Az iskolai hittanoktatásnak jóval többről kellene szólnia, mint egy átlagos tantárgynak. De mi valósul meg ebből a mindennapok gyakorlatában?
A kötelező iskolai hittanoktatás hazai bevezetése óta jó pár év eltelt már, és a kezdeti viták után mintha csökkent volna a téma iránti érdeklődés. Pedig most lenne csak igazán értelme beszélni róla, hiszen a mindennapok során számos tapasztalat felhalmozódott már a hittanoktatás előnyeiről és hátrányairól, örömeiről és nehézségeiről, eredményeiről és gondjairól. Meg is kérdeztünk egy vallástanárt, egy hitoktatót és egy lelkészt arról, hogy melyek a legfontosabb személyes gondolataik minderről.

Az ismeret átadásán túl - parokia.hu

Mintha csökkent volna az érdeklődés... Ez olyannyira igaz, hogy az én öt iskolámban, ahol kötelezően választható hit-és erkölcstan órát tartok, a leendő első osztályos szülök számára előírt tájékoztatón, amelyre meghívták a történelmi felekezetek hitoktatóit, nem volt kinek tájékoztatást adni... Pedig a korábbi években, volt olyan iskola, ahol 40-50 érdeklődő szülő hallgatott bennünket, de a kisebb iskolában is 20-25. Most nulla... Ezért is nagyon hasznosnak és tanulságosnak tartom azt a diskurzust, amely a parokia.hu-n megjelent, s amelyben én is szeretnék részt venni azzal, hogy közre adom a saját tapasztalataimat, meglátásomat, véleményemet. Röviden, néhány gondolatban.

 

 

- Először is, még mielőtt a gyermek iskolába kerülne, fontosnak tartom a családdal való kapcsolattartást ill. az óvodai foglalkozásokat. Igen, azon egyházközségeknek, ahol nincs saját fenntartású óvoda, a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kell fektetni az óvodai hittanra, hogy ha az 1. osztályos gyermekekért vívott versenyben nem akarunk „hoppon maradni” más felekezetekkel, ill. az iskolával szemben!

- A „kötelező” iskolai hittan bevezetése sajnos nagyon sok esetben azzal a következménnyel járt, hogy a gyermekek még jobban eltávolodtak gyülekezeteinktől. Ezt úgy lehet ellensúlyozni, ha még több időt és energiát fektetünk a gyülekezeti gyermekalkalmakra (gyermek istentisztelet, családi napok, játszóházak, táborok stb.).

- Az „új hittan” –  legalábbis azokon a területeken, ahol kisebbségben és szórványban élnek a református családok – a hittancsoportok „felaprózódását” is magával hozta. Erre pedig talán az lehetne a „gyógyír”, ha még inkább részt vesznek gyermekeink olyan nagyobb létszámú, szervezésű, volumenű rendezvényeken (hittanverseny, táborok), melyek az 1-2 fős „magányos” hittanórákkal szemben valódi közösségi élményeket is adnak!

-  A „hittanóra-dömpingben” szintén nagy szükség van a lelkipásztoroknak, hitoktatóknak a folyamatos önképzésre, az eredményes hitoktatáshoz szükséges szakmai és lelki megújulásra. Ezért is szomorú, hogy viszonylag kevesen vesznek részt a Pedagógiai Intézet által szervezett szakmai továbbképzéseken. Ezeknél talán népszerűbb  az Intézet által működtetett honlap, ahol könnyen új tanmenetekhez, szakmai anyagokhoz és ötletekhez juthatnak a lelkészek és a hittantanárok. Nagyon sokan már az idősebb generációkból is bátran használják a modern digitális technika vívmányait, digitális táblát, projectort, ami mindenképpen „megdobja” a bizony sokszor „uncsi” hittanórákat. Az interneten elérhető és a gyermekeknek bemutatásra szánt filmekkel viszont  körültekintőeknek kell lennünk, előtte mindenképpen tekintsük meg mi magunk is, megvizsgálva, hogy mennyire állnak bibliai alapokon, s mennyire szolgálják a gyermekek egészséges lelki fejlődését...

-  A más felekezetek által fenntartott egyházi iskolákban és most már a kötelezően választható hittan oktatásban is a legtöbb esetben párhuzamosan zajlanak a hittanórák a többi felekezetek óráival. Ez – személyes tapasztalatom – jó alkalmat és lehetőséget kínál az ökumenikus együttműködésre, pl. időközönként közös hittanórák tartására, melyeken még jobban megismerhetjük egymás felekezeti sajátosságait, s természetesen közös, keresztyén tanításainkat és hitvallásunkat is.

- Végül: én nagyon fontosnak tartom a hittanórák légkörét, lelkiségét. Hogy érezzék a gyerekek, hogy ez tényleg más, mint a többi tanóra! Érezzék azt, hogy itt mindig Egyvalakivel többen vagyunk, Vele beszélgetünk, Vele együtt játszunk, Vele és Róla tanulunk!