„Madrid – Védetté nyilvánított a madridi városvezetés egy olyan épületet, amely Robert Capa egyik közismert, spanyol polgárháborús fényképén szerepel.”
Szabolcs Online az MTI nyomán, 2018. július 30.„…nem annyira események krónikái, mint inkább végletes feszültség alatt álló emberekről készült, mélyen együttérző és rokonszenvező tanulmányok” – idézi: Mezey Eszter
Új Akropolisz
Az MTI nyomán több online lap hozta le ma délután a magyar vonatkozású spanyol hírt: Spanyolországban védetté nyilvánítottak egy lakóházat. Namármost: egyrészt uborkaszezon van, másrészt ebben a párás hőségben a közéleti hírfogyasztási láz is lankad, ezért pár percig nyugodtan leragadhatunk ennél a rövidhírnél. Megéri.
Az egész 82 évvel ezelőtt kezdődött egy kattintással, és elkészült ez a kép:
Nyolc éve azonosították be ezt a házat, ami előtt a világhírű magyar fotóriporter, Robert Capa (sz. Friedmann Endre) 1936-ban, a spanyol polgárháborúban fényképezett le négy gyereket. A ház a német bombatámadás utáni nyomorúságos állapotban van, falát lövedékek és repeszdarabok szaggatták, ajtaja, ablak nincs, a járdát törmelékszőnyeg takarja. Ez előtt a sötét háttér előtt boldogan mosolygó gyerekek ülnek, egy idősebb pedig szintén derűsen nézi őket. A fénykép rögtön bejárja a világsajtót és az ellenállás egyik jelképévé válik. Aztán a ház is és a képe is lassan elhomályosul, egészen a nyolc évvel ezelőtti újrafelfedezésig.
Ezt követően, éppen egy évvel ezelőtt indult civil összefogás Capa fotója alapján a ház védetté nyilvánításáért, és azért, hogy a lebontása helyett alakítsanak ki benne egy polgárháborús kiállítóteret. TavalyA kép miatt. Az egyéves kampány sikerrel zárul, jön a hepi ending: a madridi önkormányzat meglátja a kezdeményezésben a truvájt.
És mindez 82 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy jó szemű háborús fotóriporter meglátta a háborúban az embert. Mezey Eszter Richard Whelant idézi Capa képeiről: „nem annyira események krónikái, mint inkább végletes feszültség alatt álló emberekről készült, mélyen együttérző és rokonszenvező tanulmányok”
Mi akarjuk-e így nézni a ránk bízottakat? Tudjuk-e ezzel az attitűddel nézni ennek a háborús világnak a szereplőit, hogy a mi lakóhelyünk is védetté váljon? Elhisszük-e még, hogy „boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek?” (Máté 5,9) Mert háború van. Szoros és átvitt értelemben egyaránt. Célra tartunk és félre hajolunk, bombázunk és lövünk, sebeket ejtünk és kapunk.
„Mindig gyilkolnak valahol,
lehunyt pilláju völgy
ölén, fürkésző ormokon,
akárhol, s vígaszul
hiába mondod, messzi az!
Sanghaj, vagy Guernica
szivemhez éppen oly közel,
mint rettegő kezed,
vagy arra fenn a Jupiter!”
Radnóti: Aludj (részlet)
