Nincsenek rá generációs mintáink, hogyan kell kezelni egy család széthullását, hiszen tömegesen csak az utóbbi fél évszázadban válnak az emberek. A nagymamáktól nem lehet megtanulni, hogyan kell ezt jól csinálni. Felnőttek számára régóta léteznek segítő könyvek, Gyurkó Szilvia gyermekjogász Rám is gondoljatok című munkája azonban a gyerekek szükségleteit előtérbe állítva segít szülőként megküzdeni a válságos élethelyzettel.
Családi játszmák - mno.hu
Egy néhány éve elvált, két gyermekkel egyedül maradó édesanyával való lelkigondozói beszélgetésre készülve olvastam el Gyurkó Szilvia könyvét. Erről szeretnék néhány gondolatot írni. Egészen pontosan hetet. Négyet arról, hogy miért ajánlom, háromban pedig a kritikáimat szeretném megfogalmazni, csak nagyon röviden...
1, Nagyon alapos munka! Bemutatja a válás jogi dimenzióját, a házasságtól az elválásig tartó utat, magának e szomorú procedúrának a folyamatát, a válás utáni helyzet lehetséges rendezését, s van egy fejezet, mely külön az apáknak szól... Nem egy síkon elemzi a válást, hanem a -szakmájából kifolyólag- legerősebb jogi oldal mellett a lélektani és a szociológiai hátteret is igyekszik feltárni. Széles társadalmi keresztmetszetet rajzol le művében, szinte minden érintett megszólal: szülők, gyermekek, ügyvédek, bírók, pszichológusok, gyámhivatali előadók, mediátorok, lelkészek! Mindezeken kívül gyermekjogi szakértőként eltöltött tíz évének minden tapasztalatát belesűríti könyvébe.
2, Magyarosan életszagú könyv! Az első jelzőt nem véletlen írtam: van egy fejezet, mely azt a címet viseli, hogy „Válás magyar módra” Itt nagyon sok élettörténetre rá ismerhetünk... Egyébként pedig ne egy élettelen életigazságokat, tudományos téziseket pufogtató, magasröptű szakkönyvre számítsunk, hanem közérthető, olvasmányos műre. Az idézett interjúk során valóságos élethelyzetek, családi történetek, emberi érzések elevenednek meg előttünk. Az értékelések, összegzések, megállapítások is, bár sokszor közhelyszerűek, mégis a valós élet lenyomatai.
3, Gyakorlati kézikönyvként is használható! Ezért van benne egy nem túl részletes, de pontos tárgymutató (index). Ezért ad a leggyakoribb problémákban hasznos tanácsokat „gyerekektől, szülőktől – gyerekekről szülőknek...” S ezért vannak minden fejezet végén elgondolkodtató és segítő kérdések, feladatok. (Pl. Szerintem hogy látja a gyermek a házasságunkat? Próbáljuk meg a gyermek szemével látni a viszonyt! Akár készíthetünk rajzot is. Rajzoljuk le a családot, amelynek a gyermek is része!) Érdekes, nyugati mintából átvett színfoltja a könyvnek egy ún. Szülői nyilatkozat, amely akár meditációs céllal is alkalmazható. (Pl. „Ígérem, hogy nem fogom arra használni gyermekemet, hogy érzelmi támaszom legyen!”)
4, Hiteles írás! Ő maga is elvált, amikor Lili lányuk -akinek e könyvet ajánlja- 5 éves volt. Minden során lehet érezni személyes érintettségét, gyermekszeretetét, egyben szakmai elkötelezettségét! Erről így vall a szerző: „Én is benne vagyok tehát a könyvben, és egyszerre próbálom a saját élmény adta közelségből, illetve a szakmai hátterem, interjúalanyaim biztosította távolságból, az ő szavaik segítségével bemutatni, milyen ma Magyarországon gyermekkel válni...”
Személyes kritikámat három téren tudom szavakba önteni: Gyurkó Szilvia könyvének szemléletében, stílusában és lelkiségében.
5, Szemlélet! „A gyermekközpontú válás lépései” - ezt az alcímet viseli a szóban forgó mű, s bevallom, ezt olvasva rögtön rátettem egy „liberális”- címkét... Ráadásul úgy gondolom, ha valamit (valakit) kiemelünk, központba állítunk, azzal torzul az egész, a valóság, az igazság... Ahogy a gyermekközpontú pedagógia a szülői, tanári tekintélyt csorbította meg, úgy a gyermekközpontú válásnak is megvan a többi szereplőre tett negatív hatása, következménye – azzal együtt, hogy nyilván a gyermek szenvedi a legnagyobb sérüléseket, jóllehet nem ő a bűnös a történetben... A gyermekjogok erőteljes hangsúlyozása is -tudom- sokakat zavarni fog („persze, mindig csak a jogok, de hol vannak a kötelességek...?” - hallom az éppen ide nem illő, nagyon egyszerű reagálásokat), holott azért időnként érdemes átgondolni, s ha kell, felülvizsgálni korábbi felfogásunkat...
6, Stílus! Egy szuggesztív, határozott, „férfias”, emancipált hang szólal meg... Szinte mindenre tudja a választ, az okokat, a magyarázatot... Bár saját bevallása szerint sem „receptkönyv”, mégis, időnként az az érzése az embernek, hogy ez a hölgy megmondja, hogyan váljunk el...
7, Lelkiség! Ezt igazából nem is kritikaként írom, hiszen a hitet, a bibliai szemléletet (Pl. „Ti gyermekek engedelmeskedjetek szüleiteknek miden tekintetben...!” Kol. 3, 20), a krisztusi értékrendet nem lehet másokon számon kérni... Csak sajnálom, hogy ezt az alapos, magyarosan életszagú, gyakorlatias és hiteles könyvet nem egy keresztyén ember írta meg, aki más alternatívát, opciót, üzenetet is lehetségesnek tart, aki más fogalmakkal (pl. hűség, feltétel nélküli szeretet, megbocsátás...) is képes operálni, s aki, ha már elkerülhetetlen a szakítás, - és ha létezik egyáltalán ilyen...- egy leginkább keresztyén módon történő, „Krisztus-központú” válás lépéseit is fel tudja vázolni...
Íme a hét gondolat, négy pluszos és három mínuszos előjellel, az eredmény 4:3, úgyhogy olvassák bátran, ajánlom szeretettel – csak a könyvet, a válást nem...!