Tehát, hogy adnunk kell, az világos. Az a kérdés: hogyan? Azt tanácsolják az okosok, hogy megbízható intézményeken keresztül. Ott van a Caritas, a Máltai Szeretetszolgálat és a többi.

Kinek adjunk, kinek ne – keresztenyelet.hu

Közeledik advent, amikor sokaknak megnyílik a szíve és pénztárcája (persze vannak olyanok, akik egész évben nyitva tartják, de most nem erről szeretnék írni). A közösségi oldalakon folyamatosan jelennek meg az újabbnál újabb ötletek, kezdeményezések, hogy hová és milyen módon indítanak el különböző gyűjtéseket. Sokan csatlakoznak is hozzá, mert azért valljuk be az emberek többségében ott van az adni, segíteni vágyás.

Fantasztikus volt látni az elmúlt hónapokban azt az összefogást, amely több százmillió forintot volt képes összeszedni gyermekek gyógyulására. Mindig becsülöm azokat az embereket, akik idejüket, energiájukat és pénzüket nem sajnálva állnak oda egy-egy ügy mellé.

Közvetlen környezetemben, a kórházban is látom, hogy milyen összefogások történnek nemes célok megvalósítása érdekében. Jó látni mikor az adományozó és az adományozott egyaránt örül. Mert valljuk be őszintén: adni nem egyszerű. Számomra legalábbis mindig nagy dilemma, hogy mit adjak? Mi az amire a másiknak szüksége van? Sokszor az is kérdés, hogy a hajléktalan (akinek valljuk be nem sok mindene van), mi lenne az igazi segítség. Pénzt adjak, vagy egy meleg sálat, esetleg egy szendvicset, netalán egy doboz cigire vágyik? Az idézett cikk, segít egy kicsit helyre tenni ezeket a gondolatokat és első bizonytalanságom után én is döntést hozok, oda viszem az ajándékomat, ahol látom vagy tudom (mert megkérdeztem), hogy tényleg szükség van rá.

Karácsony közeledtével sok olyan kezdeményezés van, amelyek arról szeretnének bizonyságot tenni, hogy milyen sok szociális érzékenységgel megáldott jó ember van ezen a világon. S ez milyen jó, gondolhatnánk. De nem!

Senkit nem szeretnék lebeszélni az adakozás nemes cselekedetéről. Adni jó! Hála Istennek, hogy sok ember ezt így is gondolja. Viszont időnként gondoljuk át, hogy amit adok az valóban szükséges-e?

Sajnos már sorakoznak azok a példák, amikor az igények felmérése nélkül kezdenek olyan gyűjtésekbe, programok szervezésébe, amikor nem kérdezték meg, nem mérték fel az igényeket, csak felkínálják. Sőt még el is várják, hogy ezért mélységes háláját fejezze ki az adományozott és természetesen a média is legyen tele vele, hogy milyen fantasztikus dolgot vitt véghez. Senkit nem szeretnék megbántani, mert hiszem, hogy mindenkit a jó szándék vezérelt.  Azonban, nem biztos, hogy a kórházi gyerek osztályokon december 6-án várják a többedik Mikulást és az édességgel tele tömött csomagot. Bár nagyon kedves, de talán egy telefon, egy egyeztetés segít felmérni, hogy szükség van-e rá.

Egyeztessünk előre (mindenhol van egy olyan személy, akivel fel lehet venni a kapcsolatot és meg lehet érdeklődni, hogy szükségük van-e rá). Természetes, hogy az adományt senki nem utasítja vissza. Éppen ezért ne hozzuk nehéz helyzetbe ezeket az intézményeket, magánszemélyeket…

Az is nagyon jó ötlet, hogy akik eleve adni szeretnének, keressenek fel olyan működő, ismert szervezeteket, amelyek tevékenysége erre specializálódott. A teljesség igénye nélkül néhány szervezet, amelyekhez csatlakozhatunk adakozásunkkal: Élelmiszerbank, AdjukÖssze, Magyar Vöröskereszt, Mosoly Alapítvány…

Az egyházak, helyi gyülekezetek is szerveznek adománygyűjtést. Csatlakozzunk egy-egy szervezethet, ha már segíteni akarunk. Tudjunk okosan jó szándékúak lenni, és meglátni azt, hogy hol lehetünk igazán segítségek.

Jó adakozást mindenkinek! Még egy gondolat a végére: adakozni nem csak anyagiakban lehet, hanem lelkiekben is.