Szombaton a jégkorongozók bronzmeccsére volt hivatalos, a győztes mérkőzés után pedig együtt ünnepelt a csapattal. A buli végén a látványosan elgyengült minisztert a Leijonat három játékosa támogatta a szállodai szobájába. Ahrinmaki az orosz sportminiszterrel tervezett másnapi találkozójára sem tudott elmenni, helyettese ugrott be. A bajt csak tetézte, amikor csak az elutazáskor vette észre, hogy bőröndjei Szocsiban maradtak.

Ezúttal a finn sportminisztert győzte le az alkohol - origo.hu

Bár a finnek jól szerepeltek, mégis leszerepeltek a téli olimpián. Egészen pontosan a finn sportdiplomácia vezetője, a sportminiszter. A nagy bronz ünneplésben olyan mértékben kiütötte az alkohol, hogy másnapi feladatait sem tudta ellátni. Haza se tudott menni a játékosok hathatós segítsége nélkül. Ájulását igyekezett a fáradság számlájára írni. (Miközben gépeltem, elírtam az írni szót, s mikor felnéztem az inni szó virított a helyén. Ez a Freud!), de persze iszonyatosan kilóg a lóláb. Az is csak Finnországban tűnt fel neki, hogy Szocsiban felejtette a bőröndjeit. Előtte is felhívta magára a figyelmet a norvégokat doppingolással vádoló beszólásával. Úgy tűnik, a finn kormánynak is megvan a maga keresztje, jól beválogattak Paavo Arhinmakivelvel. Jól vigyázzanak a finnek, mert van egy állítólagos rokonnépük, akiknél volt már egy hasonlóan izgága sportminiszter, és mire nem figyeltek oda már miniszterelnöki székből folytatta botrányoktól nem mentes politikai karrierjét. És neki még inni sem kellett hozzá! (Arhinmaki is elindult a 2012-es választásokon a baloldali szövetség miniszterelnök-jelöltjeként, de csak 5.5%-ot kapott.)De ez után a lapszéli jegyzet után térjünk vissza magához az esethez. Miért iszik, aki nem bírja? – idézhetjük a „népi” bölcsességet. Ugyan, egy kis gőzkieresztő buli belefér az 5:0-s győzelem után! Ő is emberből van! – mentegethetjük. A kommentelők többnyire el is viccelik az esetet. Elsőre még én is vigyorogtam, aztán végiggondolva az esetet inkább grimasszá torzult a vigyor.
Mindennek vannak határai. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az említett úr felelős pozícióban van, és kilengése azon túl, hogy megfosztotta őket átmenetileg józan ítélőképességétől, szégyent hozott hivatalára, melyet betölt, és az országra, melyet ebben az esetben mint legfőbb sportvezető képviselt. Ne feledkezzünk meg arról az aprócska tényről sem, hogy mindez hivatalos kiküldetése közben, mondhatni, munkaidejében történt. Nem nyaralás, szabadság idejében. (Akkor se vetne rá túl jó fényt!)
Nem vitatom, hogy a felelős embereknek is szüksége van ellazulásra, és joga van az ünnepléshez. De egy dolog az ellazulás, egy dolog, hogy jól érzem magam,hogy fel vagyok dobva, hogy kiengedem a gőzt, és egy másik dolog az ítélőképesség elvesztése. Elveszíthetik-e azok az ítélőképességüket, akiket pont azért választunk felelős pozíciókba, hogy olykor helyettünk is és olykor ellenünkre is józan mérlegeléssel döntsenek, és a lehető legjobb vonásainkat mutatva kifelé képviseljenek bennünket? Ha megengedőek vagyunk ebben a kérdésben, akkor magunk alatt is vágjuk a fát. 


Sosem értettem, miért jó buli az, hogy valaki eszméletvesztésig, hányásig leissza magát, vagy úgy be van lőve, hogy aztán semmire sem emlékszik, és a következő napon olyan szánalmas, fájdalmas állapotba kerül, hogy alkalmatlan bármilyen munkavégzésre. Akkor minek összejönni, minek együtt lenni?  Ez nem örvendezés, ez nem ünneplés, ez nem szórakozás, ez színtiszta önlejáratás, és minél gyakrabban ismétlődik, az idő előre haladásával egyre inkább látszik, hogy színtiszta öngyilkosság is egyben.
A sport a kitartó munkán, a tiszta küzdelmen, a kiváló teljesítményeken túl a testi-lelki egészséggel kapcsolatosan is hordoz pozitív üzenetet. Még akkor is, ha erre olykor doppingbotrányok vetnek árnyékot. Ha valakinek, akkor a sportolónak tudni kell, hogy minden kilengés megbosszulja magát a teljesítményben, és az átmeneti mámor hiábavalóvá teheti a sok addigi befektetett munkát. Ha valakinek, egy sportvezetőnek tudni kell, hogy ő a sport eszméjének, üzenetének megtestesítője. Ha nem tudja, ha nem éli, akkor ne vállaljon ilyen hivatalt.
Fájdalmas, hogy a közvélemény milyen elnéző tud lenni pl. túlzott alkoholfogyasztás esetén. Sőt, egyfajta hamis romantikája, macsós kultusza is kialakult az alkoholizálásnak.


Az utakon igyekszünk megkövetelni és betartatni a teljes alkoholtilalmat. Zéró tolerancia! Emlékszünk a szlogenre: „Ön dönt, iszik vagy vezet!” A vezetéshez ugyanis tiszta fejre van szükség. De nem csak egy fémkaszni ön- és közveszély nélküli úton tartásához és célba juttatásához! Mindenféle vezetéshez tiszta fejre van szükség. Az emberek vezetéséhez is, legyen szó egyetlen emberről, vagy sokaságról. Olyan felelősség ez, ahol nem engedhető meg, hogy valaki elveszítse akár örömből vagy bánatból következően, még ha csak átmenetileg is,  a józanságát! Vezetés közben józanon is hibázhatunk, dönthetünk rosszul, lehetünk figyelmetlenek, de ha még direkt nehezítjük amúgy sem egyszerű helyzetünket azzal, hogy kihívjuk magunk ellen a Gondviselést, ugyan mire számíthatunk?!. Akire többet bíztak, attól többet is kérnek számon – tanítja a Biblia. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy tanácsot adjak a finn miniszterelnöknek, aki megbeszélésre hívta az eset után miniszterét, de fontolóra vehetné, hogy hasonló esetben a közlekedésben minden különösebb magyarázat nélkül bevonnák a vezetésre alkalmatlan sofőr jogosítványát. Isten ments, hogy józan ítélőképességüket időnként felfüggesztő/elvesztő vezetők szabaduljanak rá bárhol is az emberekre. Közös a felelősségünk:
1. Mindenkinek személy szerint is dönteni kell: iszik vagy vezet!
2. Együttes erőfeszítésekkel meg kell szabadulni az ön- és közveszélyes, ítélőképességük és józanságuk elvesztésére hajlamos vezetőktől.

És egy kis fanyar humor a végére: