Magyarországon jelenleg több mint 50 000 ember ápolja otthon tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos hozzátartozóját. Ebből a kiemelt kategóriában kb. 12 000 szülő – nagyrészt édesanya – ápolja otthon súlyosan-halmozottan sérült gyermekét. Ezért a 24 órás munkáért, szolgálatért egy segélyt kapnak, ami a kiemelt kategóriában havonta nettó 52 810 Ft, az emelt családi pótlékkal együtt 75 810 Ft.”
Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület

Múlt héten sokadik alkalommal vonultak utcára az otthonápolás jogviszonyként történő elismeréséért dolgozó civilek. Céljuk, hogy a jelenlegi ellátási rendszeren úgy változtasson az állam, hogy nem segélyt folyósít a hozzátartozóját otthon ápoló felnőttnek, hanem foglalkoztatja. Ahhoz hasonló mértékben finanszírozva ezt a foglalkoztatási jogviszonyt, mintha állami gondozásba adná a beteg családtagot. Egyfajta közfeladat átvállalásról lenne szó: az állam nem a saját intézményrendszerében, hanem saját otthonában és nem ápolók, hanem a családtagok által gondoskodna a továbbiakban rászorult polgárairól.

A kezdeményezés egyik sarkalatos célja ezért az, hogy a tartósan beteg családtagot gondozó szülő azt az összeget kapja meg, amit az állam saját ellátórendszerén keresztül amúgy is ráfordítana a gondozottra. Ez a jelenlegi garantált bérminimum, bruttó 180 500 Ft. A fenti idézetben ott az összehasonlítási alap: a jelenlegi legmagasabb segély összege: 52 810 Ft.

Az otthonápolás szóra rákeresve számtalan interjú, videó és véleménycikk ugrik elő, amiből kiderül, az érdekvédők egyre kilátástalanabb helyzetben vannak. Az egyik interjúban nyilatkozó édesanya elmondja, hogy a parlamenti pártok régi koreográfia szerint ellenzékben mindig teljes támogatásukról biztosították őket, majd kormányra kerülve az ügy valahogy mindig elsikkadt.

A Lépjünk, hogy léphessenek! honlapján beszámoló olvasható az Egyesület eddigi eredményeiről is. A kurta lista eddig szerény eredményekről ad számot:

• 2015-2016: Az ápolási díj összege 5-5%-kal emelkedett.
• 2017: Levélíró kampány szervezése – 600 szülő írt levelet és kereste meg a parlamenti képviselőjét az ápolási díj emelésért, mely így további 5%-kal emelkedett 2018. január 1-jétől
• 2018: Ha a szülő gyermekét 20 évig otthon gondozta nyugdíjuk mellé havi 50 000 Ft-os kiegészítő támogatásként.
• 2018. február 28-án számadó gyűlést szerveztünk I. Közös ügyünk címmel, melyre minden párt meghívást kapott, a megjelentek képviselői (Együtt, LMP, Jobbik, DK, PM és MSZP) elkötelezték magukat az ápolási díj emelése mellett.

Az állam a jelenlegi rendszer működtetésével anyagilag jól jár. Egyszerűen olcsóbban jön ki, ha egy család az intézetbeadás helyett ragaszkodik a tartósan ápolásra szoruló tagjáról. De ez az anyagi haszon jelen pillanatban eltörpül az erkölcsi veszteség árnyékában. Az mostani finanszírozás azt üzeni, hogy az állam szemszögéből nem érték a beteg családtaghoz való, óriási mértékű áldozathozatallal járó ragaszkodás. A számítások szerint a minimálbérre történő emelés 6 milliárd Ft-tal jelenne meg a költségvetésben, ami annak egészéhez viszonítva nem tétel.

Hazánkban 45 000 érintett gondozó szülő él. Közülük 12 000-en napi 24 órában kell családtagjukkal legyenek. Külön fájdalom, hogy a civilek közleménye szerint a szomszéd államok (Csehország, Szlovákia, Románia és Horvátország) már változtattak a korábbi gyakorlaton és a hazainál nagyobb összegben díjazzák az érintett ápoló-szülőket.

Az érintettek nem adják fel. Mivel céljuk híján van a politikumnak, a jelenlegi helyzet viszont reménytelenül kilátástalan, nem is fogják feladni. Nem unják meg, és ha haza mennek is egy-egy akció után, kis idő múlva újra visszatérnek a Parlament elé. De akkor meddig vagy mire vár még az állam?