klerikális re-akciók

Terelés

2020.06.17. - Soós Szilárd

... antirasszista és kapitalizmus-kritikus tiltakozók valójában ágyútöltelékek egy olyan küzdelemben, ahol legkevésbé sem a fekete melósok életminősége számít. Egyik oldalon vannak a jelenlegi adminisztráció támogatói, akik a saját extraprofitjukat féltik mondjuk a német vagy japán autóipari konkurenciától, a kínai dömpingárutól. A másik oldalon pedig azok, akik felpörgetnék a kaszinókapitalizmust: végleg kiszöktetnék profitjukat a nemzetállam keretei közül. (…) A gettókért a rasszizmus felel, s nem az obszcén mértékű kapzsiság, nem a vadnyugati kaszinókapitalizmus, amelyet a Wall Street üzemeltet.” Térdepelt ugyanez a tömeg a TTIP vagy a spekulatív tőkemozgások ellen?

Schiffer András: Progresszív tálibok, avagy a profit számít, nem az emberélet valaszonline.

(...) a gazdagok felismerték, hogy a nem-gazdag fehérek jelentik számukra a legnagyobb veszélyt, s amikor a kezükben lévő médiában teret engedtek a kisebbségek sérelmeinek, sikeresen eltérítették a baloldalt a gazdasági igazságtalanságok boncolgatásától a nyomorúságverseny felé. Puzsér már idézett cikkében mindenesetre pontosan ábrázolja a jelenséget: „A feldühödött tömeg élén menetelő milliomosok véletlenül sem a pénzügyi egyenlőtlenségeket, az alacsony adókat és a gyenge államot nevezik meg a probléma forrásaként, hisz akkor az ő személyes felelősségük is jogosan vetődhetne fel – hanem kifejezetten a rasszizmust."

"A 21. századi globális nagytőke immáron nem jogalkotási, adminisztratív eszközökkel, hanem a mozgósító érzelmi potenciál elsajátításával veri le a rendszerkritikát. Elvezeti a feszültséget, s a tudatiparon keresztül őrületté transzformálja a tiltakozást. Ezt hívom elcsatornázásnak. ... A progresszív elcsatornázás a nemzettudatot, az osztálytudatot a nemhez, bőrszínhez, szexuális irányultsághoz kötődő identitáspolitikával, a közösségeket a magukat öntudatosnak gondoló individuumokkal, a politikai – értsd: közösségi – célokat érzületekkel váltja fel, miközben a rendszerszintű összefüggések feltárását összeesküvés-elméletnek bélyegezve hitelteleníti. ... Társadalom viszont csak ott van, ahol – nemzethez, földhöz, helyhez, hithez, szakmához, osztályhoz, s nem utolsósorban: kultúrához fűzhető – szövedékek vannak. Ha a szövedékek szétesnek vagy azokat szétbombázzák: a társadalmi szolidaritás helyét fogyasztói rítusok veszik át. Az egész elcsatornázó gépezet könnyen működésbe hozható."

Tragikomikusnak nevezhetnénk a történéseket, ha nem lenne annyi tragikus történet. Inkább tragédia. A "Békehaderő" egy oximoron. Egy olyan kifejezés, ami ellentmondást hordoz. Ilyen ellenmondás az is, amit okként megneveznek. Egy bűnöző életmódú fekete férfi áldozata lesz a rendőri intézkedésnek, majd a dicsőség pajzsára emelik. Ez egy álok volt. Mint a hun Attila, akinek eszébe jutott, hogy van egy jegyese és kikérné már magának a Római Birodalomtól. Tudta, hogy nem fogják adni. De a támadásig megvárta nemleges választ. Most azt látjuk, hogy hiszterizált tömegek teszik azt, amit tenni szoktak. Videókon mindenki megtalálhatja, hogy a másik milyen szörny és igazolást a saját szörnyedvény cselekedetekre. A helyzet fonákságára jellemző kép, amikor egy fehér férfi, a fekete jogokért küzdve, egy fekete rendőrt öl meg.

Egy régi római történet ez. Talán Marcus Aurelius idején esett meg. Rómában, egy utcai zavargásban az egyik rendfenntartó testőr a császár, vagy császári barát fiát szerencsétlenül úgy megsebesítette, hogy az meghalt. A testőrt feljebbvalók elé és a császár elé vitték. Büntetést kértek rá a feljebbvalói. A császár kegyelmet adott neki, felülemelkedve a saját sérelmén. Azt mondta, ha egy testőrt elbizonytalanítunk a feladatával kapcsolatban, még ha ilyen szerencsétlenségek is adódnak, akkor az a testőr nem lesz jó testőr. A testőrnek mindig határozottan tudnia kell a feladatát és aszerint cselekedni. Ha megbüntetném őt, akkor a többiek sem mernének többé testőrként viselkedni.

Rasszizmus. Ha van rassz, akkor van rasszizmus. Egyébként mindenki rasszista. Azon oknál fogva, hogy egy rasszhoz tartozik. A rasszizmus fogalma is változik. Ahogy változtatják az érdekeknek megfelelően. A "küzdőtéren" különböző csoportérdekek mentén állnak fel. Az egyik pl. az önmagát rasszizmusellenesnek nevező, azonban mégis fekete törzsiség. A másik a szabályok, törvények mellett kardoskodó igazságvédők. Valóban lennének itt a rendfenntartók, akik a jogállamot képviselik, meg akik a jogállamban bíznának. De őket a politikusok gyakorlatilag magukra hagyták.

Mi történik itt? Pontosan senki nem tudja. Ahogy a környezetünk a kihalásokkal, a látványos éghajlati változásokkal értékel bennünket, úgy ezek a történések is értékelik a társadalmat, az elitet, mindazokat, akik felelősek a gazdasági és politikai folyamatokért. Ez az értékelés. Ez nagyon rossz jegy. A gazdagabb gazdagabb, a szegényebb szegényebb lesz. Ehhez nem kell baloldalinak, kommunistának lenni, hogy lássuk. Választások lesznek. Időnként behajítják a koncot az emberek közé. Mindenkinek nem elég. Le kell játszani.

Európában is hasonló dolgok történnek. Ide ez a probléma importált az USA-ból. Itt nagyon nehéz a fekete rabszolga dologgal mit kezdeni. Ezért a szolidaritás a hívó szó. A mai napig ide bevándorolnak azok, akik ma randalíroznak az elnyomás miatt. Te jöttél ide ebbe a borzalmas elnyomásba a paradicsomból. A gazdasági elit minden eszközt megragad arra, hogy a nekik nem tetsző közösségi formákat felszámolja és a neki hasznot hajtót támogassa. Ráadásul egyiket a másikkal szemben kijátssza. A más kultúra belopása, és más kulturális bázis kiépítése nem véletlen Európában sem. Ez még akarva akaratlan egyéb érdekeknek a malmára hajtja a vizet. Gondolhatunk itt az iszlám politikára.

A tudatipart jól használó gazdasági elit megváltoztatja a közösségi embert. A maga képére és hasonlatosságára építi fel az un. egyéniséget. Ismerjük, "Ti mind egyéniségek vagytok." Pedig közösség nélkül, ha úgy tetszik a rassza nélkül az ember nem teljes. De nem csak a rassz a közösség és az identitás alapja, hanem más értékek is lehetnek. Ebbe tartozik a keresztyénségünk is. "Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban." Galata levél 3, 28

Nem tudok más megoldást ma sem, mint amit a korai keresztyénség. Mert a sokféleségünkben egyfelől összekötnek bennünket a bűneink és a rasszunk törekvéseiből fakadó igazságtalanságok és törvénytelenségek, de a Krisztus áldozata és Isten bűnbocsánata még inkább. Én ez utóbbit választottam. Tudatosan. Mert "Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket." 1 Mózes 2, 27 Engem Ő teremetsen újjá!