Betyársors

A bíróság 140 óra közmunkára ítélte Oszter Sándort, aki két évvel ezelőtt a MOM Park mélygarázsában ittasan egy márványoszlopnak hajtott. 
Közmunkára fognák Oszter Sándort - mno.hu

 Felháborodott Oszter Sándor (67) felesége, Failoni Donatella, amiért a bíróság 140 óra közmunkára ítélte a férjét. A színésznő a Facebook oldalán borult ki az ítélet és az eljárás miatt. Ráadásul még a rendőrséget is korrupcióval vádolja.

Oszter Sándor felesége kifakadt: Sajnálom, hogy Magyarország a hazám! - blikk.hu

Ha Oszter Sándor, akkor Rózsa Sándor... Kossuth-díjas színészünk már megjelenésében a magyar betyárkirályt idézi: határozott, férfias fellépése, karakánsága, szigorú tekintete, s ahogy küzd az igazáért... A moralizálás szándékát is kerülve, úgy gondolom, megér egy reposztot egyáltalán a kérdés, hogy Oszter részéről vajon a tudatos imázs-építés része ez a szereppel való azonosulás vagy egyszerűen csak mindketten „viharban születtek”, mindketten ilyen „genetikai csomaggal” jöttek világra, mindkettőjük ilyen sorssal lett megáldva-megátkozva, betyársorssal...?

Oszter állandó fellépője a különböző betyáros  hagyományőrző rendezvényeknek  (Rózsa Sándor Fesztivál, Kondorosi Betyár Napok, Bakonyi Betyár Találkozó stb). Több vele készült interjúban is vidéki embernek vallja magát. Sőt, az egyszerű vidéki emberek legfőbb tradicionális értékei (család, vallás, munka) is rendre kifejeződésre jutnak médiaszerepléseiből. Az már más kérdés, hogy a mostani botránya után talán nem ártott volna, ha az állam által is elismert színész, közszereplő diplomáciai érzéke egy kicsit felülemelkedik a benne is megszólaló nép ösztönös hangja fölött, s nem ragadtatja magát olyan kijelentésre, hogy ő nem riad vissza a közmunkától, sőt, ő majd megmutatja a dologtalanoknak, hogyan kell dolgozni... De hát ő ezért is Oszter, - akarom mondani – Rózsa Sándor... Akiről egyébként Szentesi Zöldi László, a Magyar Demokrata újságírója – nekem csak Zöldi Laci, aki évfolyamtársam volt a debreceni refiben, s aki a kevésbé híres Zöld Marci nevű betyár leszármazottja – a Nagy Magyar Betyárkönyv c. igényes munkájában egyébként megjegyzi, hogy egyrészt ő (mármint Rózsa) is volt közmunkán a szegedi Kálvária-hegyen, de lábáról a vasat leverve egyszerűen kereket oldott, másrészt élete végén, a szamosújvári börtönben, mint szabó mester kifejezetten szorgalmasan dolgozott...

A „nép fia”-motívum mellett a „szabadságharcos”-jelzőt is odatehetjük mindkét Sándor neve, élete, sorsa mellé... Rózsáról köztudott (?), hogy mintegy 150 fős csapatával  részt vett a 48/49-es szabadságharc küzdelmeiben, talán az is, hogy maga Kossuth ajándékozta meg személyes amnesztiával az időközben szétszéledt sereg vezérét, s hogy a Honvédelmi Bizottmány elnöke emigrációjáig nagy jóindulattal viseltetett a híres-hírhedt betyár iránt! Ami pedig a másik Sándort illeti: egyrészt komikus, másrészt – keresem a jelzőket... – betyáros, huszáros, forradalmi, vagány, tökös, tiszteletre méltó stb. dolog volt a részéről, hogy az őrszobán, „lenyomtam 50 fekvőtámaszt édesapám emlékére, akit '56-ban ugyanoda zártak be...” (Majd hozzáteszi: „Nem hiszem, hogy ittas ember képes lett volna erre...”) És Sándorunk azóta is vívja a maga saját szabadságharcát, harcol az igazságért és biztos vagyok benne, hogy ebben felesége mellett – róla majd később... – édesapja emléke, s betyár elődje is, afféle lelki, szellemi, erkölcsi hagyatékként, sok erőt ad neki...!

Rózsa Sándor, mint „celeb?” Zöldi írja, hogy 1861-ben a betyárt a kufsteini várba vitték, s ott „afféle turistalátványosságként” mutogatták... Megtehették, mert addigra tekintélyes nimbusz övezte, mitikus, romantikus hős szerepben „tetszelegtették...”  Hogy Oszter Sándor a szó melyik értelmében celeb, azt döntse el a Kedves Reposzt-olvasó! A magam részéről azért annyit hozzátennék, hogy egyrészt ő azért  a Rózsa Sándoron kívül is letett valamit a magyar kultúra, azon belül a film-és színházművészet  asztalára, másrészt mindenképpen egyéniségnek számít a sok, „egy kaptafára klónozott” magyar híresség között...!

Az alvilág és a hatalom összefonódása már Rózsa idején sem volt ismeretlen társadalmi-politikai jelenség: A már említett Kossuth-kapcsolaton kívül megőriznek a jegyzőkönyvek egy titkos tárgyalást 1853-ból egy Horgos melletti tanyán, ahol a „dél-alföldi-keresztapa” (Zöldi) Bobalich Péter rendőrtiszttel egyezkedett az esetleges megadásáról, de Rózsa ettől végül is visszalépett, mert a paktumról mit sem tudó hatóságok közben őrizetbe vették élettársát, Bodó Katalint és két gyermeküket, Sándort és Györgyöt! Ami pedig „Ruzsasándor” filmbéli megformázóját illeti, rögtön szögezzük le: őt nem tarthatjuk bűnözőnek, maffiózónak, nem tudok róla, hogy ezen az ittas vezetésen kívül meggyűlt-e már a baja az igazságszolgáltatással...? Viszont a „nép fia” képet árnyalja, hogy a színészmesterség mellett – a Wikipédia szerint is – „vállalkozó, a Parádsasvári Üveggyár egykori tulajdonosa”, Makovecz-tervezte kastélyával, birtokával, vadásztrófeáival (és természetesen csinos lányával, Alexandrával) többször is a bulvárlapokból mosolygott ránk – vagy éppen vonta össze szemöldökét... Olvastam jobboldali politikusokkal való kapcsolatairól, ennél a MOM parkos esetnél a rendőrőrsön – a fekvőtámaszok előtt vagy után – Pintér Sándor belügyminiszterre hivatkozott, de gondolom én, a politikai vonal inkább aktív polgármesterként tevékenykedő felesége révén játszik komolyabb szerepet családi életükben.

S ha már a nőknél vagyunk... Említettem már Rózsa szerelmét, élettársát, Bodó Katalint, de felhozhatjuk példának a második leghíresebb magyar betyár, Sóbri Jóskának mesés nevű kedvesét, Répa Rozit is, aki nem csak arról híres, hogy csárdát neveztek el róla (is) a 84-es út mellett, hanem harcias természetéről is: a kisapáti malom szolgálólányaként urasága őt fogdosó rokonát a malom fogaskerekei közé lökte és az meghalt... Nos, úgy tűnik Oszter Sándor olasz származású feleségét sem kell félteni, ha férje védelméről van szó. A hatóságokat – verbálisan  – keményen kiosztva kiáll férje mellett! Don Corleone és Silvio Berlusconi országa honleányának szájából viszont furcsán cseng, hogy nálunk „a milliárdos bűnözőket sorra felmentik...” Egyébként meg Rózsa Sándor korában nem csak magyar földön éltek betyárok, hanem Olaszországban (vagy akkor még Itáliában) is, a leghíresebb Rinaldo Rinaldiniről filmet is készítettek a 70-es években, de az is lehet, hogy csak kitalált figura volt a hírhedt talján szívtipró...
Végül egy utolsó területen állítsuk egymás mellé Rózsát és Osztert, ez pedig legyen a vallás! A már említett pandúrfőnök, Bobalich Péter így jellemzi jelentésében az alföldi betyárt: „Ezt az elátkozott embert, akitől az egész vidék retteg, még senki sem hallotta káromkodni.(...) Környezetétől is megköveteli, hogy minden pénteken böjtöljenek. Ezen a napon a dohányzást sem engedi meg. Ajándék nélkül soha sem távozott szegény ember sem tőle, sem a feleségétől. Utolsó falat kenyerüket is megosztják a szegényekkel. (…) Mindennap imádkozik...” Hogy kegyesség terén hogy áll Oszter, állja-e a versenyt a „szent betyárral”, nem a mi dolgunk megítélni... Rokonszenvessé teszi személyiségét viszont a hívők körében is az a tény, hogy hatalmas  diósjenői birtokán egy azóta fel is szentelt kápolnát is építtetett, Kós Károly tervei alapján. A színész nagyapja Győrben a kórház számára állíttatott fel egy hasonlót, s Oszter elhatározta  – iránta való tiszteletből – ő is létrehoz egy magántemplomocskát... Egyébként amikor a hitéről kérdezték, csak annyit mondott, hogy „számomra  a vallás egyhegyű, mindegy, miként nevezik, de mindenképpen a Teremtő felé mutat...”

Betyársorsok... Azért láttuk, vannak hasonlóságok a két életpályán, s hogy melyik élet-emlékét őrzi meg, ápolja és szövi tovább a valóság és a legendák fonalaival az utókor, azt mi már valószínűleg nem fogjuk megtudni... A végére hagytam azonban szándékosan egy nagy különbséget: A Zöldi Laci által kikutatott periratok alapján határozottan állíthatjuk, hogy Rózsa Sándor legalább egy tucat ember életét oltotta ki, ezzel szemben Oszter Sándornak csupán ittas vezetésért kell – másodfokon – a bíróság elé állnia...