Futótűzként terjed az interneten Tóth Dia budapesti tanárnő írása, aki leckeírás helyett gyógyulásra, pihenésre buzdítja elsőseit, és dolgozatot sem írat velük.

Gyógypuszit ad lecke helyett Dia néni - borsonline.hu

Én nem gondoltam, hogy a beteg gyermekeim szüleinek elküldött üzenetem ekkora “port kavar” majd. Fel sem merült bennem az, hogy ennyi emberből, ilyen hatást váltanak ki azok a “gyógypuszik”, amiket küldtem nekik.

Dia néni nem szeretne sztár lenni - wmn.hu

 

Azért nem olyan egyszerű ez az egész, mint ahogyan azt Dia néni képzeli. A gyereknek tanulni kell, az a dolga, ha elsős, ha nyolcadikos. A tanárnak előírják, mit kell számon kérnie, az kérem, nem úgy működik, hogy nem adunk házit, nem kérjük számon az „anyagot”. A szülőnek pedig ki kell kérdeznie, segítenie kell, ha másként nem megy, rá kell parancsolni arra a gyerekre. Még a végén lemarad. Ezért kell fejleszteni, meg különórára járatni hetente négyszer, ezért kell vele késő estig görnyedni a könyv fölött, mondani a szorzótáblát még a vasárnapi ebédnél is. Ezért kell beletölteni a fejébe a Pallas Nagylexikonát, meg a Britannica mind a huszonhét kötetét. Egyébként se tudnak viselkedni ezek a mai gyerekek, állandóan kiabálnak meg rohangálnak. 

Egyfelől.

Másfelől meg ott van Dia néni, és a vele rokon lelkek, akik felismertek néhány alapvető igazságot, pont azokat, amelyekről a felnőtt ember „az élet farkastörvényei között” hajlamos megfeledkezni.

Leginkább azt, hogy lehet másként is: tanítani, gondolkodni, élni. Anélkül, hogy belepusztulnánk.

Úgyhogy jár a taps Dia néninek, puszi, ölelés. Aki tudja, adja át – megérdemli.