A xenofóbia (vagy xenophobia) görög eredetű szó, a ξένος (xenos) „idegen” és a φόβος (phobos) „félelem” szavak összetétele, jelentése idegengyűlölet. Enyhébb formájában az idegenekkel szembeni negatív érzelmet jelenti. Megnyilvánulása elkerülés, bizalmatlanság, esetleg nyílt agresszió. A xenofóbia nem csak egy etnikum ellen szól, bár az „idegen” meghatározása korban és társadalomban eltérő és nem mindig következetes.

Xenofóbia - wikipedia.org

A homofóbia szó jelentése félelem, idegenkedés a homoszexualitástól, illetve a homoszexuálisoktól. Tágabb értelemben a homoszexuálisokkal szembeni ellenérzések, hátrányos megkülönböztetés általános megnevezése.

Homofóbia - wikipedia.org


Ha hinni lehet a First Things cikkének, először Joseph Weiler használta a krisztofóbia fogalmát egy, a keresztény Európáról írt rövid könyvében. Jó szó. Afféle botcsinálta keresztény apologétának, mint én is ezen a blogon, végre lehet egy szava, amelyet józan kritika és önvédelem helyett verbális atombombaként lehetne használni, mert benne van a senkire tekintettel nem lévő fóbia szó. Inkább legyél bűnöző, de nehogy véletlenül az a vád érjen, hogy valamilyen szociális fóbiában szenvedsz. Mert akkor nem tudsz védekezni. A fóbiát természetesen lehet többféleképpen fordítani. Ám az biztos, hogy mai jelentéstartalma valami olyan lesujtóan rossz jelenségre utal, amelyet nem lehet eléggé elítélni. A szociális fóbiákkal összekapcsolt szavak a démonizálás szavai lehetnek. Csak úgy, játszadoztam a gondolattal, mi lenne, ha ezentúl mindenkit, aki valamilyen okból elutasítja a kereszténységet, az egyházat, krisztofóbnak neveznék?

Alig ismerek a politikai korrektség szótárából pusztítóbb fogalmat a szociális fóbiával összekapcsolt szavaknál. Xenofóbia, homofóbia. Ezek a gyilkos verbális fegyverek azért életveszélyesek, mert miközben formailag a gyűlölet ellen harcolnak, maguk hoznak létre egy olyan gondolati szerkezetet, amelynek a gyűlölet fogalma a lényegi alkotó eleme, a konstitutív része. A fóbiával összekapcsolt szavak alkalmasak arra, hogy egy olyan kollektívumot, embercsoportot teremtsenek, amelyeknek az a lényegük, hogy gyűlölnek. A szociális fóbia-szavakkal az a nagy probléma, hogy könnyedén ki lehet őket terjeszteni, és egészen elképesztő módon egy csoportról alkotott ítélet meghatározó fogalmává válhatnak. Ez a gondolati keret nemhogy nem éri el szándékolt célját, ti. a gyűlölet leküzdését, hanem nagyban hozzájárul ahhoz, hogy létrehozza azt, ami ellen küzd. A gyűlölet fogalmának középpontba emelése már eleve kijelöli az értelmezés lehetőségeit, s egy gondolati kényszerpályát hoz létre, amelynek már nem a másik megértése a célja, hanem a fóbiák folytonos keresése, valamint az ellenük folytatott harc. A gyűlölet ellen küzdőknek mindig nagy szükségük van gyűlölködőkre.

Ha tehát például én mindenkit krisztofóbnak tartok, aki nem ért egyet a kereszténységgel, vagy azt gondolja, hogy a kereszténység elveszítette közösségi identitásalkotó képességét, akkor valójában a fogalmat alkalmassá teszem arra, hogy egy új identitáscsoportot hozzak létre, amely csoportnak a lényege a kereszténység gyűlölete. Ez az értelmezési keret, amely egy csoportot  gyűlöletcsoportként határoz meg, tökéletes alkalmatlan a megkülönböztetésre, sőt, a lényege szerint egybemos, nivellál, démonizál, kollektivizál, hiszen nem lehet tudni, hogy hol van a gyűlöletcsoport határa, hol végződik a valamivel való egyet nem értés, és hol kezdődik a fóbia. Ezt ugyanis nem azok döntik el, akik valamilyen fóbiával vannak megvádolva, hanem azok, akik a fogalmat egy embercsoportra alkalmazzák. Majd én eldöntöm, hogy ki a krisztofób.

Mindazonáltal a fóbiával összekötött szavaknak van alapja, hiszen az közhely, hogy a gyűlölet, a félelem komoly energiaforrás lehet. Nem kétséges, hogy vannak emberek, szerintem inkább a reflektálatlan gondolkodásúak közül, akiket a gyűlölet és félelem valósággal éltet, s akkor vélik saját önazonosságukat megvalósíthatni, ha gyűlölhetnek, még akkor is, ha önmagukról ezt nem tudják.

Viszont ha a fóbia fogalmát egy embercsoport identitásának a meghatározására használjuk, akkor gyakorlatilag megszűnik az árnyalás lehetősége, s mindenki valamilyen „fób” lesz, aki valamivel nem ért egyet. Így jöhet létre például egy olyan abszurd állítás, hogy a „magyarok” xenofóbok, vagy az egyház mint olyan homofób. Pedig egyik sem. Miközben nyilván vannak olyanok, mint mindenütt a világban, akik gyűlölik az „idegeneket” és a melegeket, én mégis inkább azt tapasztalom, hogy az emberek viszonyulását ezekben a kérdésekben nem a gyűlölet motiválja.

A probléma csak az, hogy az olyan típusú mondatoknak, hogy „nem értek egyet az azonos neműek házasságával, de nem vagyok homofób”, vagy „egyetértek a határok lezárásával, de nem vagyok xenofób”, alig lehet érvényességük, hiszen maguk a fóbia-fogalmak már előzetesen létrehoztak egy gondolati keretet, amelyből alig lehet kilépni. A fóbia-konstruktőrök nem ismerik a „de” szócskát. Aki tehát például nem gyűlöli a melegeket, de nem ért egyet velük, arra van kárhoztatva, hogy egyet nem értése mellett folytonosan magyarázkodjon, s azt bizonygassa, hogy a véleménye nem gyűlöletből származik. Létrejön tehát egy gondolati sablon, amelynek a centrumában maga a gyűlölet fogalma áll, s immár egyik fél sem tud mit tenni, az sem, aki vádol, de az sem, aki védekezik. Egy kérdés maradt az így konstruált valóságban: a gyűlölködők csoportjához tartozol-e vagy sem.

Miután ezen a blogon a kereszténység ma is érvényes történelmi jelentősége mellett állok ki, azon gondolkodom, vajon nem kellene-e ebben a verbális háborúban valami hasonló technikát alkalmaznom, s minden, a kereszténység mai helyét vitató megnyilvánulást a krisztofóbia szóval illetnem. Ez nagyon kényelmes lenne, hiszen önmagamat is bevonnám ebbe a gyűlöletszerkezetbe, s mindenféle egyház-és kereszténységkritikát egyetlen szóval el lehetne intézni. Arról nem is beszélve, hogy ez a fegyver hihetetlenül hatásos, hiszen ma a fóbia vádjától való páni félelemnél nincs erőteljesebb öncenzúrára késztető eszköz. Továbbá, az így konstruált valóságban garantáltan egyre csak nőne a krisztofóbok száma, s úgy járnék, mint Rákosi az osztályellenséggel. Mindig megtalálta, amit ő kreált. Viszont garantáltan elveszteném azt a képességemet is, hogy különbséget tudjak tenni a kereszténységgel egyet nem értő elvi álláspont és a kereszténység gyűlölete között.

Ezért inkább nem használom ezt a szót. Viszont mélységes aggodalommal tölt el a szociális fóbiával konstruált szavak nagy karrierje a gondolkodás szabadságának még nagyobb dicsőségére.

Maradok tehát fobofób.

Hozzászólások