Nagypéntek a reformátusok egyetlen hagyományos böjti napja. Sok helyütt az éve legjelentősebb egyházi ünnepének tartották. Templomba gyászruhába vagy gyászt kifejező ruhadarabot öltve mentek.
Nagypénteki népszokások - ma7.sk
A naptár szerint – pár éve – piros betűs ünnep a mai. Munkaszüneti nap, amikor a dolgozó emberek többsége nem megy a munkahelyére. Ergo: lenne ideje, lehetősége elmenni templomba. A hetekben tartott lelkésztestületi ülésen, megyénk esperese fel is hívta a figyelmet, hogy a nagypénteki istentiszteletek rendjét nyugodtan igazíthatjuk a vasárnapi rendhez. Elvégre szabadnap! Nem kell bezsúfolni az esti órákba, hogy a munkából haza érkezők is részt tudjanak venni (gondolja naivan a lelkész és igyekszik a legalkalmasabb időpontokban megtartani az istentiszteleteket), hanem tarthatjuk már délelőtt is az alkalmakat. Milyen szép gondolat! Csakhogy, hiába a délelőtti időpont vagy a munkaszüneti nap, sajnos nem lesznek többen az istentiszteleten.
Lassan egy hete azon sír Európa keresztény világa, hogy a Notre Dame-ban milyen égési károk keletkeztek. (Mielőtt valaki felróná nekem az előző mondatot, leszögezem: számomra is veszteség egy ilyen kulturális örökséget képező épület megkárosodása, és sajnálom azokat az embereket, akik hitük gyakorlása miatt kötődtek az épülethez.) Mindenképpen veszteség. DE! Ha már ilyen sok keresztény érzületű ember van (márpedig a neten olvasható kommentek, írások ezt bizonyítják), s ezek közül oly sokan hangoztatják, hogy a keresztény Európát meg kell védeni, akkor miért nem teszik ezt a saját templomaikban? Miért csak szavakban keresztény Európa? Miért nem a tettekkel mutatjuk meg, hogy kik is vagyunk valójában? Való igaz, hogy a templomban nem lehet politizálni és nem igazán szoktunk migránsokról beszélni. Mert a hit nem erről szól. A hit Istenre tekint. S hit által kérhetjük a segítségét a politikai helyzetek bölcs megoldására. Mondhatjuk azt is, hogy ezt a templomon kívül is megtehetjük. Kedves testvérem, igazad van, otthon is imádkozhatsz érte. Viszont a közösség adja azt az élményt, hogy együtt erősebbek vagyunk.
A neten ömlik könny a Mi Asszonyunkért, de azért a mi Urunkért, aki feláldozta magát a kereszten már nem hullatunk egyetlen könnycseppet sem? Vagy ez már olyan régi történet, hogy talán már el is évült?
Hol van a nagypéntek igazi jelentősége?
A múlt század derekán még népi hagyományok tömkelege emlékeztette az embereket ennek a napnak valódi jelentőségére. Hajnalban, a fiatalok kimentek a folyópartra (azon a vidéken, ahol volt) és megmosakodtak benne, majd vittek belőle haza is. Külön szabályok voltak a tűzgyújtásra, a földművelésre. Minden olyan tevékenységre, ami az akkori emberek életét meghatározta. Ezek a szokások, népi hagyományok már szinte mind elvesztek. Megértem én, teljesen átalakult az életünk. Viszont ezekkel a szokásokkal (népi babonákkal) kiveszett a közös együtt készülés öröme. Az ünnep fontossága.
Ma, sok helyről hallom azt, hogy a négy napos ünnep alatt elmegyünk pihenni (valahová). Lassan már nem húsvétunk vagy karácsonyunk lesz, hanem három vagy négy napos ünnepünk. S ezt arra használják az emberek, hogy pihenjenek és elmenjenek valahová, ahol élményeket, fotókat gyűjthetnek (és pénzt költhetnek).
Ezer évvel ezelőtt ott kezdtük, hogy István király rendeletbe adta ki, hogy csak a betegek meg a tüzet őrzők maradhattak otthon (a legideálisabb helyzetben a kettő egy és ugyanaz volt). Tíz falunak volt egy temploma, vagyis a legmesszebb lakók jó néhány kilométert tettek meg (gyalog), hogy megérkezzenek a templomba (ahol egy szót sem értettek az egészből, mert latinul folyt). Nem tartom jó eljárásnak, de legalább volt valami.
Nem vagyok az a „bezzeg régen minden jobb volt” típusú ember, de azért ma mégis sírok egy kicsit. Régen, legalább elmondhattuk, hogy vannak emberek, akik csak ünnepkor mentek templomba. Persze, szegények sokszor a negatív megítélés alá estek. De legalább voltak! Mert valahol ezek az „ünnepi keresztények” is eltűntek. Hiányoznak az emberek a templomból!
Az ünnepek előtt a hírekben mindig beszámolnak a hotelek, szállodák forgalmáról. Meglepő módon az ünnepeknek köszönhető extra szabadnapok alatt maximálisan feltelnek a pihenést elősegítő komplexumok és ezzel arányosan kiürülnek a templomok.
Talán, egy kicsit negatív voltam ma, de annyira elkeserít, amikor azt tapasztalom, hallom, hogy az emberek – akik kereszténynek vallják magukat – nem tartják elég fontosnak, hogy együtt készüljenek Isten színe előtt húsvétra.
Istennek annyira fontos volt ez a világ, hogy egyszülött Fiát áldozta fel értünk. Nekünk pedig nem elég fontos Isten, hogy nagypénteken is elmenjünk és meglátogassuk?
Szomorú, ami a Notre Dame-mal történt, de számomra még szomorúbb, amikor azt látom, hogy az Isten ügye és ajándéka ennyire háttérbe szorul. Gondolkozzunk el rajta, mi a lényeges az életünkben!
Krisztus Érted is meghalt, TE is menj el a templomba és adj hálát Érte!
