A szexualitás szinte mindig kényes kérdés, bármilyen aspektusból közelítjük meg. Mit mond a Biblia, bűn a szex? A szexualitás azok között a keretek között, ahová Isten helyzete teljesen helyénvaló, vagyis a házasságban nem bűn. A házasságon kívüli testiség azonban igen, és ennek súlyos következményei is lehetnek.

  Nem a cipő a hibás  parokia 

"Ezek szerint nagyon sok ember bűnben él, hiszen a 21. században a fiatalok többsége már tizenévesen is a sokadik szexuális kapcsolatán van túl, váltogatják a partnereiket, a felnőttek pedig egyre inkább az élettársi kapcsolatot választják a házasság helyett.

Bármennyire nehéz ezzel szembenézni, a házasságon kívüli szex teológiailag bűn. Jogilag persze nem bűn az élettársi kapcsolat, de attól, hogy a közszellem és a jog lazított a kereteken, Isten szemében mégis az. Nehéz ezt elfogadatni a fiatalokkal, mert a bűnt alapvetően a jog által büntetendő dolgokhoz kötik: a lopáshoz, a csaláshoz, a rabláshoz. Ebbe a képbe nagyon nehezen fér bele, hogy miért bűn a házasságon kívüli szexuális kapcsolat. Ráadásul, míg a lopás, a csalás vagy mások bántalmazása egyértelműen rossz és gonosz tett, addig a szex nagyon jó és élvezetes dolog."

Valahogy érzem, hogy ez itt nincs rendezve a fejekben, a társadalomban, közösségekben. A házasság sem tiszta. A kapcsolatok, a nemek. A szex sem. Mert leginkább a pénzbehajtó pornográfia, karöltve a nagypofájú tudatmódosító szerekkel kiabálja magáról, én vagyok a szex. Istenről már nem is beszélve. Egy biztos, hogy a bizonytalanság, a zavartság állandósul. Az emberek nagy többsége összezavarodva azonban ösztön szinten még annyit tud, akar, vágyik, hogy legalább szeretkezzen egyet. 

Házasság. A társadalomnak is van házasságfogalma. Minden korban volt. Ma ez tágul az igényeknek megfelelően. Vannak korok amikor házasodni azoknak lehetett akik azonos nemzetiségűek, azonos bőrszínűek, azonos nyelvűek voltak. Esetleg még a törzsnek, családnak is stimmelni kellett. Vagy azonos vallásúak, világnézetűek stb... Az élethez való hozzáállásuk nagyjából azonos volt. Azután az untig ismételt gyerekkoromtól kísérő "szőr a szőrhöz, guba a gubához". Azonos végzettségűek, gazdasági helyzetűek. A társadalmak, közösségek mindig is szabályozták ezt. Azután meg jöttek korok, ez is ismétlődik időnként, amikor összekeverednek a népek, és mivel (elnézést kérek a szóhasználatért, de ez van) dugni, dugni kell, az ösztön szerinti vágykielégítés fontosabb még a civilizációnál is, ezért a feltételeket is megváltoztatják inkább. Leépítik a nemzetiségeket, nyelveket, kultúrákat, nemiséget, egyszóval az emberséget. Házasodnak az azonos neműek. Nemsokára fűvel, fával, emlőssel, lóval, macskával, földön kívülivel, gépkocsival, robottal, toronydaruval is lehet házasodni. A társadalom jogi házasságfogalma és a nyomában támadó gyakorlat élhetetlenné lesz. Mindenki azt csinál amit akar. Erre van igény. 

Jönnek a tragédiák, amelyek eddig is voltak. A különböző kultúrájú vallású feszültségek, gyerekrablások, az azonos neműek, magtalanok, terméketlenek jogi és biológiai problémáik, melyre a társadalmak nemigen voltak felkészülve. A tudomány segítségével a helyzet bonyolódik. (Persze a gazdasági megfontolások, melynek végén az emberi önzés, amely alatt teológiailag a Gonosz munkálkodását is érthetjük, áll) Biológiai embert tudunk gyártani lassan, de Embert csak nevelni lehetne, abban a civilizációs közegben, amit éppen felszámolunk. 

És most itt nagyon elválik az ösztönlét és a hittel élő (keresztyén hitről beszélek, de nyilván lehetne más is) emberek gondolkodás és életvezetése, életgyakorlata. Itt nincs összemosás. Itt nincs jópofizás. Itt nincs népszerűségi index. Itt nincs mellébeszélés. Ezt most úgy mondom, hogy a magát keresztény társadalmaknak nevezőket is húsbavágóan érinti. Amit a lelkésznő mond, az igaz. Nem a házasság előtti szexről beszélünk. Hanem a házasságon kívüli szexről. Nem a házasság formájáról, tudott, bevett elfogadott formájáról beszélünk, hanem az Isten szerinti házasságról. Az pedig nem más, mint "Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat." I. Mózes 2, 18. "Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket." I.Mózes 1, 27. Ezt adaptálja magára nézve minden közösség. És ettől is tér el, a maga kénye kedve szerint, amikor hangyás lesz az agya. Civilizációs változások, bukások előtt az ilyen alapokat szokás felrúgni. Éppen mint most a mai társadalmainkban. 

Végy egy lakatlan szigetet. Helyezz el rajta tetszés szerint egy párt, férfit és nőt. Szabad olyan népcsoportokból, politikai vallási közegből venni, melyek egymással ellenségesek, akár élet-halál harcban vannak. Ha nem ölik meg egymást azonnal, nemsokára gyerekeik lesznek. Egymáshoz illő pár lesznek. Egymás segítőtársai. Ráadásul illeszkednek is. 

Még mielőtt továbbmennénk. Nem, nem gondoltam mindig így a házasságra és a szexre. Sőt kamaszkoromban mit nem adtam volna azért több társammal együtt, hogy egy csinos tanárnő magára húzzon a tanári szobában, ahogy ma lehet híradásokból olvasni. Mi nem jelentettük volna fel. Sőt azt sem gondolom, ha valaki élettársi kapcsolatban él és hűségesen a párjával egy életen keresztül, ám az éppen érvényes társadalmi formák szerint nem számít házasnak, hogy az éppen nem lehet Isten szerinti kapcsolat. Sőt léteznek névházasságok, amivel vízumot, állampolgárságot és sokszor életet lehet menteni. Egyéb érdekházasságokról most ne beszéljünk. Sőt, amikor konfirmáltam és elkezdtem istentiszteletre járni, még nem voltam kész erre, hogy így gondoljak a házasságra. 

Erre meg kell érni, fel kell ismerni, el kell fogadni. Utólag azt mondjuk, de jó lett volna egy jó részét elkerülni ostobaságainknak és ostoba döntéseink következményeinek. De ez minden generációnak a saját és ismétlődő harca. Az idősebbek nem tudják helyettük megvívni, nem is kell ettől megvédeni őket. Csak azt tehetjük, hogy olyan körülményeket, vagy lehetőségeket teremtünk, ahol kapnak eszközöket, segítséget, hogy megvívják maguk. 

Egy ilyen eszköz, amit bátran ki is mond Győrffy Eszter egyetemi lelkész, hogy a szex Isten szerint a házasságba való. Ez nyilván nem az ateista emberek és Istennel dacoló emberek megnyugtatására szolgál. De útmutatás és segítség azoknak, akik Isten akarata szerint élnének. Akkor is, ha eddig nem így tettek, vagy nem sikerült. Sosem késő elkezdeni. Sosem késő a hűség. Sosem késő a hit. Sosem késő a jó, az igaz. Örömmel látok párokat, akik nem a konvencióknak akarnak megfelelni, nem képmutatók és hagyják magukat felnőni. A társadalmi formákról, házassági formákról éveket lehetne egyetemi oktatással és kutatással tölteni. De most ez nem cél. Az alapok a fontos. Ez adott.

Szerintem azért nehéz ma ezt kimondani, és azért nincsenek ilyen kapcsolatok, mert gyávák vagyunk ezt az Isten szerinti kapcsolatot felvállalni és ennek a folyamatát végig élni. Ez a bátrak útja. Isten útja a bátrak útja.