Egészen röviden az előzményekről annyit, hogy a Heti Válasz január 10-i számában megjelent egy velem készített interjú, amelyben a magyar társadalom legrosszabb helyzetben lévő egyharmadáról is beszéltem. Kifejtettem, hogy e népességcsoport helyzete azért kritikus, mert szegénységük nem csak anyagi természetű. A saját fizikai testükkel való „gazdálkodásuk”, amit a népesedési és egészségviszonyaik írnak le, de a lelki, erkölcsi szellemi széthullásuk még az anyagi helyzetüknél is katasztrofálisabb. Tájkép csata után nol

"Azt is megemlítettem, hogy bármilyen fájdalmas is ezzel szembesülni, lehet, hogy számos e társadalmi szegmensben zajló folyamat máris visszafordíthatatlanná vált, így semmilyen erőforrással nem állítható helyre. Arról nem is beszélve, nemhogy „akármennyi” erőforrás nincs ma és a belátható jövőben, de éppen ellenkezője zajlik világszerte, és nálunk is." Bogár László közgazdász, egyetemi oktató, publicista

"Mondandóm végére érve csak megismételni tudom, a kérdés tőlünk függetlenül létezik, és válaszra vár. Az ennek nyomán készülőben lévő társadalomreprodukciós katasztrófa, ami az egész magyar társadalmat fenyegeti, az előttünk álló évtizedek minden kormányát végzetes satuba zárhatja. Egy ilyen reprodukciós katasztrófa a nyomorúságba süllyedő alsó egyharmadon belül végbemenő olyan hirtelen „megzuhanásokat” jelent, ami lokális szintről indul, de láncreakciószerűen akár az egész rendszert romba dönteni képes, és rendészetileg kezelhetetlen folyamatokat eredményezhet. Ennek elkerülése mindnyájunk érdeke, mert ebben az értelemben mindnyájan egy lezuhanni készülő repülőgépen ülünk, és ugyan egymás torkának eshetünk a gép elromlása okainak megítélését illetően, ám ez nem fogja késleltetni a véget, sőt…"

Nem tudtam elolvasni az eredeti írást. Azonban a reakciókból többet is. Adott országunkban egy olyan társadalmi folyamat, melynek útját  a szegénység, tehetetlenség, ellehetetlenülés jelzi. Mindannyiunk környezetében élnek emberek, akik nem tudnak gondoskodni magukról. Életvezetésük csapnivaló, változásra, változtatásra a legtöbb esetben képtelenek. Vannak vidékek, ahol sokkal több ilyen ember él. Ez tényleg van. De már nem csak most van, de volt is. Csak mostanra már rosszabb lett a helyzet.

Sellyéről indult egy éhségmenet. Egy kicsit a szívem csücske az a vidék, az Ormánság. Szép élmények és több év köt oda. Mikor elindultak értettem a hátterüket. Tudom honnan jönnek. A kisfalvakból, ahol nincs már orvos, posta, iskola. Ahová a busz egy nap csak kétszer jár oda-vissza, ha jár. Ahonnan nem lehet eljutni a megye központjába, amikor csak akar. A 90-es évek elején még volt falu, ahol az alsó négy osztályt összevontan tanította a polgármester úr, aki a tanító is volt, meg fóliázott, meg falugondnok is volt és hordta  a betegeket a közeli rendelőkbe.   Kicsit mondjuk rossz volt látni a kalapácsos embert a menet zászlóján, aki oda üt ahova köll. De ez a vidék borzalmasan szegény, és kiszolgáltatott. Az egykézés, amikor csak egy gyerek születhetett, már volt parlamenti ügy is a 19. század végére, meg a 20. század elejére. Azért születhetett csak egy gyermek, hogy ne osztódjon a vagyon. Főleg református gazdák voltak és velük történt. Ez meg is határozta a jövőt. Könnyű elképzelni az eredményét, ha egy apának és anyának csak egy gyermeke marad életben. Generációnként feleződik a lakosság. De munkáskéz kell, ezért addig idegen emberek érkeznek és egy napon már át is veszik a vidéket. Míg az eredetileg itt lakókból nemigen marad senki. Szándékosan írtam, hogy csak egy maradhat. Mindent megtettek, hogy ne szülessen meg a következő. Ha megszületett, akkor azért, hogy ne maradjon életben. Szégyen volt az egy fölötti gyermek. A fogamzásgátlás minden akkor ismert formáját bevetették. Ha kellett anyós is felajánlotta magát "abban" az időben a férfinak. Vagy a férfiak egymásra szoktak.  A vetélésért mindent megtettek. Méregtől az ugrálásig, has ütögetésig. Az élő gyermeket is sokféleképpen lehetett elintézni. Hideg téli nap kitakarva a nyitott ablakban, valami izzasztóval és pár nap alatt elment  a nemkívánt gyermek. Nyilván nem minden családban történt, de a vidékre jellemzővé lett. Trianon után határszél lett ez a vidék. A természetes kötődések, agglomeráció megszűntek, és újak kezdtek alakulni. Ez a vidék a 2. világháború után el volt zárva olyan 30 km szélességben. Tito Jugoszláviája miatt. Nem települt ide semmiféle üzem. Hosszú folyamat vezetett a mához. Ma más tragédiáik vannak.

Ez csak egy vidék az országunkban. De több ilyen is van, ahol sajátos múlt miatt ma embereknek borzalmas a  jelen. Hajdú-Biharból Püspökladánytól dél-keletre, ahonnan származom. Borsod. Szatmár. Békés. Csongrád. Bács-Kiskun. Szinte minden megyét fel lehet sorolni.

Persze nem az a kérdés, hogy van, hanem mit csináljunk. Lehet lelkesedni, megoldjuk. Eddig nem sikerült. Beszélgettem ebben a témakörben sokféle szakemberrel, akik ezeken a terepeken mozognak, élnek. Szociális munkásokkal, mentálhigiénés szakemberekkel, orvosokkal, lelkészekkel. A kérdésünk, megmenthetők-e ezek az emberek, sajnos mindig egy egyszerű válasszal végződött. Nem. Bővebben, persze úgy, hogy némelyek. Persze most lehet felháborodni a meleg irodákban ülve, hogy mondhat ez ilyet. Ez rosszabb, mint a Bogár professzor.

Mentálhigiénés szakember. Börtönbe jár. Származása nem érdekes. Cigány. Főiskolát végzett. Azt mondja, bemegyek a börtönbe, felteszem a kérdést, hogy most ötezer forint, vagy egy hét múlva huszonötezer. Minden esetben a most öt a válasz. Nincs tervezés, jövőkép. Ilyen beállítottságú emberek menthetetlenek.

Orvos. Szocialista párthoz kötődő (MSZP). Kicsit kitekintve a világ többi tája felé is, oda ahol éheznek. Segélyekkel semmit nem lehet megoldani, csak elodázni és újratermelni a tragédiákat. Az adott földön csak annyi embernek szabad élnie, amennyit az eltart. Külső segítség, csak felborítja ezt az egyensúlyt.

Borsodi mérnök (Ózd környékéről), vállalkozó és mindenféle politikusból kiábrándult ember. Kérdezem, munkanélküliség. Persze válaszolja. Hivatalosan van. De annyi a munka. Tudnék én vagy húsz embernek munkát adni. De nem jönnek. Nincs ember, aki dolgozzon. (Magam is láttam, fényes nappal, dologidőben csak sörözgetnek a kocsma árnyékában.) Jól termett a csipkebogyó. Gyűjtsük be, szárítsuk. Senki nem jön szedni. Hozok aszalógépet és a környék gyümölcsöseiből aszalhatjuk a barackot, szilvát, szedhetjük a diót, előállíthatunk bio termékeket. Nem jön senki dolgozni. Mindig van kőműves munka. Nincs ember. Vannak jó kőművesek, de segélyen élnek és feketén dolgoznak. Meg is mondják, így jobban járnak. Nem cigány kérdés ez. Mert nemcsak cigányok nem dolgoznak. Illetve a dolgos kőművesek nagy része ponthogy cigány. Van egy menthetetlen, dologtalan réteg. Nekik a munka azt jelenti, hogy busszal időre viszik-hozzák, és egy munkafázist csinál nyolc órában. Ilyen munka nincs. Ha öt év alatt nem változik semmi, el fogok költözni. Ha kell Szlovákiába. Itt borzalmas világ lesz. Uzsorások, drogterjesztők, prostitúcióra kényszerítők, és tehetetlen emberek, akik nem tudnak és nem is akarnak tervezni és gondoskodni magukról. Nincs jövő.

Most akkor Bogár professzor meglátása egyedi?

A környezetemben is látom, hogy vannak emberek, akik két szalmaszálat nem tesznek keresztbe magukért (lopáson kívül). Az össz kérdésük, hol a pénz, a segély. Amikor segítenek nekik, nem csupán pénzzel, hanem lehetőséggel, lakhatással, munkalehetőséggel stb..., akkor ezt nem úgy fogják fel, hogy kis erőtartalékot kaptak, amiből el lehet indulni, tervezni és a jövőt alapozni. Hanem már másnap megjelenik a parabola antenna, a dobozos sör és a több csomag cigaretta. Felélik azonnal. Ezzel mit lehet kezdeni? Mert kezdődik elölről a segítségkérés. Nincsen fánk, éhezünk. Ha az útkezelő írtja a bozótot, akkor a karnyi akácot be nem viszik, pedig meglenne a téli tüzelő. Nincs kocsink mondják. Nem tudjuk mi bevinni. Hozzák be nekünk. 500 méter. Kapnak kézikocsit. 10 forduló és megvan 3 hónap tüzelője. Nem érünk rá. Fiatalok nem dolgoznak, nem is keresik a lehetőséget. Összeállnak, mint a kutyák és szülnek. Aki próbálkozik, visszarántják. Fiatal fiú ültetett egy szilvafát. Látta, hallotta, hogy van ilyen és jó. Apuka a fűnyíróval kivágta. Miért akarsz olyan lenni, mint a parasztok?

Valóban csak a lehetőségek hiánya? Nyilván ez egy lelkiállapot is. Egy darabig lélegeztethetők a vastüdőn a rászorulók. De ha elmegy az áram, csak az marad meg, aki magától is tud lélegezni. Arra kell törekednie az oktatásnak, nevelésnek, társadalmi szervező erőknek, munkaszervezőknek,bárkinek, hogy önálló, tudatos, döntéslépes embereket neveljünk. Ha még hozzátenném, hogy kisközösségekre is szükség van, ahol egymást kontrolálják és intik, segítik. Esetleg újból meg kellene fontolni a puritanizmust is, szemben a ma divatos hedonizmussal. De ehhez tartás kell, gerinc kell. Mi lehet a gerinc? Az ember jóságába vetett hit? Ez a közkedvelt hiedelem és babona?  A minden ember egyenlő, szép, ámde a mai körülmények között teljesen hamis, önáltató ideológiája? 

Itt állunk egy csomó tehetetlen emberrel, és sajnos gyerekekkel. Nyilván nem nyugodhatunk bele abba, amit a realitás mutat. Az ország lakosságának harmada, negyede a megsemmisülés szélén. Ez mindenkit érint így vagy úgy. A többiek nem tehetnek úgy, mintha ez a tragédia nem lenne közöttünk. Azt is látni kell, hogy már vannak csoportok, akik kihúzzák magukat a közös teherviselésből. Gazdagok is, szegények is. Amit lehet megragadnak, kivesznek, de be nem tesznek. Ez is természetes folyamat. Mindenki túl akar élni. De erről nem gondolkodni, nem beszélni valamilyen politikai megfontolásból, konfliktuskerülésből, bűn. Valószínűsítem, hogy a személyes melléállás segíthet egy-egy emberen, családon. De ma éppen ez hiányzik. Szétesett a társadalom. Mindenki ujjal mutogat, hogy ki  a hibás, a felelős. Egy nagy gazdasági és politikai játszma és Istentől való elidegenedés, életvitelbeli tévedés mellékterméke ez a nyomorúság, amit valaki kicsinyíteni szeretne, valaki felerősítve láttatni. De ki tudja ezt rendbe tenni és megoldani?

Azt gondolom, hogy mi emberek alapvetően kapzsik, hedonisták és irigyek vagyunk. Mindenki. Szegény és gazdag is. Azt gondoljuk, hogy minden jár nekünk, ami másnak is van. Amit kigondoltunk, amire vágyunk annak teljesülnie kell. Ez hamis. Semmi nem jár. Aki születik, kapott egy életet és minden ezen felül ajándék.  "hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak." Máté ev. 5,45

Azt is gondolom, hogy a sorsunk a történelem, az Ószövetség, Újszövetség, a teljes Szentírás, a teológia tükrében jól látszik. (Nem kívánom senkinek, és én is személyesen részese vagyok, így írom ezt)

Jeremiás próféta 18.7-10
Megtörténik, hogy kimondom egy népről vagy országról, hogy kitépem, kiirtom és elpusztítom. De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam hozni rá. Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és beültetem. De ha azt műveli, amit rossznak tartok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni.

Ézsaiás próféta 6.9
Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon. Megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak, és lakatlanok nem lesznek a városok, a házakban nem lesz ember, a föld pedig pusztává nem válik. Eltávolítja az ÚR az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország. Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri. De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek kivágás után is megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag!

Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.” Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; Római levél 11, 4-5

Ézsaiás próféta 10.21
A maradék megtér:

Apály idején egy kisfiú a tengerparton tengeri csillagokat dobált vissza a vízbe. Ha a szárazon maradnak elpusztulnak. Kiszáradnak, megeszik őket. Egy férfi sétált arra és felhívta a fiú figyelmét, hogy ez a tengerparti szakasz több kilométer hosszú és rengeteg tengeri csillag van. Nem tudod mindet megmenteni. Ez igaz, válaszolta a fiú, de ezt még megmenthetem, és felvett egy tengeri csillagot és vissazhajította a vízbe.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások