Magyarországon február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja, A kommunizmus áldozatainak emléknapja mult-kor.hu
Az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, bár a politikust országgyűlési képviselő lévén védte mentelmi joga.
"A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek" - írta Milan Kundera cseh író. A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata, a téma nem lezárt, a számadatok nem véglegesek, a közelmúlt folyamatos viták tárgya. (1997-ben A kommunizmus fekete könyve címen jelent meg egy francia könyv, a hat szerző által jegyzett mű levéltári kutatások és becslések alapján 80-100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát.) A világ számos pontján emlékművet állítottak a kommunizmus, illetve a totalitárius rendszerek áldozatainak Prágától Budapesten át Washingtonig."
Nyilván nem tehetjük meg, hogy elmegyünk egy olyan világformáló izmus, elv mellett, mely alakította és alakítja és torzítja a mai napig az emberek gondolkodásmódját. Túl sok az áldozata. Gondolnunk kell az osztályidegenként és ellenségként megsemmisített tízmilliókra, de a megnyomorítottakra is, akik ugyan éltek, de elveszítették a józan ítélőképességüket, vagy bármit, ami emberré teszi őket. A pusztításra a szovjet gulágok, Kínai kultúrális forradalom, vörös-khmerek, Vietnám, Észak-Korea, ukrán holodomor, de mi kis Tanácsköztársaságunk lenin-fiainak lincselései, vagy 48 és 56 utáni kitalációk végrehajtásai. Dél-Amerikai próbálkozások.
A mértékadó nyugat-európai és itt értsük a feltörekvő amerikai véleményformálókat is, sokszor a nyugati kommunisták és a kiválóan működő szovjet titkosszolgálatok propagandájának hatékony segítségével, a mai napig sokak számára egzotikus számba menő lázadási lehetőség a kapitalizmus ellen. Így lehet a gyilkos Che Guevara, és a vörös csillag a mai napig jelképként pólókon. Az, hogy mennyi szenevedés van e jelképek mögött, az nem is érdekli őket.
Ezekre emlékezni kell, ahogy Kundera is mondja. De most egy kicsit a magyarországi fonák kommunizmusról jutnak eszembe töredékek.
Nálunk a kommunizmus osztályozással kezdődött. Aki rossz osztályba került az így vagy úgy el lett intézve. Arisztokrácia, tulajdonosok, vezetők, igazgatók. Így került sor arra, hogy a hűséges kommunista kisemberek kerültek pl. gyárigazgatói székbe. Azután meg tönkrement a gyár.
Korabeli állapotokról szól a következő vicc:
A tűzérek kint gyakorlatoznak a lőtéren. Lövés-lövés után, de a célt még véletlenül sem találják el. Az öreg juhász a botjára támaszkodva figyeli őket, végül megkéri a főhadnagyot, engedje meg, hogy ő is lőhessen egyet.
- Rendben juhász, de ha nem találod el, megnyúzlak.
Az öreg tesz-vesz, irányzékot állít, majd telibe találja a célt.
- Öreg, ez véletlen volt, ott a másik cél.
A juhász azt is telibe találja.
- Figyelj, öreg, mondd meg, hogy csináltad!
- Azt nem lehet, mert az juhásztitok.
- Akkor semmi gond, egy éve még én is juhász voltam.
- Hát, én meg tűzér főhadnagy.
A családunkban volt repülős tiszt. A háború után, mint tiszt, ellenség lett. Örülhetett, hogy nagyon nem akartak rábizonyítani semmit. Ő elfogadta ezt az állapotot és méhész lett. Kitelepítve Budapest mellé. A sors fintora, hogy később ezek az agglomerációs telkek, házak értéke nagyott ugrott és a méz is fontos lett.
A kommunizmus diszkrét bájához tartozik a sznobizmus is. Az elűzött arisztokrácia, a gyűlölt kispolgárság életmódjának másolása. Lakásokat foglaltak maguknak, berendezték különböző régi, klasszicista bútorokkal, és festményeket és csillárokat akasztgattak fel. Úgy érezték most bosszút álltak. Sok egyszerű ember ennek esett áldozatul. Jó ill rossz helyen volt a lakása, ezért kitelepítették. Nem hoznak létre új értékeket, hanem titokban a régit majmolják. De micsoda ízléssel.
Nem feltétlenül a kommunistákról szól a következő idézet Hamvas Bélától, de segít megérteni az előzőeket.
"Hallottam, hogy valaki nyáron alkonyatkor a lugasban szent györgy-hegyit ivott, és közben újságot olvasott. Ha nem szavahihető ember mondta volna, azt hinném, hogy hazudott. Nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit inni, ez az élet nagy ünnepélyes pillanatai közé tartozik. Ilyenkor az asztalt le kell takarni sárga vagy rózsaszín abroszszal, a vázába virágot kell tenni, éspedig ciniát vagy napraforgót, és egészen nagy költőt kell olvasni, Pindaroszt vagy Dantét vagy Keats-et. Ad az ilyen pillanatokat nem ismeri fel, azt elveszett embernek lehet tekinteni.
Van még néhány ilyen kirívó eset. Ünnepi vacsorán, amikor a fiatal félkövér libához szekszárdit ittak, az egyik úr a főispánt köszöntötte fel. Sajnos, ez ma a hihető dolgok közé tartozik. Az egyik faluban azt mesélték, hogy a jegyző kolbászos lecsóhoz ó-pannonhalmit ivott. Ha ez igaz, akkor a jegyző gyengeelméjű volt vagy ateista. Nekem az a gyanúm, hogy az utóbbi." A BOR FILOZÓFIÁJA Balatonfüred - csopaki borvidék
A mi kommunizmusunk le akarta győzni a kapitalizmust termelésben is. Azt tanították a gimnáziumban, hogy ezek a kapitalisták a manufaktúráktól kezdve a nagy ipari forradalmon keresztül az embert géppé tették és csak egy munkafolyamatot kellet végezniük és elveszett a kreatív ember. De bezzeg mi, mondta kommunista történelem tanárom, aki mercédesszel járt. Eszembe jutnak a traktoros nők, a vaskerekes járgányokon rázkódva. Meg az ezer százalékot teljesítő esztergályos, aki keze alá vagy harminc másik dolgozott, hogy mi megmutatjuk. De ez nem volt más, mint termelni kellett és ehhez minden erőre szükség volt. Ezért kezdtek automata mosógépet is gyártani. A Hajdú gépek AEG licensz alapján készültek. Így a nőket könnyebben lehetett rávenni a termelői munkára. Otthon volt segítség.
Gyermekkoromban sokat túráztunk a BKV túra körével. Volt egy túravezető, aki a Börzsönyben muflonokat mutatott, kölcsönadta a távcsövét is. Néha megsimogatta a fejem. Csak a rendszerváltozás után tudtam meg, hogy a téeszesítés során azzal a két kézzel, két embert halálra vert, akik nem akartak beállni.
Az egyik nagyapám földjét, és lovát elvették. Vasutas lett. Olyan szegények voltak, hogy nem tellett játékra. Öt gyermek kis fehér kutyáját cserélték el egy esztergált sakk készletre. A másik nagyapám 9 hold földjét is elvették, a lovait, szerszámait, meg a kis tanyát a gyümölcsössel. Szövetkezeti tag lett. De az elnöknek kiutalták a gyümölcsös tanyáját és akkor ezt nem bírta elviselni az ő gazda lelke. Kilépett. Innentől a kötelező beszolgáltatást végrehajtották rajta, de azon felül nem vették át a tejet, a tojást, semmit. Majd éhen haltak.
Ugyanakkor semmi sem fehér és fekete. Sokan nosztalgiázva tekintenek vissza az Új gazdasági mechanizmus, a 68 utáni időkre. A kommunizmus szocializmussá változott. Ha falsul is, és rendezetlenül is, de valahogy működött. Azt mondják a történészek, hogy ellentétben más kolhozosított mezőgazdaságú kommunista országokkal nálunk azért nem volt éhínség, mert a háztájiban annyit termeltek, hogy jutott városra is. Volt egy kicsi SZOT üdülés, kicsi megélhetés, házat tudtak építeni, a szegényebb sorú gyerek is tanulhatott, volt orvos és kórházi ellátás és jobb volt a közbiztonság. Az igaz, hogy a művészek, értelmiség beálltak a sorba és működött az öncenzúra is. Jól kiépített ügynökhálózat vigyázta a rendszert.
A kommunizmus gyalázatos és embertelen dolgokat vitt véghez, magasztos céloknak álcázva. De kilóg a lóláb. Ez is egy uralkodástechnika, egy mechanizmus a hatalom megragadására.
Az öreg parasztok, szakik csak köpnek egyet a tenyerükbe és fogják a munkát. Egy illúzióval kevesebb az emberi jóságról és bölcsességről. Munka van. Dolgozzunk. Élni kell valahogy. Mintha lehetne felejteni.
Két filmet ajánlok:
Drága besúgott barátaim indavideo
Hozzászólások