Orbán Viktor miniszterelnök és Kósa Lajos debreceni polgármester avatta fel az új, debreceni stadiont. Már csak a bajnokságot kell megnyerni, a BL-elő-előselejtezőket győztesen megvívni, és jöhet a Barcelona vagy a Manchester City vagy mindkettő.

Áldott legyen az Isten, hogy elkészült ez a stadion - sportgeza.hu

Ami van, azért hálát adni, ami pedig nincs, azért imádkozni! Ezt az iránymutatást ne vegyük kegyes mázzal nyakon öntött vállrándításnak, vagy békességre törekvésnek álcázott gyávaságnak. Még csak nem is arról van szó, hogy a debreceni stadion kapcsán ne tudnék lázongani, lázadni vagy lázítani. Hiszen az irigység ördögi tanácsos, és elég csak a szívünkbe engedni, máris arra gondolunk majd, hogy mi mindenre tudtam volna felhasználni a szerényebb stadion építése után megmaradó milliócskákat…

Bezzeg, ha én csináltam volna -  így szokott nyilatkozni az irigy ember. Legalább is mifelénk a Dunántúlon a bezzeg-huszárok gyakran mondják el ezt a mondat kezdést. Tudom, hogy nem lehet általánosítani, és tényleg tisztelet azoknak a kivételeknek és kivételes embereknek, akik mikor más költi a pénzt, akkor nem akarnak körültekintőbb tervezőnek, jobb döntéshozónak és kiválóbb megvalósítónak tűnni.

Nem jártam tegnap Debrecenben, csak a babócsai Basa-kertben sétáltunk egyet a most nyíló nárciszost csodálva. Nem láttam kívülről a stadiont, és nem voltam benne sem. Nem tartom valószínűnek, hogy majd egyszer jegyet veszek egy meccsre, és végig szurkolok egy mérkőzést. Még akkor sem, ha vasárnap a Pápa ellen játszik Debrecen, és egykori lokálpatriótaként, megdobbant a szívem a honlapot olvasva. Távoli „szemlélőként” örülök, hogy a debreceni csapat magas színvonalú helyen készülhet és teljesíthet. Kívánom, hogy szülessen meg ott sok 6:3! Csak ne Pápa ellen :)

Sokaknak nem adatik meg ilyen jó körülmény. Nagyon sokan, akik ráadásul eredményesebbek is a maguk sportágában, sajnos méltatlan helyeken és ütött-kopott eszközökkel kénytelenek edzeni. Vasárnap délután a szárszói lelkészbeiktatásra utaztunk néhányan a gyülekezetből. Velünk volt egy fiatal ifis lányunk, aki bokszolni jár. Néhány dolgot mesélt csupán arról, hogy milyen körülmények között készülnek fel különböző szintű mérkőzésekre. Támogatást alig-alig kapnak, és az évek óta ígérgetett edzőtermek sem készültek még el a birkózni és bokszolni vágyók népes csapatának. Elhűltem, és sajnáltam, hogy máshova több hullik, mint oda, ahol világbajnokságra készülő sportolójának azt mondja az edző, hogy „fiam, ha nem érsz el valami jó helyezést, tényleg nagy bajban leszünk”.

Nem mindig oda folyik a pénz, ahol nagy szükség van rá. Arrafelé már csak abban bíznak, hogyha nem is folyik, legalább majd csurran-cseppen. Mindamellett, hogy örülök a felcsúti utánpótlás és debreceni DVSC pompás stadionjának, imádkozom a többi sportág lelkes és eredményes sportolójának méltó körülményeiért.

Hozzászólások