Magyarországon eddig két szálloda vezetősége határozott úgy, hogy a továbbiakban felnőttbarát hotelként üzemelnek. Kényes téma ez. Egyesek diszkriminációval vádolják ezeket a szállásokat, mások ellenben azt mondják, itt volt az ideje annak, hogy akik nyugodt pihenésre vágynak, gyerekzsivajtól mentesen élvezhessék a szálloda szolgáltatásait.
Felnőttbarát hotelek, ahol nem kell eltűrni a gyerekeket - origo.hu
Nem vagyok tele repülési élményekkel, nem repkedek ide-oda országok vagy kontinensek között. Mégis van jó és rossz tapasztalatom is. Ez utóbbi maradandóbbnak bizonyul, mert elevenen él bennem az óceán feletti vihar, amit alig bírtunk magunk mögött hagyni. A férjem teljes logikai érvelés lefuttatása után tovább aludt, én pedig a ki akarok szállni tehetetlen valója miatt roskadoztam az ülésemben, míg mellettünk hangos sírással adott kétségbeesésének hangot egy kisgyermek. S amikor zavart a gép rázkódása, a férjem hideg vére, a figyelmeztető hangosbemondó, akkor egyáltalán nem zavart a kisfiú. Úgy éreztem, ő megteszi, amit én csak szeretnék.
Nem korlátozza az illik-nem illik, vagy éppen a mit szólnak hozzá dilemmája. A gyermekek még nincsenek tele belső fékekkel, "képmutatással". Hangot adnak félelmüknek, kifejezik elégedetlenségüket, s a külvilág értésére adják örömüket kacagással, üdvrivalgással, sikítozással, ugrálással, tapsikolással. Hm. Valóban nem mindig úgy, ott és akkor, ahogy a már betört felnőttek elvárják. Minifelnőtteket szeretnének látni? Akiket nem hallani sikoltozni, s nem látni rohangálni, fröcskölni? Akik illemtudóan üldögélnek a parti napozóágyon, óvatosan lépdelnek be a medencébe, s ott rögtön a szélére húzódnak halkan dödörögni?
Ha már ilyen nem lehetséges (különben is abnormális lenne, valami vasszigor és dresszír eredményének tudhatnánk be), akkor inkább ne is legyenek ott gyerekek. Főleg másoké!!! Működjön felnőtt barát hotel...
...de nélkülem. Ahogy felnőttbarát étterem, uszoda, strand, park, bolt, főként pedig felnőttbarát templom sem tartozik a vágyaim közé. Nem kell egyetlen szelete sem a valóságnak vegytiszta felnőtti mivoltában. Nem azért, mert gyermektelen lévén nem merítenek le nem létező gyerekeim, hanem azért, mert annak ellenére, hogy hozzá sem tudok edződni a zsibongó családi élethez, mégis felismerteti velem Isten, hogy a gyermeklét kihagyhatatlan és elhagyhatatlan része életünknek. Egyéni fejlődésünkben és közösségi életünkben is.
Szükség van csendre, szünetre, kikapcsolódásra, de arra is, hogy egymást elviseljük, netán elhordozzuk... Közben pedig megtapasztalhatjuk, hogy a másikból és magunkból is megismerünk és felfedezünk új tulajdonságot, pl. leleményességet.
Különben is: a gyermekmentesség után jön majd az ügyetlen-mentesség, aztán az idegölő-mentesség, a munkatárs-mentesség, s legvégül az emberi lény-mentesség?
De jó volna jónak lenni,
Szüntelenül hitben élni
Istent és egymást szeretni,
Rosszért is jóval fizetni!
Hozzászólások