A Bundestag csütörtökön megszigorította a szexuális bűncselekmények büntetésének szabályozását, aminek révén áldozatvédő szervezetek régi követelésére bevezetik azt az alapelvet, hogy "a nem mindig nemet jelent", és a túlnyomórészt észak-afrikai férfiak által nők ellen szilveszterkor tömegesen elkövetett zaklatások hatására büntetni rendelik a test nem kívánt, szexuális célzatú, tapogató érintését.
Németországban ezentúl a "nem mindig nemet jelent" – Ma.hu
Csütörtökön szokatlan sietséggel szavazta meg a német Bundestag azt a törvénymódosítást, amely a szexuális erőszakról és zaklatásról szól. Korábban is szerették volna szigorítani a német törvényeket, a kölni és más nagyobb városokban történt szilveszteri szexuális bűncselekmények miatt ez az eljárás meggyorsult, s csütörtökön aztán az esti EB meccs miatt rohamléptekkel zavarták le a tárgyalást és szavazást. A német Bundestag - különösen annak elég nagyszámú női képviselője - sikertörténetként könyvelte el az új törvényt.
A szexuális erőszakra vonatkozó új szabályozás lényege az, hogy a „nem” nemet jelent. Elég az, ha az áldozat valami halvány tiltakozást fejez ki, nem kell különböző, szerencsétlen körülményeknek még bizonyíthatóan jelen lennie. Ha valaki kifejezi nem tetszését, nem akarását, mégis megerőszakolják, vagy akár csak zaklatják, már bűntetőjogi kategóriát jelent az elkövető számára.
Különös paragrafusa még az új rendelkezéseknek az ún. „fogdosási” vagy inkább mondjuk úgy, „tapizási” paragrafus. Eszerint bűncselekmény az is, ha az elkövető szexuális célzattal fogdossa, tapogatja az áldozatot. Sőt, az ellenzék tiltakozása ellenére bekerült még egy fontos bűntetendő tett: aki nem erőszakol, nem fogdos, de nézi, látja és nem tesz semmit az erőszak ellen, az szintén büntetendő, legyen akár nagyobb csoportról is szó. Mivel a törvény megalkotásakor minden törvényhozó előtt a kölni szilveszter éj eseményei szolgáltatták a példákat, ezért a csoportos figyelés, és hallgatólagos beleegyezés kategóriáját az ellenzék, elsősorban a bal/zöld párt kivihetetlennek, illetve megbélyegzőnek tartotta. Nyilván, az a félelem szólt belőlük, hogy egy ilyen törvény lehetőséget ad a későbbiekben migránsok csoportos kitoloncoltatásához. A törvény ugyanis kimondja, hogy a külföldiek, akiket ilyen jellegű bűncselekménnyel elítélnek, azonnali kitoloncolással számolhatnak. Amúgy a szexuális bűncselekményekért kirótt büntetések viszonylag enyhék, gyakorlat szerint legfeljebb egy év letöltendőt kapnak a német állampolgárok, nyilvánvalóan nem az elzárás ideje az elrettentő ez esetben, hanem maga az eljárás, a „felmutatás”.
A törvény szigorúsága a későbbiekben egészen biztosan számos konfliktus forrása lesz, hiszen mindig vannak és voltak olyan esetek, amikor bevádoltak ártatlanokat szexuális bűncselekmény elkövetésével. Ezek után a német főnököknek (beleértve a nőket is) nagyon kell vigyázniuk, nehogy hozzáérjenek kellemetlenkedő beosztottjukhoz, mert a végén a bíróságon kötnek ki. A törvény azonban nem ellenük szól, hanem az ellen a más kultúrájú tömeg ellen, amely meglepte Németországot, mint annak idején Rómát a barbárok. Számukra kellett nyilvánvalóvá tenni azt, hogy a nyugati nők, legyenek akármilyen lenge ruházatban, nem szabad prédák, s hogy beleegyezés nélkül (itt sem) megy a közeledés. A támadás ugyanis elsősorban nem a „nőket” en bloc, hanem a nyugati nőket érte, akik egy biztosnak vélt világban szabadon mozogtak. Támadóik azt hitték, ez a szabadság maga a szabadosság paradicsoma.
Természetesen nem egyedi esetekről van szó, Németországban és más befogadóországokban a fiatal nőket ért szexuális bűncselekmények száma megnőtt. Legutóbbi sokkoló történet arról a fiatal török származású politikuslányról, egy migránsbarát baloldali német ifjúsági szervezet szóvivőjéről szól, akit arab vagy perzsa nyelvet beszélő migránsok támadtak meg. Azóta továbbra is védelmébe veszi a migránsokat, mondván, nem lehet általánossá tenni azt a képet, miszerint csak ők erőszakolnak. Ugyanakkor a statisztikák másról beszélnek, s a dolgok háttere is egyre jobban kirajzolódik. Hihetetlenül frusztrált férfiak tömegeiről van szó, akik egy jobb élet reményében érkeznek, aztán mégis állandó megaláztatásban találják magukat. Európai nyelveket kevesen beszélnek, többségük még a latin abc-t sem ismeri. A felajánlott munkakörök és életkörülmények messze vannak elvárásaiktól, ami sok esetben egy mesés, paradicsomi álomkép. Mi más marad, mint férfiasságuk fitogtatása? Ne legyenek illúzióink: a simuló, anyaghiányosnak tűnő divatos női ruhadarabok nem kizárólagos okai az erőszaknak. Tudjuk jól, a szexuális erőszak akkor is megtörtént, amikor nyakig felgombolták ingüket a remegő nők, s esetleg akár korommal el is csúfították magukat. Ahogy annak idején a „felszabadító” hadsereg, vagy 1848-49-ben a Dél-Erdélyben gyilkoló és elképesztő erőszakot alkalmazó románok
A törvény nem fog végső pontot tenni a helyzetre, valamennyire mégis talán normalizálja. Ha más nem, a kitoloncolás kellő visszatartó erő lehet egy letelepedni vágyó ember számára. Ugyanakkor látjuk azt, hogy a világ biztonságába vetett vak hitünket félre kell tenni. Nincs teljes biztonság, és nincs teljes szabadság azok számára sem, akik eredetileg otthon lennének. Kultúra találkozik egy kultúráját elvesztett tömeggel. Egy világ, amely számára a békesség már olyannyira adott volt, hogy elfeledte magát a szót, rájött, hogy eddig békességben élt, de ma már csak sírhat utána, s olyan törvényekkel kell, védekezzen, amelyekre normális körülmények között nem volt szükség egy egészséges társadalomban.
A jövő mutatja majd meg, mennyiben segít ez a törvény a családon belüli erőszak áldozatainak. Az ő esetükben jóval szövevényesebb a történet mire eljut egy feljelentésig, hiszen az erőszak és verés többnyire párosul a lelki nyomással. Annyi biztos, hogy jelzésértékű, amikor egy társadalom kinyilvánítja: nem tűri az erőszakot, nem lehet megúszni a gyengébb leteperését. Nincs olyan, hogy „akarta, csak mégsem”. A „nem” „nemet” jelent. A tudati váltás ideje nálunk is rég megérett. Meg kell érteni, hogy a szexuális zaklatás nem esik jól a zaklatást elszenvedőnek. Sajnos ebben a tekintetben a szexuális tartalmú filmeknek, médiatermékeknek, akár reklámfilmeknek rendkívül rossz hatása van. Amíg egy film azt sugallja, hogy az enyhe erőszak jól esik a nőnek, addig továbbra sem az egészséges női lélekről beszélünk, amely számára a biztonság, és az érzelmi alap mindennél fontosabb. Nagy a felelőssége a reklámnak is, amely jelenleg olyan képi és fogalmi rendszerrel dolgozik, mely szerint a női test leginkább egy érzéki tárgy kategóriája. Ilyen értelemben a magukat fotózásra felajánló fiatal lányok az egész nőtársadalom ellen vétenek, hiszen önmaguk teszik hiteltelenné a nő mint teljesértékű ember fogalmát. (Tőlük még nem védenek igazán hatásos törvények, bár a reklámetikai törvény nálunk már próbálta szabályozni a kérdést.) Nem kell hát áltatnunk magukat: az ellenség ott van belül is, önmagunkban. Jól mutatta az a méltatlan vita, ami kirobbant a Kiss László ügy körül, s amelyben magukat értelmiségi gondolkodóknak nevezők becsméreltek egy asszonyt, aki el merte mondani azt a traumatikus élményt, amit nem kívánunk magunknak, de különösen nem kívánunk gyermekeinknek. Lányaink, fiaink érdekében érdemes az áldozatok, és lehetséges áldozatok védelmét szolgálni.
Hozzászólások