A vasárnapi vásárlás betiltásából a turisztikai szolgáltatók profitálhatnak a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) turizmusért felelős helyettes államtitkára szerint.

Ruszinkó Ádám azt mondta, a szállodaiparban és a vendéglátásban dolgozók, azaz a turisztikai szakma egyetért a pihenőnap bevezetésével, a kiskereskedelem vasárnapi tiltása a szabadidő-turizmus fellendülését vetíti előre.

A vasárnapi zárva tartás haszonélvezői – index.hu

Amikor Markalf és Salamon arról vitatkoztak, hogy a szokás vagy a természet erősebb, Salamon macskája ez utóbbi mellett tette le a voksát. Igaz, Markalf egerei is ténykedtek a végeredmény alakulásában. Hát már ilyen a természet, hogy felül látszik írni a szokásokat, csakhogy mostanában a természet már régóta nem a természetes útját járja, hanem manipulatív beavatkozások nyomán a megrendelők igényeihez igazítják a kényelem szokásait. Így az örök rendelkezésre állás lehetőségének alig huszonöt éves mítosza megdönthetetlennek tűnik a magyar társadalomban. Szakértők - nagybetűsen! -, gazdaságiak, társadalmiak, pénzügyesek, külügyesek, meg nagyon ügyesek hirdették a szabadság eszménye mögé bújva a nagy világromlás vízióját, ha már bezáratik a vasárnapi bolt Magyarhonban. Családok ezrei dőlnek romlásukba, gyengébbek hipermarketben vásárolt műanyag kardjaikba, mások pedig meg sem állnak a golyóbis másik oldaláig szabadságkorlátozásukból kifolyó rosszérzésük okozta fájdalmuk elviselhetetlenségének következményéből fakadó döntésük miatt.

Itt áll hát ez az elhagyatottságot érző kicsi nemzet teljesen megosztva. Sokan úgy érzik, hogy mindentől megfosztva. A szabadságtól és döntéstől mindenképpen. Mert ha bezárnak a hétvégi nagy boltok, újjá kell szervezni az egész életet, amely eleddig jóféleképpen futott, már ami az idő valamiképpen való agyonütését érti a világ alatta. Nézelődni ott áll rendelkezésre a munkahelyi kötelességre nem szólító órák hossza. Aki nézelődik, előbb-utóbb belebotlik valami nélkülözhetetlennek tűnő áruba, ami mindenképp megvásárlásra csábíttatja magát. Nem múlik el hát értelmetlenül az ácsorgása szánt idő sem a nézelődő sem a kínáló szempontjából. Merthogy a természet erős. Erősebb, mint a szokások.

És most a világvégét és nagyboltok romlását hirdető próféciák elé a turizmus felfuttatásának lehetősége dobott csalit. Merthogy mindenki romlásából valakinek haszna származik, ha már a társadalom a hasznosság elvén épül fel. Van hát új lehetőség a pénz útjának kifolyására. Nem mintha máskor nem történhetne meg.

A vasárnap mégis valahogy szimbolikussá nőtte ki magát. Volt, aki a családok összetartozásának megerősödését vizionálta bele a szabad vasárnapba. Mások az együtt töltött idő minőségét villantották fel, ami rá is férne a magyar családok többségére és voltak olyanok is – nem kevés naivitással eltelve -, akik az egyházak templomlátogatásának létszám emelkedését tartották lehetségesnek.  Ez utóbbi azért is kétséges, mert Markalf egerei még kiprovokálták a szokás változásának lehetőségét, de a természetet ezzel nem változtatták meg.

Márpedig az ember természeténél fogva hajlandó a szent ellenében cselekedni. A körülmények külső változása ezért sosem hozza el a hetedik napi megszentelődés - pihenés, feltöltekezés, lelki elmélyülés, más dimenzióba helyeződés – teljességét, ameddig nem születik meg a vágy a lehetetlenség ellenére való megszentelődés igényére. A megszentelődés belső igénye teremti meg a keretek ennek kiteljesedése felé történő alakítását.

Még valamikor a hivatalos ateizmust mívelő kommunizmus idején történt a családunkban, hogy az akkor épp tavaszi nagy kampányra kivezényelt elvtársi rendeletre fittyet hányva, édesapám a pirkadattól hajtott gépeket a határban hagyva, gyalog hazaérkezett a második harangszóra, hogy sietős mosakodás után az Úr szent asztalához járulhasson húsvét vasárnapján. Mikor az istentisztelet és úrvacsora közösségéből hazaérkeztünk, az addig éhgyomorral lévő családfő úgy találta helyénvalónak, hogy közösen a családdal együtt költessék el a húsvéti bárány is ebédre. Alig tartottunk az imádság utáni tízedik falatnál, mikor a ház előtt elviharzott az igazgató elvtárs dzsipje hatalmas porfelhőt kavarva az alig száradó tavaszi porban. Engem keresnek, mondta édesapám. Most már mindegy. És megettük közösen a húsvéti bárányt. Ebéd után kútvizet ivott. Szondáztatni fognak, mondta, jobb ez most így. Aztán visszavette hétköznapi ruháját, s neki indult a határnak. Igazgató elvtársék várták türelmesen. Merthogy megtalálták a némaságban az erdő szélére beállított traktort. És akkor nagyon ünnepieket mondtak neki, hogy milyen nagy dolog az erkölcs és a felelősség, meg hasonló elvtársi magaslatokat, majd beültek a terepjáróba vasalt szövetnadrágjaikkal és elviharzottak. Édesapám húsvét vasárnap estéjéig vetette a jövendő magvait a szikes anyaföldbe. Hónap végén aztán tíz százalék havi jövedelme bánta a húsvéti megszentelődést. Ritkán láttam könnyezni gyermekként, de akkor igen. Édesanyám vigasztalta: kiért volt ez? Istenért. Hidd el, amit elvtársék elvettek, Isten visszaadja. Hárman gyerekek költöttük akkor az egyetlen havi jövedelem fillérjeit. Kollégisták voltunk, ahogy arrafelé mondták: internátuslakók. Évekkel később, amikor már nyoma veszett az elvtársi rendszernek, összefutottunk az egykori igazgató elvtárssal. Akkora mi, három testvér egyetemet végeztünk. A közeli kisvárosban öcsém és jómagam társaságában édesapám észrevette, ahogy közeledett. Hangosan ráköszönt. Riadt tekintet nézett vissza a három nagyszál emberre. Szinte futva szedte lábait. Mivé lesz az ember, mondta édesapám őszintén sajnálkozva, pedig milyen hatalma volt valamikor.

Ember, aki nem értette a szentet, futott a változó világban. Nem is Isten, talán csak önmaga elől. Mert a szent igénye belül teremtődik. Mert azt az adja, aki maga szentel meg, hogy ellentmondjon az ember az emberi közösséget szétverő lehetőségekre. Aki áldozat árán is vállalja a megszentelődést, annak a vasárnapi nyitva tartás közömbös dolog.

Talán nem is ezzel van a gond, hanem a természettel, amely korunkban a szokások rabja lett.

A szokásokat pedig mások teremtették. Azok, akik profitot remélnek mindenből. Mindegy, hogy macska vagy egér, csak jövedelmezzen.

Hozzászólások