Az új generáció már nemcsak azonos bánásmódot követel, hanem azt is, hogy a társadalom aktív alakítója, értékeinek formálója lehessen. A multikulti az ő szempontjukból tehát ma már nem arról szól, hogy az írt és íratlan szabályok betartásával úgy élhetnek, ahogy nekik tetszik, hanem arról, hogy a németségnek mint fogalomnak a tartalmára befolyással lehessenek. A bevándorlók első generációja ugyanis inkább hallgat és elviseli a sértéseket, hogy meg tudja vetni a lábát. Ezzel szemben minél jobban integrált valaki, annál mélyebben éli meg a vélt vagy valós rasszizmust, és annál többet akar, például eldönteni, mikor melyik identitása kerüljön előtérbe. Már nem hagyja, hogy megmondják neki, mit gondoljon, vagy tegyen – El-Mafaalani úgy véli, Özil ezért sem kérhetett bocsánatot az Erdogan-ügy miatt.

Németország fordulóponthoz ért 24.hu

"Kérdés persze, hogy a többségi német társadalom mennyire lesz képes megbékélni az említett folyamatokkal és törekvésekkel. Egy 2014-es felmérésben még a megkérdezettek negyven százaléka úgy vélte, a régebben Németországban élőknek több beleszólást kellene kapniuk abba, hogyan mennek a dolgok, mint a később érkezetteknek. Ez a gondolat azonban, azon túl, hogy veszélyezteti a társadalmi békét, végső soron az alkotmányos renddel megy szembe, ráadásul egy olyan országban, ahol minden harmadik gyerek bevándorló családban nő fel egyszerűen nem működik. Általános nézet, hogy bevándorlásra a demográfiai és gazdasági okok miatt szükség van, az integráció pedig alapvető elvárás, de annak minden következményével a társadalom jó része már nyilvánvalóan nem akar együtt élni. Számukra az integráció még mindig a hagyományos német értékek elsajátítását jelenti és nem egy mindkét fél által alakított kulturális mix létrehozását. Hogy a fent vázolt folyamatok milyen gyorsan és milyen nehézségek árán vezetnek egyfajta új társadalmi szerződés létrejöttéhez, ma még nehéz megjósolni. "


Hagyjuk most a Sorosozást, Orbánozást, meg libsi, fasiszta, civilista, rasszista, multikulti értékítéleti jelzőzést, marihuánás cigi vagy konzervatív pálinka melletti kultúrált vagy humorba csomagolt anyázást. 

Szeretném, ha figyelnénk erre a csöpp megjegyzésre, hogy a bevándorlók új generációi már nem azonos bánásmódot követelnek, hanem a társadalom aktív alakítói és  értékeinek formálói akar lenni. Magyarul, Özilnek joga van töröknek vallania magát.  Nem kell asszimilálódnia. Sőt az integrációja is csak maximum a munkaidő betartására és a közlekedési szabályokra vonatkoznak, esetleg a német nyelvre. Még. 

Nyilvánvalóan következik ebből, hogy a bevándorlók már nem akarnak a német többségi társadalom vélekedése szerint integrálódni. Asszimilálódni pedig egyáltalán nem. Ahogy nő a számuk, illetve a bevándorló hátterű emberek száma (hiszen több gyermek születik ezekben a családokban) már nem másodrendű állampolgárnak akarják érezni magukat. A maguk identitása, törvényeik, szokásaik, vallásuk szerint, vagy egy ideig a német többségi társadalom megnyugtatására némi vegyítéssel, de formálni akarják a közéletet és társadalmat, életfeltételeket, bíróságokat, politikát és szórakozást. Amint látjuk Özil esetében is, ő bizony harmadik generációsként is török identitását tartja a legerősebbnek. Nem a befogadó ország törvényeit, gondolkodásmódját, hitét. Gyakorlatilag joggal teszi, mert érezheti, hogy sokat tett ezért az országért. Képviselte a nemzeti válogatott színeiben Németországot úgy, hogy közben száz százalékban török maradt. Joggal érzi. Letett valamit az asztalra, tehát vegyék figyelembe a kérését, a gondolkodását. Ezt egyre többen így gondolják. Törökként, szírként, pakisztániként, afrikaiként részei Németországnak. Ha egyre többen lesznek, mert lesznek, és egyre többen mondják, hogy mibelőlünk nő ki az ország, akkor joggal és méltán gondolják, akarják, képviselik, hogy identitásuk megjelenjék a többségi társadalom véleményformálói üstjében. Mert ennek is bele kell főnie. Bele is fog. Ha elérik a kritikus tömeget, akkor bizony a teljes véleményformálása is igényt tarthatnak. Nem is csupán a véleményformálásra, hanem a gazdasági, politikai és törvényhozási hatalomra is. Nyilván ott és akkor elő fog kerülni az iszlám vallás is, mint identitásformáló tényező. 

Kyenge, az első kongói származású olasz afroamerikai integrációs miniszter azt mondja (félhírekből olvastam), hogy a bevándorlástól való félelem és a rasszizmus túl nagy, ezért kvázi a bevándorlókkal ki kellene cserélni az olaszokat és akkor minden rendben lesz. Ehhez vár segítséget az EU-tól. Ha többségben lesznek a bevándorlók, bevándorló hátterű és a bevándorlással egyetértő, azt támogató emberek, akkor ezt akár törvénybe is lehet iktatni. Meg lehet változtatni az etnikai arányokat és határokat. 

Valószínűleg az a bevándorló tömeg, amely ideérkezik nem oldja meg elvándorlásával a kibocsátó helyek problémáit, viszont egy időre bizonyosan be fogja rántani magával annak a vidéknek a problémáit, feszültségeit oda, ahová érkeznek. Most ez kezd látszani. Lehet morális manipulációs hadjáratot folytatni és lelkiismereti kérdést csinálni a hajókkal utaztatott, vízbe fúló emberek, gyermekek, asszonyok filmjeivel és fotóival. Ez rosszul is esik, és épeszű ember nem mond igent a vízbefúlásra. De egy kérdésem ilyenkor mindig van. Ki fogja siratni az itt élő embereket, ki lesz velük szolidáris? A most bőszen csápoló, keresztyéneket zsigerből gyűlölők, a dániai nikáb viselet mellett, mint önkifejezés és vallásszabadság mellett tüntetők fognak-e majd akkor is tüntetni, amikor a saríja törvényei szerint a keresztyéneket, ateistákat, buddhistákat, hindukat kényszerítik majd az iszlám törvények maradéktalan betartására, vagy annak hiányában büntetésre, halálra? Nem, nem fognak. Mert szépen felveszik a kötelezőt vagy kivándorolnak, ha még van hová. (ez feltételezés, de valljuk meg van realitása)

Akik az európai vegykonyhát kavarják, valószínűsítem, hogy tisztában vannak mindezekkel. Azzal, hogy a bevándorlók és más kultúrájúak, már nem integrálódni akarnak, és asszimilálódni, vagy csak pont annyira, amennyi az érdekeik miatt szükséges. Már bele akarnak szólni a folyamatokba, meghatározók akarnak lenni. Ezt ki is mondják. Ha elérik a megfelelő tömeget az európai jogrend szerint, Európát a saját eszközeivel győzik le, és alakítják át a saját ízlésüknek, hatalmi igényeiknek, érdekeiknek megfelelően. 

Én ha ezt elfogadom, akkor öngyilkos vagyok és elárulom azokat, akikért felelős vagyok, a szeretteimet és még az európai ellenfeleimet is. 

Ez ilyen egyszerű. 

Egy utolsó hír.  "A szaúdi állami légitársaság leállította a Torontóba tartó járatait, miután a kanadai kormány a bebörtönzött emberi jogi aktivisták szabadon engedésére szólította fel a királyságot. Szaúd-Arábia egyúttal minden kereskedelmi kapcsolatot megszakított és kiutasította a kanadai nagykövetet a „beavatkozás” miatt. Erre válaszul Kanada azt üzente, hogy továbbra is támogatni fogja az emberi jogokat. A szaúdi külügy szerint a kanadaiak félrevezető információk alapján léptek, és biztosította, hogy mindenkit a szaúdi törvények alapján tartóztattak le, és garantálják a jogaikat. Május közepén 15 emberi jogi aktivistát tartóztattak le a szaúdi hatóságok. Közülük nyolcat valószínűleg szabadon engedtek, de a másik hét ember hollétéről nem lehet tudni. Többet is azzal vádolnak, hogy külföldi szereplőkkel vették fel a kapcsolatot, amiért akár 20 évet is kaphatnak. Samar Badawit a múlt héten tartóztatták le egy másik aktivistával együtt. A testévért Raifot korábban 10 év börtönre és ezer korbácsütésre ítélték, mert a vád szerint megsértette az iszlámot az interneten.444.

Mindeközben a bolygót is meg kellene menteni:  Az első és legfontosabb dolog az lenne, hogy 2050-re állítsuk meg a szén-dioxid-kibocsátást. Ez azonban önmagában nem lenne elegendő: globális összefogásra is szükség van, hogy világszerte minden szektort fenntarthatóbbá tegyünk. Ennek eléréséhez az kell, hogy ne rövid távú nemzeti célokban gondolkozzunk, hanem együtt dolgozzunk a bolygó megmentésén.24.hu/tudomany