Javítanak vagy rontanak az egyházi iskolák a hátrányos helyzetű gyerekek tanulási esélyein? Ennek a ritkán felvetett dilemmának járt utána elemzésében tanodavezető vendégszerzőnk, Asztalos György.

A 22-es csapdája – őszintén az egyházi iskolákról a Szemlélek.blog.hu-n


Figyelemreméltó, tanulmánnyal felérő vélemény jelent meg a Szemlélek blogon két napja egy tapasztalt tanodavezetőtől. A Szemlélek az index.hu egyik blogja, ezért rendszeresen kerül fel róla cím és lead az anyaoldalra. Asztalos György fenti cikke az alábbi címmel: „Ezért káros a társadalomnak a túl sok egyházi iskola”.


A választási hajrában egyre többször fog előjönni az egyházi iskolarendszer kérdése. A kritikákat nagyjából le lehet egyszerűsíteni arra, hogy az egyházi iskola drágább és szegregál. Pár hete arról lehetett hallani, hogy háromszor annyi pénzből gazdálkodik egy egyházi fenntartású intézmény, mint egy állami (hazugság). Most pedig egy hátrányos helyzetű diákok felzárkózatását végző szakember vizsgálja azt, hogy miért kevesebb a hátrányos helyzetű diák az egyházi fenntartású iskolákban. A kattintásvadász cím nem az övé, de a kérdés és az arra adott válasz visszanyúlik a KLIK előtti időkig, amikor még jóval 10% alatt volt az egyházi fenntartású intézményekbe járó diákok száma.

Nem tudom, mi lenne a megoldás ebben a kérdésben, a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatása területén. Azt tudom, hogy ez egy olyan több ismeretlenes egyenlet, amiben az egyházi iskolafenntartó egyedüli felelősségét firtatni nem fair. Jóllehet, a cikk írójának nem is ez a célja, de a kölcsönadott cím erre kiváló lehetőséget ad egy felszínes olvasónak.

Hol van akkor a mundér becsülete?

1992 környékén sok lelkész tudta fellelkesíteni a presbitériumát, hogy a kommunizmusban bezárt gyülekezeti fenntartású iskolát újraindítsák. (Első lépésben visszaigényeljék a lelakott, lestrapált régi tulajdont, második lépésben újjászervezzék benne az oktatást. Mindeközben valamilyen forrásból, valakikkel felújítsák az épületet.)

A nagyvárosokban ezzel párhuzamosan számos nagy múltú egyházi gimnázium indulhatott újra. Emlékszem, egyik tanárom hogyan érvelt az ellen, hogy a mi általános iskolánknak is költözni kellett (a Deák téri metró megálló mellől az „evangélikusok miatt”). A feszültségből már akkor politikai tőkét lehetett kovácsolni.

Óriási szellemi és fizikai energia lendült mozgásba országszerte pedagógusok, lelkészek, öregdiákok vezetésével, majd hamarosan a népesebb kárpát-medencei református egyháztestekben, és biztosan kijelenthető: a céljuk nem egy hátrányos helyzetű, vagy cigány gyerekektől mentes, párhuzamos oktatási struktúra létrehozása volt. (Nem a cikk szerzője állítja ezt.)

A legenda szerint még valamikor az MSzP-SzDSz kormányzása idején készült egy felmérés, aminek többek között rámutatott arra, hogy az egyébként 1948-as arányaihoz képest is csak töredékesen restaurált egyházi oktatási rendszer, mely az összes iskoláskorúnak a 10%-át sem éri el, olyan rendszer, amit nem fog érinteni a rohamosan gyorsuló népességcsökkenés. Azaz egyre nagyobb százalékban lesznek jelen a társadalomban azok, akik egyházi iskolarendszerből kerülnek ki a munkaerő ill. a pártot választók piacára. Bár az iskola értékrendje jóval kisebb mértékben alakítja az embert, mint a családi háttér vagy baráti kör értékrendje, mégis: hosszútávon rohamosan apadni fog a balliberális szavazótábor.

Nem tudom, hogy mennyi igaz a városi legendából, de az biztos: hazánkban az összes kiváló oktatási szakember jelen van – az egyházi oktatásügyi szakembereket is beleértve – ahhoz, hogy a szerző által felvetett problémára, és az ezeknél nagyobb tanügyi kihívásokra is megtalálják a választ.

De ehhez el kellene engedni az ilyen lózungokat, mint: a túl sok egyházi iskola rossz. Mert ez politikai szöveg. És az oktatás területén – az alapfoktól a felsőig – a politikának igazából egyetlen dolga lenne: a legjobb szakembereknek adni a döntés lehetőségét. Ami ezen a területen szerintem a politika tényleges felelőssége: a népességfogyás megállítása és a bölcsek köve megtalálása, hogy ne egyre kevesebb eszkimón menjenek ölre a fókák. Vagy fordítva. Attól függ, hogy az diáknak van iskolája vagy az iskolának diákja.
 

 

Hozzászólások