Az egyik legnagyobb amerikai befektetési bank, a Goldman Sachs nemrég kiadott jelentésében figyelmezteti a pénzembereket: óvatosan kell közelíteni biotechnológiához és génterápiához, mert ha túl hamar meggyógyulnak az emberek, nem lesz kit kezelni, így nem térül meg a befektetés.
Kimondták: nem jó üzlet az embereket meggyógyítani, több pénzt hoz, ha sokáig kezelik őket – hvg.hu
Írok erről, mert ez is közélet, az üzleti alapú gondolkodás, legalábbis ha lehet annak mondani mindazt, amit a Goldman Sachs-nál volt képes valaki megfogalmazni. Nem jó üzlet, nem jó befektetés meggyógyítani valakit, inkább az éri meg, ha valakit hosszú ideig kezelnek. Micsoda beteg, mégis, mennyire uralkodó gondolkodás ez...
Kezdjük rögtön az elejével. Nem tudom, mennyire jó üzlet elköteleződni, megházasodni, családot alapítani, gyereket szülni. Épp tegnap volt jegyes oktatáson egy fiatal, szimpatikus pár, talán mondanom kellett volna, hogy gondolják át még egyszer, vajon megéri-e az az üzleti modell, amit ők választanak. Hiszen ahelyett, hogy kihasználnák a fiatalságukat, és annyi nővel, ill. férfival ismerkednének, amennyivel csak lehetséges, a házasság igájába hajtják a fejüket. Elfelejtettem a kedves menyasszony figyelmét felhívni, hogy a gyermekvállalás mennyi kínnal, teherrel és testi változással jár, az anyasági depresszió kockázatával, arról nem is beszélve, hogy több gyerek vállalása nettó ráfizetés, anyagi csőd, álmatlan éjszakák sorozata. Idegeskedés, hogy miért nem megy le a láza, sorban állás a gyógyszertárban, izgalom, hogy felveszik-e a gyereket a környék egyetlen normális óvodájába, feszültség, hogy megállja-e a helyét az iskolában. Apuka, felejtsd el a menő sportkocsit, amiről fiatalon ábrándoztál, felejtsd el a luxusutazást, amit pároddal évek óta nézegettek: ezután majd családi autót veszel (valami nyugati, ott már levetett, ide még jó lesz dízelest), hogy minden és mindenki beférjen, utazni legfeljebb anyósékhoz, bulik és fesztiválok helyett pedig marad a játszótér és a korai lefekvés. Később értelmetlen matekpéldákat és az ókori öntözéses földművelést kell a gyereknek megmagyarázni, aztán te is csak idegeskedsz, nehogy baja legyen, nehogy elkallódjon az életben. Mondjátok meg nekem, hát megéri ez? Kell ez nektek? Ilyen, üzletileg teljesen megalapozatlan, fárasztó és őskori dolgokat művelni, komolyan mondom, ennél azért többet gondoltam rólatok…
Ha a kérdést ténylegesen közéleti mederbe tereljük, akkor azt is látjuk, hogy –a Goldman Sachs-nál uralkodó gondolkodásmódot követve- társadalmilag sem éri meg a gyermekvállalás ösztönzése, támogatása, sokkal jobb, ha külföldről importáljuk az ott amúgy is többletként jelentkező emberanyagot. Nincs szükség családtámogatási rendszerre, inkább jöjjenek mások. Aki pedig fél, vagy aki szerint ez veszélyes, hát ne féljen, legfeljebb Európa muszlim lesz, és akkor mi van, kereszt helyett félhold lesz a templomokon, nagy kaland. Nem is értem, miért kellett annyi pénzt annak idején a végvárakra fordítani, vagy hogy Dobó és társai mit harcoltak annyit. Haza, persze, haza ott van, ahol jobban megéri lenni, nem?!
Vajon megéri békét kötni, vagy sokkal jobb üzlet a háború? Évek, évtizedek óta a terrorizmus felszámolásáról hallunk, erre költenek milliárdokat, ezért kellett bizonyos országokat porig rombolni - a terrorveszély mégsem csökken, inkább fokozódik. Szíriában évek óta folyik a háború, és miközben folyamatosan humanitárius katasztrófáról hallunk, és menekültek százezreit látjuk, fogalmunk sincs, kik a hadviselő felek, miért tart évekig az Iszlám Állam felszámolása, mit keres ott az Egyesült Államok és Oroszország, és miért nem lehetett a fennálló helyzetet megoldani. Sőt, igazából azt sem tudjuk, miért is kezdődött a szíriai konfliktus.
Bár a hírekben arról olvasunk, hogy a két Korea meglepő békülését mindenki üdvözli, azt is halljuk, hogy egy formálódó egységes Koreának nem mindenki örülne, mert jobb egy megosztott Koreai félsziget, mint egy egységes középhatalom. Jut eszembe, néhány éve kiderült, hogy Margaret Thatcher sem támogatta sem Németország egyesülését, sem a szovjetek kivonulását Közép-Európából…
Hogy miért? A válasz egyszerű: mert üzletileg mindez nem kifizetődő.
Gyógyítás helyett kezelés, béke helyett háború, élet helyett pénz, élet helyett halál…
Ilyenkor azért rendkívül hálás vagyok, hogy keresztyén lehetek, hiszen tudom: az Örökkévaló nem gondolkodott azon, hogy jó üzlet-e megteremteni a világegyetemet, megalkotnia az embert. Bár az ember hűtlensége és bűne miatt elszomorodott, Krisztusban mégis elkészítette a szabadulás, az élet útját. Ő pedig eljött ebbe a világba, és nem gondolkozott azon, megéri-e ezekért az emberekért emberré lenni és meghalni, hanem „megalázta magát, és engedelmes volt egészen a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.”
Igen, lehet innen is nézni. És éppen ezért mondtam azt a tegnapi szimpatikus párnak, akik jegyes oktatásra jöttek, hogy jó az az üzleti modell, amit választanak. Mert semmi nem éri meg jobban annál, mint amikor az ember az életével, a fiatalságával, a hűségével, az elköteleződésével ajándékozza meg azt, akit szeret. Nincs felemelőbb, mint anyának és apának lenni, gyermekeket világra hozni, szeretni és szeretve lenni, akkor is, ha ez olykor sok kiadással, lemondással, áldozattal jár.
És igenis, jobban megéri gyógyítani, mint betegséget kezelni, békét kötni, mint háborúzni, élhető bolygót, jobb életet kialakítani, csak ehhez alázatra, lemondásra, megelégedettségre van szükség, csupa olyan dologra, ami hiányzik a kapzsi és önző emberek életéből. Reméljük, erre nemcsak a Goldman Sachs elemzői, hanem a pénzemberek, a hatalommal bírók is rádöbbennek egyszer. Mi pedig nem veszítjük el józanságunkat és hitünket.
