Százkét éves korában elhunyt Tarics Sándor olimpiai bajnok vízilabdázó, aki 2011. augusztus 2. óta a legidősebb élő ötkarikás győztes volt a világon – tájékoztatott róla a Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos oldala.
Gyász: elhunyt Tarics Sándor, a világ legidősebb olimpiai bajnoka - nso.hu
Ha valaki 102 évet él, arra már felkapjuk a fejünket. Pláne, ha mellette még olimpiai bajnok – 1936-ban, a berlini olimpián nyert a magyar vízilabdacsapat tagjaként – és egy zseniális építész, egy különleges, földrengésbiztos találmány, az ún. Tarics-pogácsa feltalálója. Mai reposztunkban – túl azon, hogy tisztelettel emlékezünk rá – hosszú és sikeres életének titkának szeretnék röviden utánajárni.
A sportban, a vízilabdában – saját bevallása szerint is – nem volt kiemelkedően tehetséges. Ám ahhoz, hogy a 36-os, sztároktól nyüzsgő víziólócsapatba egyáltalán bekerüljön, azért valamit tudni kellett. Mindig a legegyszerűbb megoldásokra törekedett. Amire senki sem gondolt. Például az első játékos(ok egyike) volt, aki rájött, hogyha mindkét kezével megtanul kapura dobni, több az esélye a gólszerzésre. Vagy ennél is egyszerűbb módszer, ha már a kapus kezéből kipiszkálva juttatja az ember a labdát az ellenfél kapujába... Igen, vannak ilyen „fordítva bekötött” emberek, akik olyan dolgokat igyekeznek kitalálni, melyek ellentétei a már meglévőknek, s ezen dolgok, technikák, módszerek, nem egy esetben, célravezetőbbek.
Persze, nem csak ennyi a titok... Ahhoz, hogy azt a bizonyos pogácsát feltalálja, már több fifika kellett... Például alaposan megfigyelni egy dobos tortát és egy szamurájkardot... A műszaki világ legendája szerint ugyanis egyrészt egy ilyen sütemény ihlette meg Taricsot, s jött rá arra, energiaelnyelő alátámasztást kell készíteni a földrengésveszélyes területeken épülő házak, építmények alá – de vastag gumitömbök helyett (amivel más építészek próbálkoztak, sikertelenül – mert a gumi elfolyt az épület terhe alatt) gumi krémes vas tortákat kell készíteni! Nagyjából fél cm vastagságú gumirétegeket kell sorjázni egy cm vastag elválasztó vaslemezek közé – éppen úgy, mint a dobostortában … Másrészt a gumi rugózását viszont rontani kellett, ehhez kellett az ősi szamurájkard-készítő technika, melynek lényege, hogy nem élezték a kardlapot, hanem mindig – kb. harmincszor! – félbehajtották, ily módon az anyag, tehát ez esetben a gumi tulajdonságai megváltoznak, főleg, ha még egy kis szenet is kevernek hozzá... Ez a szabadalom azóta elterjedt a világon, több mint 500 épületnél alkalmazták, megbecsülni is lehetetlen, hogy hány ezer, talán millió ember életét mentve meg ezzel! Elgondolkodtam rajta, hogyha a technika világában egy ilyen ötlettel és annak megvalósításával számos természeti csapás tragédiái megelőzhetők, akkor úgy általánosságban, a társadalmi-történelmi katasztrófákkal szemben (fasizmus, kommunista diktatúra, migránsválság stb.) az emberiség miért nem tudja megvédeni magát, miért nem tudunk ezek ellen felkészülni?
Visszatérve Tarics Sándor titkához, a humorát és a bölcsességét nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Száz évesen megkérdezték tőle, hogy miről álmodik még? Azt válaszolta, nem miről, hanem kiről, Marilyn Monroe-ról...! Arra pedig, hogy a következő száz évet hogy tervezi, azt mondta, hogy reggelente, mikor felkelek, megnézem az újságot, s ha nem találom a nevem a halálozási rovatban, akkor munkához látok, meg nem oldott matematikai problémákkal foglalkozom... Ami pedig a bölcsességét illeti: élete titkát így kommentálta, hogy „nincs titok, csak a tiszta, becsületes élet!” Egy másik bölcsessége szerint pedig az a gazdag ember, akinek a leghosszabb a listája arról, hogy mennyi mindenre nincs szüksége... Tarics-pogácsára igen... Pogácsára is... Meg ilyen derűs, bölcs és békeszerető emberekre!