Egy 18 éves kanadai egyetemista, Emma Lim hétfőn Ottawában megfogadta, hogy egészen addig nem vállal gyermeket, amíg a politikusok nem veszik komolyan a klímakatasztrófát - írja az Insider. Kim ezen kívül útjára indított egy mozgalmat is: azt kéri a kortársaitól, hogy csatlakozzanak a fogadalmához és használják a #NoFutureNoChildren hashtaget, ami magyarul nagyjából annyit tesz: #NINCSJÖVŐNINCSENEKGYEREKEK ... Amióta az eszemet tudom, szeretnék anya lenni. De nem fogok gyermeket vállalni egy olyan világban, ahol a gyermekeim nem lehetnek biztonságban.
Nem szül, amíg a politikusok nem veszik komolyan a klímakatasztrófát index
"A #NoFutureNoChildren mozgalmat meghirdető Lim szerint amíg a szülei és a nagyszülei generációjának a klímakatasztrófa egy olyan kérdés, amivel csak akkor foglalkoznak, ha akarnak, addig saját maga és a kortársai számára ez már élet-halál kérdése. A kanadai tinédzser azt reméli, az idősebbek is közelebb érzik saját magukhoz a problémát, ha saját gyermekeiken és unokáikon keresztül megtapasztalják a hatásait. Lim állítja, saját szülein is látta, mekkora változást okozott a fogadalma: Számukra a fogadalmam miatt vált először valósággá a klímaváltozás hatása. Olvasunk hurrikánokról és hőhullámokról, de minket itt Kanadában még nem érintenek a legsúlyosabb katasztrófák. Vannak árvizek, de ezek sem hatottak közvetlenül a családomra. Ez most nekik is fáj, ez valami kézzelfogható."
Első gondolatom, hogy nagyon megijedtek a politikusok. Ezek a zsarolások, fogadalmak olyan bumeráng hatásúak. Leginkább azokra üt, akik teszik. Bevonja a szüleit és nagyszüleit is ebbe a rendszerbe. Ők is érezzék meg az ő fájdalmát, forradalmát.
Már volt Európában is egy ilyen szkeptikus hullám az atomfegyverek, rakéták fejlesztése idején. A fiatalok nem akartak gyermeket vállalni egy bizonytalan világba, ami akár egy pillanat alatt lángba borulhat. A mai Európa szellemiségét ez is megváltoztatta. Először csak az atomtól rettegtek, majd kerestek mást is maguknak. De rákaptak az ízére és azóta sem születnek a gyerekek.
Nincs egyedül ez a hölgy. Greta Thunberg svéd fiatal is elkezdte ekézni a rendszert a klímacsúcson. "És ti még mindig nem vagytok elég érettek ahhoz, hogy kimondjátok a valóságot. Elárultatok minket. De a fiatalok már kezdenek rájönni erre. A jövő generációinak szeme rajtatok van. És ha ti úgy döntötök, hogy cserbenhagytok minket, soha nem fogunk megbocsátani. Nem engedjük, hogy ezt megússzátok. Itt és most mi meghúztuk a határt. A világ kezd felébredni. És jön a változás, ha tetszik nektek, ha nem."
A lányok harcias húrokat pengetnek. Az érzéseim vegyesek. Mert komoly dologról van szó. Ugyanakkor áthallásaim vannak a forradalmi rendszerekkel, amelyek eltörlik az elődöket és újat hoznak létre, amit csak ők tudnak. Itt nem egyszerűen egy tudományos dolog indul az útjára, hanem a fiatalok, érzéseim szerint, át akarják venni az irányítást, netalán a hatalmat, és ... a többi nagy homály. Miért gondolják, hogy jobban fogják csinálni? Manifesztálják a gonoszt a szülők, nagyszülők generációjában és ellene támadnak. Pedig.
Idézek: "Kedves fiatalok, egy évezred választ el minket egymástól. Én még az előző évezredben születtem, nőttem fel és szocializálódtam. Ti pedig már ebben az újban. Tiszta szívemből köszönöm nektek, az évezred fiataljainak, hogy elkezdtetek engem megváltoztatni. Az én generációm hozta össze ezt a leharcolt Földet nektek. Igen, én magam is, nem csak „ők”. Gonosz lennék, gonoszak lennénk mind, akik az előző évezredben nőttünk fel? Nem. De két nagyon fontos érték alakult ki a II. világháború után és ezekhez ragaszkodtunk. Ez pedig a szabadság és az önmegvalósítás eszménye. ... Ráadásul mindezt egyre kényelmesebben akartuk elérni. És addig hajszoltuk a tökéletességet vakon, süketen az egyre baljósabb jelekre, amíg a Föld ránk nem rúgta az ajtót és az arcunkba nem üvöltötte: „Ember, nem bírom ezt el. Nem bírlak el. És úgy nőttem föl – elég magasra –, hogy már kiskamaszként sem volt a 41-es lábamra női cipő. Nekem a rendszerváltozás azt jelentette, hogy végre azt hordhatok, amit csak akarok. És most menjek oda vissza, hogy három – na, jó, hat – pár cipőből választhatok, és azokat addig hordom, amíg bírják? Tegyem ezt? Igen, ezt fogom tenni.” jot-akartunk-de-rosszat-tettunk---egy-klimatunteto-szulo-nyilt-levele
Nagyjából egyet is értek ezzel az idézettel, annyi kiegészítéssel, hogy a megelőző évszázadok ipari forradalmai is beletették ebbe a magukét.
De van más idézet is: "Ki kell mondanunk, hogy nem oldható meg a válság ugyanabban a kapitalista gazdasági rendszerben és paradigmában, mint ami önmagában a válságot kitermelte. ... Világossá kell tennünk, hogy a legégetőbb problémáink, köztük a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás, a globális egyenlőtlenségek, a rasszizmus, a szegénység, a technológiai forradalom és a szabadkereskedelmi egyezmények következményeiként az adatvédelem és a munkavállalói jogok leépítése nem egymástól elszigetelt, különböző gyökerű problémák- ahogyan azokat a neoliberálisok igyekeznek beállítani -, hanem egymással szorosan összefüggő tünetegyüttesei ugyanannak a betegségnek, a rendszer krízisének. ... Hiszen ha valamikor, éppen most lenne szükségünk a legnagyobb fokú állami szuverenitásra, amely gátja lehetne a senki által meg nem választott európai elit gyarmatosításának, amely megvédhetné a szabadkereskedelmi egyezményekkel szemben állampolgárainak munkavállalói jogait és a szakszervezeteit, amely nemet mondhatna az európai megszorítócsomagokra. ...Nem lehet a kapitalizmus legnagyobb veszteseivel, a munkásosztállyal és a legszegényebb csoportokkal megfizettetni a klímaváltozás árát, mivel elenyésző a felelősségük a krízisben a multik, a bankok és a tőkés elit tevékenységéhez képest. " Az Európai Green New Deal nemet mond a megszorítások és a klímakatasztrófa Európájára balraat.merce.
Ebben leírtak is elég pontos diagnózist adnak, de áttolják baloldali propagandába. Nem egyéni felelőség ez a klímakérdés. Rendszerprobléma. A mostani fogyasztói társadalmak nem fogják megoldani, mert nem tudják. A szabadság és önmegvalósítás, a szuverenitásukat elvesztő államok, a globalizáció maguk is hozzájárulnak mindehhez. Konkrétan az önzés, hogy jól akarunk élni. Végül megint az a tragédia, hogy vannak csoportok, bármilyen alapon is jöjjenek létre (területi, vérségi, gazdasági, nyelv), élni akarnak. Jól akarnak élni. Jobban akarnak élni. A legjobban akarnak élni. Ezért mindent megtesznek. Pénz, paripa, fegyver. De így nem élhet mindenki. A többieket el kell nyomni. Ez nem kitervelt. Ebben realizálódik az önzés és a saját jogom az élethez. A baloldali kritikusok abban tévednek, hogy a baloldali fordulat mindent megoldana. A Szovjetúniónak sem sikerült, se a szocialista eszméknek, hanem itt hagyott egy gnóm Oroszországot a mag nyűgeivel és veszélyességével.
Az emberrel van a baj. Az ember bármilyen rendszert, amelyben ő a központ, el fog rontani. Az ember nem lehet központja. Tehát a klímaváltozási csatáinkban az igazi katasztrófát az is megfejeli, hogy csak embert akarunk cserélni a központban. Pedig a központot kellene máshová helyezni. Ebben egészen bizonyos vagyok, hogy az az Isten és az Ő használati utasítása a világról.
Nagyon sajnálom ezeket a fiatal lányokat, fiúkat, akik azt gondolják, hogy az élet alapvető funkcióit, szépségeit megtagadva majd változást érnek el. Ez tulajdonképpen az öngyilkosság egy formája. Megértem őket, hogy el vannak keseredve. Én is. De ez nem generációs probléma és még csak nem is politikai akarat kérdése. Ez annak a kérdése, hogy az ember alapvetően jó, vagy rászorul a megváltásra? Már nem tudunk nem vétkezni és igen, rászorulunk a kegyelemre. Az is kegyelem, hogy eddig éltünk.
Nem szeretnék arra ébredni egy reggel, hogy vagy saját gyermekeim, vagy a barátaik, esetleg újbaloldal aktivistái, vagy a zöldkapitalisták fogják a torkomat és kést szorítanak neki, hogy temiattad hal ki az emberiség.
