A Chicago-i Egyetem által vezetett tanulmány kimutatta, hogy azon gyerekek, akik nem vallásos környezetben nevelkedtek sokkal kedvesebbek és önzetlenek vallásos társaiknál.
(...)
„Ezen eredmények összessége bebizonyítja, hogy országoktól függetlenül a vallás negatívan befolyásolja a gyerekek altruizmusát. Így jogosan merül fel a kérdés, hogy a vallás egyáltalán létfontosságú-e az erkölcsi fejlődéshez.” – tette hozzá.
Azok a gyerekek, akik vallási nevelés nélkül nőttek fel, több kedvességet és empátiát tanúsítanak - Napjaink
A minap akadtam rá a Napjaink portálon egy angol nyelvű tanulmány ismertetésére. A tanulmány azt állítja, hogy a vallás nem szükséges az erkölcsi fejlődéshez. A portál nem közli a linket, de sikerült megtalálnom. Nos, tényleg, Jean Decety, a Chicagói Egyetem professzora a csapatával egy kutatást végzett 2015-ben, amelynek eredményét a Current Biology c. folyóiratban jelentette meg. A kutatás arra a konklúzióra jutott, hogy a vallás koránt sincs olyan jó hatással az erkölcsi fejlődésre, mint azt sokan gondolják. Sőt, Decety tovább megy, s azt állítja, hogy a vallás nem is szükséges, sőt egyenesen gátolja erkölcsi fejlődést. Mindezt – természetesen – tudományos alapon, egyetemes igénnyel. Most már csak az a kérdésünk, hogy miféle csodamódszert talált a professzor, amelynek segítségével a tudományra hivatkozva egycsapásra válaszol vallás és erkölcs viszonyának igencsak fogós kérdésére. Alaposabban megvizsgálva az ügyet, hamar kiderül: nincs itt csodamódszer. Prekoncepció van. Tudományos álruhába öltöztetett világnézeti előítélet. Nézzük, hogyan.
A kutatás, amely arra hívatott, hogy bizonyítsa, a vallás gátolja az erkölcsi fejlődést, 1170 5-12 év közötti gyermeket tesztelt. A gyermekek hat országból jöttek (USA, Kanada, Kína, Jordánia, Törökország, Dél Afrika), vallási megoszlás szerint keresztény 24%, muszlim 43 %, nem vallásos 28%. A kisebb számú zsidó, buddhista, hindu, agnosztikus családokból érkező gyermekeket nem vették bele az eredményszámításba. No de hogyan is jött ki az eredmény?
Például így: mindegyik gyerek harminc matricát kapott, s az volt a feladat, hogy azokat önkéntesen osszák meg olyanokkal, akik a játékban nem vettek részt, s így nem kaptak. Az eredmény az lett, hogy a nem vallásos gyerekek adakozóbbak voltak, míg a vallásosak kevésbé.
Nos, a kutatás ilyen és ehhez hasonló teszteken alapult, s ez Decety-nek elég volt ahhoz, hogy tudományos igénnyel kijelentse: a vallás nem tesz jót az erkölcsnek.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a kutatás eredményéről megjelent tanulmány világnézetileg elfogult, hiszen úgy állít valamit az erkölcsről, hogy előzőleg nem tisztázza, mit is ért alatta. A célja az, hogy bebizonyítsa: a közhiedelemmel ellentétben a vallás káros hatással van az erkölcsi fejlődésre.
Az szóra sem érdemes, hogy Decety számára a vallást dekára mérik. Az, hogy a vallásokban hordozott erkölcsi hagyományok között markáns, sőt adott esetben kibékíthetetlen különbségek vannak, a professzor számára nem számít. Így eshet meg, hogy a kutatásban résztvevő gyermekek vallási megoszlása erős aránytalanságot mutat: 43% muszlim, 24 % keresztény, de ők együttesen alkotják a vallási csoportot, s nem derül ki, hogy a csoporton belül hogyan is alakult a két vallásra vonatkozó részeredmény.
De ennél is súlyosabb az erkölcs fogalmának tisztázatlansága. Szerencsénkre nem maradunk tudatlanságban, ugyanis a Current Biology-ban megjelent tanulmány ismertetése nagyot ment olyan ismert orgánumokban, amelyeknek jól jött egy olyan bombasztikus hír, hogy a vallás káros az erkölcsi fejlődésre. Itt van mindjárt a Forbes magazin, amelyben Decety kifejti, hogyan is áll a dolog vallás és erkölcs ügyében.
Mint mondja, a vallás erkölcsileg addig jó volt, ameddig erősítette egy csoporton beül az összetartozás érzését. De, mint mondja, ma már nem a Szaharában élünk, hanem egy olyan világban, amelyik egy „nyitott piac”. Ebben a helyzetben a vallás már káros, mert nem toleráns más csoportok irányába. S levonja a következtetést: „A szekularizmus – például az, hogy megvannak a racionális gondolkodás és ész alapján megalkotott törvények a szent könyvek helyett, sokkal jobb mindenki számára.”
Mi is tehát az erkölcsi fejlődés kulcsa a kutatás szerint? Az, ha mindenki lebontja a maga vallását, mert az már csak akadálya a megértésnek, az empátiának és a toleranciának. Nos, el is érkeztünk az ismert mai liberális közhelyhez: az identitáshagyományok felszámolásán keresztül vezet az út egy új, magasabb rendű erkölcshöz. Amely erkölcs természetesen nem is alapulhat máson, csakis a globalizmus ideológiájában uniformizált emberképen. Itt már eltűnik az embercsoportok sokszínűsége, a vallás értelmét veszti, s marad maga a színtelen és egyetemes emberi matéria. S mindez állítva van tudományos alapon.
Nos, most már csak azt nem értem, Decety miért ilyen intoleráns a vallásokkal szemben? Talán, ha lebontaná a saját szekuláris vallását, még meg is értené, hogy nem feltétlenül az általa képviselt világnézet az erkölcsi fejlődés egyetlen és kizárólagos mércéje. Pláne nem tudományos alapon.
Hozzászólások