Dr. David Mackereth brit keresztény orvos ügyében hangzott el a fenti ítélet még tavaly, akit huszonhat éves szolgálat után fosztottak meg a praxisától, mivel nem volt hajlandó egy biológiai férfit nőnek nevezni. A bírósági ítélet szerint ugyanis „a Genezis 1:27-ben (mely passzus szerint Isten az embert férfivá és nővé teremtette, elképesztő!) való hit és a transzgenderizmusba vetett hit hiánya, illetve annak tudatos elutasítása összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal és sérti mások alapvető jo­gait, ebben az esetben a transzgender egyénekét”.

Nyugaton új szegregáció épül - Angliában elítéltek egy orvost, mert nem volt hajlandó egy férfit nőnek nevezni - Magyar Nemzet

A Magyar Nemzet vélemény rovatában jelent meg egy cikk Megadja Gábor tollából, aki egy elképesztő bírósági ítéletet ismertet David Mackereth brit keresztény orvos ügyében. Az ítélet indoklása szerint az a bibliai mondat, miszerint Isten az embert férfivá és nővé teremtette (1 Mózes 1,27.), sérti az emberi méltóságot.  Lehet most megdöbbeni, de lépjünk túl ezen. Itt – ha jól látom – nem valamiféle, csak érzelmileg motivált döntésről van szó, hanem ha úgy tetszik, filozófiailag megalapozott végzésről.  Kicsit élesebben fogalmazva, de egyáltalán nem a bírósági végzésbe belelátva: a zsidó-keresztyén alapú civilizáció emberképe és az emberi méltóság kultúrája nem összeegyeztethető. Megérkeztünk.

Megérkeztünk abba a kultúrába, ahol a II. Világháború utáni Nyugaton mindig is voltunk. Egy ilyen bírósági ítélet különös élességgel rajzolja föl ennek a kultúrának a lényegét.

Mire is épül ez a kultúra? Nos, van itt egy titokzatos, teljes részletességgel soha ki nem fejtett, a mai nyugati szellemiséget meghatározó alapvető dokumentumokban (Egyesült Nemzetek Alapokmánya, Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, Európai Unió Alapjogi Chartája) szereplő központi tartalom, avagy jogi kategória: az emberi méltósághoz való jog.  Ez nem egy jog a sok közül, hanem minden más jog ebből ered. Nem véletlen, hogy a bírósági ítélet is az emberi méltóságra hivatkozik. Az alábbiakban azt akarjuk kimutatni, hogy az emberi méltóságnak e bírósági ítéletben is tükrözódő értelmezése mögött nagyon is koherens liberális világkép áll.

Noha az emberi méltóság tartalma ezekben a dokumentumokban sok tekintetben homályos, azért az nyilvánvaló, hogy a fogalom tartalmát az autonóm egyén liberális víziója határozza meg. Az emberi méltóság egyenlő az autonóm egyén abszolút és megkérdőjelezhetetlen elsőbbségével. Viszont ingoványos talajra érkezünk, amennyiben az autonóm egyén szellemi-erkölcsi méltóságának jogáról van szó. Az emberi méltóság jogának tartalma ugyanis az, hogy a szabad, döntésre képes egyénnek joga van önmaga identitásának meghatározására, s joga van ahhoz is, hogy tagadja, elutasítsa önmaga előzetes biológiai – kulturális – társadalmi – meghatározottságait is. S ezt másoknak is tiszteletben kell tartania.  Az emberi méltósághoz való jogot az alapozza meg, hogy „Az egyéni autonómia az embernek azt a képességét jelenti, hogy a saját életét a saját maga által választott módon élje.”

A bírósági ügy ezt jól szemlélteti. Adott egy férfi, aki nőnek gondolja magát, de ezt a brit keresztyén orvos nem hajlandó elismerni. A férfi emberi méltósága abban áll, hogy jogában áll felülírnia előzetes biológiai adottságait, s úgy meghatároznia önmaga identitását, ahogy akarja. Ha ezt a keresztyén orvos nem ismeri el, akkor az emberi méltóságot sérti meg, nevezetesen annak a férfinak a méltóságát, aki nem fogadja el veleszületett nemi identitását. A tétel, miszerint Isten az embert férfivá és nővé teremtette, azért sérti az emberi méltóságot, mert nem hagy teret az autonóm egyén döntésének, hiszen a nemi identitást a teremtettségből eredezteti, vagyis mintegy előre meghatározza egy ember nemi identitását, amelyet nem lehet felülírni. Nos, hogy jön Isten ahhoz, hogy előre eldöntse egy ember nemi identitását, nem hagyva teret a szuverén és autonóm egyén döntésének? Az emberi méltósághoz való jog tartalma viszont éppen az, hogy az autonóm egyén szabadon dönthet identitása felől. Mégpedig azért, mert a filozófiai liberalizmus az előzetes biológiai, kulturális, vallási, stb.  meghatározottságokat valójában csak a szocializáció termékeinek tekinti. Az autonóm egyén viszont éppen attól autonóm, hogy kívül áll mindenféle kulturális – vallási – szocializációs, egyszóval történeti-közösségi adottságon, vagyis az emberré válás mindazon mintázatain, amelyekbe beleszületett. Ekként, a férfi és a nő, mint ahogyan minden identitás e világkép szerint valójában csak történeti konstrukció, s az egyén autonómiája abban áll, hogy függetlenítheti magát a születéskor kapott hagyományos társadalmi elvárásoktól.  Az egyén attól autonóm, hogy kívül tudja magát helyezni az úgymond konstruált, történetileg meghatározott, hagyományos identitásokon, innen nézve az előítéletek rendszerén, s eldöntheti, hogy akar-e bármelyikkel is azonosulni, avagy egyikkel sem.

Mint látható, az emberi méltósághoz való jog, különösen, ami a szellemi-erkölcsi személyiség jogait érinti, tág értelmezési lehetőséget kínál, és tartalmának meghatározása nem is lehet mentes előzetes világnézeti beállítódástól – mint ahogyan ez a bírósági ítélet is jól mutatja. Nem a keresztyén orvosnak adott igazat, mi több, igazolásul még azt is állította, hogy az 1 Mózes 1,27. sérti az emberi méltóságot.

Az emberi méltósághoz való jog ilyen értelmezése természetesen világnézetileg meghatározott, nagyon is konkrétan a filozófiai liberalizmus világképén nyugszik, még ha a jogi nyelvezet és forma alkalmasnak is tűnik az objektivitás illúziójának megteremtésére. Azért problematikus, mert az egyén eredetét adottnak veszi: létrehozza az absztrakt, elvont egyént, mintha bizony az egyén mindentől és mindenkitől elvonatkoztatottan képes lenne önmaga létrehozására. Mintha bizony az autonóm egyén csak akkor születhetne meg, ha minden döntése felett abszolút autonómiára tehetne szert. Ez lehetetlenség. Elég csak a nyelviség jelenségére utalni. Nem én döntöttem el, hogy magyarul fogok beszélni. Ezek szerint azok, akik önkényesen magyarra tanítottak, nem tarották tiszteletben az autonómiámat? Sértették emberi méltóságomat? Már várom, hogy mikor lesz a gyermekkeresztség súlyos, az emberi méltóságot sértő cselekmény.

Szóval az emberi méltósághoz való jogot megalapozó emberkép alapjaiban kérdőjelezhető meg, hiszen nem veszi figyelembe az emberi lényeg, az egyén „szerkezetének” komplexitását, hanem leszűkíti egy konstruált emberképre. Ennek az emberképnek az a lényege, hogy tagadja az egyén eredetének közösségi-történeti vonatkozásait, olyannyira, hogy e tagadás a nemi identitás kérdésében még a biológiai adottságokat is felülírja. Az így értelmezett egyéni autonómia felől nézve a férfi és a nő a természetileg-biológiailag létező emberi lényre kulturálisan-társadalmilag ráerőltetett előítéletté válik. Ha viszont ez így van, kérdés, hogy hol a határa az egyéni autonómiának az egyén önmeghatározásának terén.

Ez az emberkép a valóságos tartalma az emberi méltósághoz való jog konstrukciójának, amely arra hívatott, hogy a II. Világháború után uralomra juttatott világkép eszmei bázisa legyen. Az egyén autonómiája abban áll, hogy felülírhatja a zsidó-keresztyén kulturális emlékezet, vagyis a civilizációs hagyomány világképét.

Ez ebben a bírósági ítéletben a meghökkentő. Nem az sérti meg az emberi méltóságot, aki a keresztény emberképet sérti, hanem az a zsidó-keresztyén alapú civilizáció, amely nem átall a férfi és a nő teremtettségéről beszélni.

Az emberi méltósághoz való jog liberális konstrukciója tudatosan szembe megy egy olyan világképpel, amely az egyént a közösségi identitás folytonosságából is eredezteti. Ez nyilvánvalóan aláássa a zsidó- keresztyén civilizáció identitásalkotó jelentőségét, sőt e civilizáció tagadása és elutasítása az emberi méltósághoz való jog kiteljesedésének a kulcsává válik. Intézményesül, és jogi álruhába öltöztetett kulturális diktátummá válik. Holott csak egy világképről van szó, amely, nem tudni milyen alapon, az egyén autonómiájának értelmezési monopóliumával egyetemes érvényességre tart igényt. 

Megérkeztünk. Ez már a végkifejlet.

Pedig meg lehetett volna alkotni az emberi méltóság világképét a zsidó-keresztyén hagyomány folytonosságára alapozva. Ha Európai urai akarták volna. De nem akarták.

 

Hozzászólások