Na kis barátaim, akkor most nagyon figyeljetek, nem mondom el többször: Ha nektek nem felel meg az, amit a finn gyerekek és a finn öregek esznek, ellenben pénzt akartok, ráadásul, ahogy fogalmaztok, a „mi pénzünket”, akkor csomagoljatok össze, nagyon gyorsan és fürgén, és takarodjatok haza a kurva anyátokba. Ez így elég érthető? Ha esetleg nem, akkor még egyszer: a KURVA ANYÁTOKBA!

Mégis mit képzeltek ti magatokról? Kik vagytok ti? Ki a fasz hívott ide benneteket? És ha már idepofátlankodtatok, akkor milyen alapon követelőztök? Elviselhetetlenek vagytok, szemtelenek, mint a piaci légy, nincs bennetek sem alázat, sem hála, nincs bennetek semmi emberi. Ti tényleg azt gondoljátok, hogy Európában bárkinek is kötelessége elviselni benneteket? A puszta létezésetek egyre is egyre elviselhetetlenebb és irritálóbb.

Takarodjatok haza a teveszaros sivatagotokba, és zabáljatok ott, amit találtok. Pénzt meg keressetek, ahogy kartok és ahogy tudtok.

Itt elég volt belőletek.

Kitelt  becsület, rohadékok!

Ne várjátok meg, hogy ezt másképpen is elmagyarázza nektek valaki! 

Bayer Zsolt: Hírek 34. -  Bádog

Bayer Zsolt, a nép fia, megmondta. Hűha! Azta! Azanyját! Mikor meg én mondtam meg az egyik barátomnak, hogy a következő vasárnapi posztomon reagálni fogok Bayer Zsolt írására, azt mondta, ne tegyem. Háborodjanak csak fel a liberálisok, úgyis ezért írta, de hogyan is néz az ki, ha én, aki ugyanabba a politikai-világnézeti táborba tartozom, mint az ismert publicista, kifejezem a megszólalásával szembeni nemtetszésemet? Pedig megteszem. Engem ez a stílus viszolygással tölt el. Még az a szerencse, hogy világnézeti beállítódásomat nem Bayer Zsolt ilyen írásai határozzák meg. Különben már venném a kalapomat, mert nekem ez a stílus nem kell.

Kezdjük talán azzal, hogy ebben az országban minden politizálódik. Magyarán, nem az az érdekes, hogy egy vélemény önmagában mit mond, hanem az, hogy egy adott vélemény az adott politikai koordinátarendszerben milyen szerepet tölt be. Ez gyakorlatilag megöli az egy táboron belüli árnyalt véleményalkotás lehetőségét, mert tömbösít, és mindenkiből pártkatonát akar csinálni. S nem az lesz már a kérdés, hogy mi az igazság, hanem az, hogy egy-egy írás a funkciója szerint miként értelmeződik. Nincs sok választás. Vagy támad, vagy véd egy-egy politikai pártot, világnézetet. Bizonyára én vagyok az értetlen, a naiv, de ezt nem akarom elfogadni. Most tehát Bayer Zsoltot fogom támadni, de ennek szándékom szerint semmi köze sincs az általa képviselt politikai hovatartozáshoz és világnézethez. (Habár ez ügyben kétségeim is támadtak, e mondat miatt: "Kitelt a becsület, rohadékok!" Ez bizony már túlmegy az általam kifogásolandó stíluson, s nagyon komoly világnézeti vonatkozása is lehet, hiszen pont azt a konzervatív világnézetet sérti, amelyet a szerző saját bevallása szerint képvisel. Szerintem nem véletlen, hogy a Mandiner ezt a mondatot nem is hozta.) Tudom persze, hogy a politikában a szándék számít a legkevésbé. Ám mégis, engedtessék meg a polgárnak, hogy világnézeti-politikai elkötelezettsége mellett ne legyen pártkatona, ha egyszer nem akar az lenni. Előbb van a meggyőződés, aztán a pártok, már bocsánat. Egy olyan széplélek, mint én, ennyit talán megengedhet magának.

Ezért hát meg kell írjam: annak ellenére, hogy ugyanahhoz a társadalmi csoporthoz tartozónak tudom magamat, amelynek a nevében Bayer Zsolton keresztül,  a maga nyerseségében megszólalt a néplélek, ez a stílus viszolygást vált ki belőlem. Nem mintha nem érteném elemi felháborodását. Nem mintha prűd lennék. Nem mintha magamban nem élném át ugyanazt az indulatot, amelynek Bayer Zsolt ilyen közvetlen módon hangot ad. De ez egyszerűen sok, s nekem aztán teljesen mindegy, hogy melyik oldalról jön. Nem hányunk az asztalra, s a bélgázt lehetőleg visszatartjuk társaságban. Nem turkáljuk az orrunkat, nem csámcsogunk, és nem böfögünk. Amit megcsinálunk magunkban, nem tesszük meg a nyilvánosság előtt. A nyilvánosság ugyanis új jelentést ad bizonyos dolgoknak. Egy szellentés például nagy öröm lehet, akár az önmagunkkal való azonosulás bensőséges pillanata is, ám társaságban megváltozik a jelentése. Ez ilyen egyszerű.

Bizonyára maradi vagyok, de nem gondolnám, hogy egy vélemény radikális kimondásának a határok átlépése lenne ára. Ámbár lehet, hogy mégis csak maradi vagyok, s nem veszem észre, hogy minél inkább burjánzik a közéleti nyilvánosság, annál inkább tompul az olvasói/nézői érzékenység bizonyos társadalmi rétegekben. Ilyenkor aztán beindul a kit tud minél nagyobbat mondani vagy mutatni versenye, s a finomságoknak itt nincs helye, sőt a nyilvánosság határainak tudatos nyelvi és képi megsértése válik a nyilvánosságért folyó harc elengedhetetlen eszközévé. Jöhet a közönségesség, a polgárpukkasztás, a másik (bárki is legyen az a másik) emberi méltóságának durva verbális és képi megsértése, a vulgaritás tobzódása, mittudomén. Lehet aztán számolni a kattintásokat és a nézettséget, de hogy ez az egész öngerjesztő folyamat hova vezet, a legkevésbé sem érdekes, mert a lényeg az olvasóért/nézőért folytatott verseny maga. Bármilyen eszközzel, minthogy az alaptétel az, hogy ami népszerű, az már önmagában érték. A számok számítanak, merthogy folytonos szavazatszámlálás van, a demokrácia nagy dicsőségére. Jöhet a népi kultúra legjava, mert már a normális szavak elveszítették jelentésüket, s immár nincs semmi sem, ami bizonyos rétegek ingerküszöbét elérhetné. Olyan ez, hogy még nem is olyan régen, egy női boka kivillanása is szexuális ingert tudott kiváltani, ma meg ezer pornófilm ellenére sem találja magában a férfi a férfit, a nő meg a nőt.

Szóval Bayer Zsoltnak nyilvánvalóan megvan a maga nagyon is tudatosan vállalt szerepe ebben a kommunikációs hajszában, hiszen, mint látjuk, működik. Ő a nép keresetlen szava sokak számára.  Ám tudnia kell, mint ahogyan nyilván tudja is, hogy sokakat a maga táborából is kifejezetten taszít. Például engem.

S engem aztán nem érdekel, hogy a másik oldalon is vannak népi hősök, akik ugyanígy megmondják. Lehet, hogy naiv vagyok, de azt gondolom, vannak ebben az országban sokan olyanok, akiknek nincs szükségük az efféle megmondó emberek brutális dózisokban adagolt identitáserősítő injekcióira. Maradok tehát jobboldali-konzervatív-keresztyén (nem mintha e három feltétlenül összetartozna), de semmi kedvem osztozni Bayer Zsolt verbális ámokfutásában. Helyette inkább a Tündértemetőt olvasom.

 

Hozzászólások