"Mindez nem csak annyiból áll, hogy kigondoljuk, a meccsen majd alápörgetünk a tizenegyesnek, ezt gyakorolni is kell. Én két évig próbálgattam, tökéletesítgettem a technikát" - mondta két éve az [origo]-nak Antonin Panenka, a vasárnap Pirlóról is látott trükkös tizenegyes feltalálója. Az 1976-os Eb csehszlovák hőse óta - különösen az utóbbi években - sokan alkalmazták már ezt a megoldást, Zidane, Totti és Abreu is sorsdöntő helyzetben vállalta be a trükközést, többen azonban csak magukat alázták az elbénázott próbálkozással, a szombathelyi Tóth Péter például a kaput sem találta el.

Pirlo már Buffont is megszívatta, Neymar égette magát a trükkös tizenegyessel - origo.hu

Vasárnap 3 istentisztelet és egy megbeszélés után leroskadtam a TV elé. Nem szeretnék már semmit, amin gondolkodni kell! - adtam ki magamnak a jelszót. Természetesen előbb utóbb a soron következő EB meccsnél kötöttem ki. Anglia Olaszország ellen. Lepergett mind a 90 perc. Nem mondom, hogy nem volt izgalom a meccs alatt, de mégis csak gólra játszanák ezt a játékot! Mennyivel jobb a kézilabda, ott gyorsabb a tempó, számolatlanul esnek a gólok. (Tudom, most haragítottam magamra a focipártiak nagyobbik részét. Bocs) Nos, végignéztem a 90 percet, és jött a hosszabbítás. Bevallom, a hosszabbításban, főleg annak a 2. félidejében, azon szurkoltam, hogy ne is találjanak már be egyik kapuba se. Nehogy már egy aprócska góllal szúrják ki a szemem 120 percnyi intenzív figyelemért cserébe. Akkor már jöjjenek a tizenegyesek! Akkor már lássam párszor hálóban a labdát, akkor már legyen egy kis izgalom. „Kis izgalom” – könnyen beszélek, sajnos nem a magyarok vannak a gyepen, akikért szoríthatnék, így végül is se hideget, se meleget nem okoz, hogy ki nyer. A jó, izgalmas játék, a szép foci lenne a lényeg!  Jó, az angolok kicsit közelebb vannak a szívemhez (mi mást várhatsz egy hamvába holt angoltanártól?), de másik oldalról meg az olasz életérzést is nagyon bírom, hogy a lasagne-t és a pizzat már ne is említsem. (Ilyen tudományos alapokon szoktunk, mi nők többnyire szurkolni :-))

Jól szorítottam, bekövetkeztek a tizenegyesek. Már nem is volt gond, hogy későre járt, egészen feléledtem. Főleg akkor, mikor a második körben az olaszok hibáztak. Előny az angoloknál. És akkor odaállt egy Pirlo nevű olasz játékos, aki egy olyan büntetőt rúgott, amin csak ámulni lehetett.


Olyan lazán és könnyedén csinálta, úgy lealázta a kapust, hogy hirtelen azt érezte az ember, hogy tulajdonképpen akár én is rúghatnék tizenegyest, nem is olyan bonyolult dolog ez. Csak el kell fektetni a kapust, és egyenesen a hálóba emelni. Mint a fenti cikkből kiderül, van ennek a fajta tizenegyesrúgásnak egy szakneve is: panenkás büntető. Egy csehszlovák labdarúgóról kapta a nevét, aki kitalálta. Tulajdonképpen olyan egyszerű, hogy már fáj. Főleg a kapusnak! Gondolom, annak idején milyen meglepetést okozhatott. Persze, nem is olyan könnyű ezt rúgni, mint amennyire elsőre tűnik. Mert mi van, ha a kapus nem fekszik el: ölébe hull a labda.  Mi van, ha nem jól pörget a játékos: a felsőlécre vágódik vagy a kapu fölé megy a rúgás. Nem véletlenül mondta Panenka, hogy 2 évig próbálta tökéletesíteni a technikáját, mire be merte vetni fontos pillanatban ezt a fajta tizenegyest. 
2 évig gyakorolni egyetlen rúgásért, hogy az aztán olyan legyen, mintha mindenki meg tudná tenni, mintha nem is lenne olyan nagy dolog?! Elgondolkoztató, s kicsit alázatra intő is. Mennyi mindenről hisszük azt, hogy ó, azt bárki meg tudja csinálni, az nem is olyan nagy dolog, mert van olyan valaki, vagy vannak olyanok, akik  egyszerűen és magától értetődően, nagyszerűen csinálják. Ugyan már, én is tudnék 15-20 percet beszélni a szószéken! Ugyan már, nem nagy dolog egy szeretetvendégség összehozása! Ugyan már, nem olyan bonyolult egy közösség összetartása és vezetése! Ugyan már, az is valami, hogy rend és tisztaság van a templomban, hogy virul a templomkert! Ugyan már, mit kell egy csapat gyerek értelmes lefoglalásán annyit parázni! Ugyan már, meddig tart egy hittanórán egy bibliai történettel elszórakoztatni a gyerkőcőket!  És amikor valaki más kerül a labda mögé, kiderül, hogy nem is olyan egyszerű berúgni a hálóba a labdát. Nem lehet amatőr módon, ripsz-ropsz elintézni a dolgokat, kemény felkészülés, tanulás és gyakorlás előzi meg a látszólag végtelen egyszerű megoldást és kivitelezést.
Vannak helyzetek, alkalmak, amiket nem lehet megismételni, amelyeknél különösen fontos, hogy egyszerű, de nagyszerű megoldást válasszon az arra felkészült ember. Aztán az is fontos, hogy az adott feladatot ne könnyelműsködje el, egészséges önbizalma ne váljon önhittséggé.
Pirlo egyik nyilatkozatában kifejtette, hogy az volt a szándéka ebben a kiélezett helyzetben, hogy ezzel a „pofátlan” találattal megingassa az előnyben lévő angolokat. Ezért vállalta a pofonegyszerű megoldás kockázatát. A kivitelezés és - ennek nyomán - a zavarkeltés is tökéletesen sikerült.  Ezután a lövés után mindkét Ashley, előbb Young, majd Cole is hibázott az angoloknál, nem úgy az olasz Nocerino és végül Diamanti. A küzdelem véget ért, Olaszország diadalmaskodott.

Nem is lehet ez másképp ott, ahol az éppen illetékes mindenkori Pirlo egyszerűen, de nagyszerűen lő kapura.