„Donald Trump magyar idő szerint szerda délután bejelentette, hogy az izraeli nagykövetség Tel-Avivból Jeruzsálembe költözik, és elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként.”

Hiába könyörgött neki mindenki, Trump mégis elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának - index.hu

Múlt szerdán (2017.12.6.) nagy várakozással várták és találgatták a különböző hírportálok, vajon mi lesz Donald Trump amerikai elnök sajtótájékoztatóján a nagy bejelentés. Sokan el is találták előre, hogy a követség költöztetése Tel Avivból Jeruzsálembe, ill. Jeruzsálemnek, mint Izrael fővárosának az elfogadása.

 

 

A hír kapcsán az első gondolatom az volt: kezdődik a 3. Intifáda. Csütörtökön aztán hittanórákról hazatérve olvasom a hírt: a HAMASZ meghirdette az intifádát. Azóta a mérleg: szimpátiatüntetések szerte a világban, a legtöbb európai állam elhatárolódása (sajnos mi nem vagyunk köztük, sőt…), zavargások Jeruzsálemben, sebesültek és halottak, rakéták Gázából…
Sok emlék elevenedett meg bennem. 2008. őszén 3 hónapot töltöttem Jeruzsálemben a Magyar Református Egyház és az Egyházak Világtanácsa megbízásából, hogy egy EAPPI (Ökumenikus Kísérőprogram Palesztinában és Izraelben, https://eappi.org ) nevű szervezet munkatársaként egyházi és békemissziós megfigyeléseket végezzek többedmagammal az izraeli-palesztin együttélésről. Öten voltunk a csoportban a világ különböző részeiről: angol, német, svéd, dél-afrikai és magyar. Sok mindent láttunk, hallottunk, tapasztaltunk, sok mindenkivel találkoztunk.


Az egyik megrázó beszélgetésünk 2008. szeptember 21-én volt, amikor is egy békeszervezet két tagját vártuk látogatóba szálláshelyünkre. A Parents Circle (Szülők köre, http://www.theparentscircle.com/ ) nevű szervezet olyan zsidó és palesztin emberekből áll, akik közeli hozzátartozóikat veszítették el az elmúlt évtizedek konfliktusaiban. Először Mazen, egy fiatal palesztin férfi mutatkozott be. Betlehemben nőtt fel egy menekült táborban, azóta is ott élt. Néhány évvel korábban egy este, munkából hazatérve, izraeli katonák lelőtték az édesapját. Fegyvertelen volt, a lövés hátulról érkezett. Nem volt nyomozás, vádemelés, igazságszolgáltatás…
Rami, egy középkorú zsidó férfi (jelenleg a szervezet vezetője) elmondta, hogy boldog élete volt, nem sokat foglalkozott politikával, szerette feleségét, s egyetlen, serdülőkorú lányát. Egy nap a buszra, melyen a leánya iskolába ment, felszállt egy palesztin öngyilkos merénylő. Ketten haltak meg, a merénylő és az ő lánya…
Mindketten elmondták, hogy hosszú hónapokig csak a düh, a gyűlölet és a kétségbeesés élt bennünk. S akkor hallottak erről a különös szervezetről. Tagjai lettek. Barátok lettek. Együtt dolgoznak azért, hogy ne folytatódjon ez a borzalom. Előadást tartanak palesztin és izraeli iskolákban, s mellette a világ különböző helyeire hívják őket beszélni. Őket, s a többi több mint 600 családot, akik tagjai a szervezetnek.
Beszélgettünk egész este. Néhány, a fenti hírhez is kapcsolódó gondolatot szeretnék leírni abból, amit ők mondtak. Sajnos csak jegyzeteim vannak, így az idézetek nem szó szerinti, inkább csak gondolati idézetek. Azt sem jegyeztem fel mit melyikük mondott – de mivel egységes véleményt képviseltek, talán nem is az a fontos…
- Járjátok az országot és előadásokat tartotok mind Izraelben, mind Palesztinában? Mi rólatok az emberek véleménye?
- Nagyon megoszlik. Sok barátunk szüntette meg velünk a kapcsolatot az elmúlt évek során, de sok új barátunk is lett. Minkét társadalomra jellemző, hogy gyávának vagy éppen hazaárulónak tekintik azokat, akik békéről, megbékélésről, békés megoldásokról és egymás elfogadásáról beszélnek. Nálunk talán ez annyiban más, hogy mindkét kultúrában magas tisztelet övezi a mártírokat, s ezért minket jobban meghallgatnak, nagyobb tisztelettel és odafigyeléssel fogadnak, mint más szervezetek képviselőit.
- Milyen más szervezetekkel vagytok kapcsolatban?
- Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a legtöbb palesztin és izraeli békeszervezettel, mint a Women In Black, Combatants For Peace, Machsom Watch, Breaking The Silence, The Israeli Comitee Againts House Demolitions és mások, sok mindenben együtt is tudunk működni velük.
- Ki a hibás e két nép közötti konfliktusért?
- Rossz a kérdés feltevése. Lehetne sorolni sérelmeket, ki ütött először, ki ártott többet, melyik nagyhatalom döntése milyen káros hatással volt. A mi szemünkben nem ez a lényeg. A múltba tekintés csak a sérelmek erősödését jelenti. Nekünk a jövőbe kell tekinteni. Mindkét nép követett el hibákat, és sokat ártottak bizonyos nagyhatalmi érdekek is. De közös és békés jövő csak akkor lehetséges, ha felül tudunk ezeken emelkedni, és együtt tudunk dolgozni a megbékélésért.
- A jövőről beszélve, mekkora esélyt láttok egy önálló Palesztin állam megvalósulására?
- Nem sokat. Ez nem illik bele az izraeli és amerikai elképzelésekbe, ami jól látszik a béketárgyalások folyamatos elhúzásán és szüneteltetésén is. De talán nem is az lenne a cél. Ma már egyre több palesztin politikus szívesebben beszél egy izraeli-palesztin konföderáció lehetőségéről, melyben a palesztinok is teljes jogú állampolgárok, mintsem egy önálló palesztin államról.
- Mi a véleményetek a zsidó telepek számának növekedéséről?
- Jogellenes és káros. Az ENSZ minden ezzel kapcsolatos határozata az 1967-es zöld határt tekinti érvényes határnak, s a nemzetközi törvények tiltják minden megszálló hatalom betelepítési törekvéseit. A gond az, hogy az ENSZ határozatai nem kötelező érvényűek, csak ha azokat a Biztonsági Tanács is megerősíti. Ez pedig az USA vétó joga miatt eddig még soha nem történt meg. Másrészről a telepek létrehozása és kiépítése nem véletlenszerű. Egy nagyon is tudatos koncepció részei, melyek a cionizmusból fakadnak. A cionizmus soha nem fogja elfogadni a palesztinok létjogosultságát, mert csak egységes Izraelben és egységes Jeruzsálemben tud gondolkodni. Elég megnézni a jeruzsálemi telepek elhelyezkedését a térképen. Szisztematikusan veszik körbe a palesztin fennhatóságú Óvárost, hogy majd ha eljön az idő, azt annektálni lehessen, és így megvalósuljon az egységes Jeruzsálem, mint Izrael fővárosa. Ez persze jogellenes lesz, de senki nem fog tenni ellene. A fő probléma a cionizmus, ami egy embertelen ideológiai és politikai irányzat. Persze hatásos is. Szép lassan fel fogja számolni Palesztinát és a palesztinokat, de eközben a mi szívünket, lelkünket és emberségünket is kivérezteti.
- Mit tanácsoltok nekünk, hogyan vigyük el üzeneteteket saját országainkba?
- Beszéljetek a megbékélés szükségszerűségéről. Hangsúlyozzátok, hogyha valaki Palesztina párti Izrael ellen, vagy Izrael párti a palesztinok ellen, már rossz úton jár. Mind a két népnek megvan a joga, hogy békében éljen ezen a földön, és ezt csak együtt lehet elérni.”
Az Indul a bakterház című film végén összedől a bakterház, minden tönkremegy. 2008-ban úgy tértem vissza Jeruzsálemből, átvéve az ott dolgozó békecsoportok optimizmusát, hogy elhittem a zsidó-palesztin béke lehetőségét. Kilenc év telt el azóta, és minden inkább rosszabbnak látszik, mint akkor. Optimizmus helyett ma inkább félelem van bennem. Félelem, hogy középtávon győz a cionizmus, és felszámolja a palesztin célkitűzéseket, hosszú távon pedig Izrael is összeomlik. Eközben pedig tízezrek halnak majd meg, és milliók szenvednek. Hátha a Történelem Urának más a terve…