A magyar reformáció elmúlt ötszáz évének ötven protestáns alakját mutatja be a nemrégiben megjelent Protestáns Hősök című kötet. (...) Bár ez a kiadvány terjedelme ellenére igen könnyű, a benne rejlő tartalom súlyos és nehéz. Nem hagyott aludni, mert a legcsendesebb pillanatokban késztetett olvasásra. Abody Béla író, kritikus barátom egyszer azt mondta, egy cikk 24 órát él, de egy könyv felkerülhet a polcra. Abban a korban, amikor az internet teli van olyan közlésekkel, amelyeknek talán a fele sem igaz, ez a párját ritkító kézikönyv sokak polcára fel fog kerülni.

Protestáns hősök - parokia.hu 

 

Egyszer már úgy érintőlegesen írtam erről, mármint a hősökről. Merthogy hősökre mindnyájunknak szüksége van, a hősök létét feltételezzük, a hősökben reménykedünk. Néha mi magunk vagyunk hősök, néha csodálattal adózunk emlékük előtt, míg máskor későn látjuk, fedezzük fel őket, akik szótlanul, talán elfeledve, talán csak csöndesen és becsülettel élik az életüket, végzik szolgálatukat – ahogy lehet, ahogy az Örökkévaló engedi, ahogy tudásuk, hitük, alkalmasságuk lehetővé teszi.  

Hálás vagyok ezért a könyvért, a címért különösen: Protestáns hőseink. Bizony, nekünk, protestánsoknak is vannak hőseink, ismertek és ismeretlenek, nevesek és névtelenek. Bár a könyvet még nem sikerült megszereznem, a leírás alapján egyértelmű, hogy a szerkesztők a nevesebb hősökre fókuszáltak, amellyel nincs is semmi gond, éppen ellenkezőleg: sajnos ezeket a történelmi szereplőket sem ismerjük eléggé, igazság szerint néhány elkötelezett egyháztörténészen, egyházi emberen, és lelkes kedvelőn kívül csak általánosságokat tudunk róluk, esetleg azt sem.

Jó ötletnek tartom a könyv formátumot, amely valóban tovább él, mint egy internetes blogbejegyzés. Személy szerint is nagyra tartom a könyveket, sokat olvasok, sok könyvünk foglal el sok helyet a nappali könyvespolcain. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a protestáns hősöket – a kötetben szereplőket és az oda be nem kerülteket is – más formátumban is be lehetne mutatni. Nem gondolom, hogy egy ilyen szép, egyébként teljesen modern, fiatalos és hálás, vagy másképpen - elnézést a kifejezésért- „könnyen eladható terméket” meg kellene hagyni a könyvespolcok rengetegének. Ha már reformáció, ha már méltatjuk annyira ezeket a szereplőket, hogy lapra vetjük sorsukat, talán nem lenne baj, ha valóban a nagyközönségnek és nem csak a szűk, -ismét bocsánat- feketeöves protestánsoknak készülne egy kiadvány, hanem megpróbálnánk megszólítani azokat is, akik kevésbé járatosak a keresztény felekezetek történetében, vagy talán ennek hatására csodálkoznának rá, milyen gazdag történelmi múltunk. Különösen fontos lenne a fiatalokra koncentrálni, akik a hőskeresés, a példaképek időszakát élik: képregény, társasjáték, blog, facebook profil, hogy csak néhány, nem is annyira vérlázító ötletet adjak a reformáció évfordulójára készülő döntéshozóknak.  

Ami magát a megjelent könyvet illeti, egy valamiben őszintén reménykedem: talán nem valamiféle pátoszos, emberekből félisteneket, héroszokat kreáló mű született. Merthogy bármennyire is szeretjük ezeket a méltán elismert, hősöknek tekintett történelmi szereplőket, semmi esetre sem szabad elfelednünk: emberek voltak ők is, rossz döntésekkel, kisebb nagyobb megingásokkal. Bizony, ők is vétettek - talán történelmi hibákat is. Ha már emberekről beszélünk, azt hiszem, így igaz, így kerek a történet, így valódi az ő egész életük. Jó szándék, odaszánás, adott történelmi pillanatban bátor helytállás, elkötelezett, hűséges munka. Mégis: Nincsen igaz egy sem, mert egy igazi HŐS van. Az a valódi győzelem, ha az Ő győzelmére, hőstettére mutathatunk. 

 

 

Hozzászólások