Zichó Viktor sok viszontagság között, 11 hónap alatt járta végig, kerékpárral és gyalogszerrel Kőrösi Csoma Sándor útját. A koronavírus miatt félelem és korlátozások miatt Indiában lehetetlen helyzetbe került, amin elsőre az sem segített, hogy megszökött egy kórházból. 13 645 kilométeres útja végét gyalog és álruhában fejezte be. (...) „Fantasztikus volt ez a hosszú utazás, hihetetlen pillanatokat éltem át, voltak olyan helyzetek, mikor egyszerűen azt hittem, ez nem lehet a valóság része.. Megtapasztaltam, hogy Kőrősi Csoma Sándor milyen elképesztő dolgot vitt véghez, megérdemli, hogy amíg a magyar nemzet él, addig emlékezzünk rá. Bennem egy hétig egy kis üresség volt amiatt, hogy teljesítettem a küldetésem, de most az lett az új cél, hogy egy könyvet írjak az utamról”  

 Rendőrök elől bujkálva, álruhában fejezte be Kőrösi Csoma-expedícióját a magyar bringás   index

Zichó Viktor tavaly nyáron indult el Komáromból, hogy bejárja azt az utat, amit a nyelvész, tibetológus Kőrösi Csoma Sándor tett meg a 19. század elején. Az expedíció hivatalosan a tudós születési helyén, a ma román területen fekvő Csomakőrösön kezdődött, és a Közel-Keleten és Közép-Ázsián átvágva az indiai Himalájában található Dardzsilingig tartott. (...) Az utolsó kilométer már diadalmenet volt, amikor megérintettem azt a gyönyörű sírt, sokkolt állapotba kerültem, egyszerűen lefagytam. Nagyon hosszú és viszontagságos út volt, és a végén átéltem azt is, amit Kőrősi Csoma Sándor, hogy milyen álruhában mozogni, hogy ne leplezzenek le. A csomakőrösi indulástól számítva kerek 11 hónap telt el, onnan 13 ezer kilométert tettem meg.” 


 

 

Nézem a felvételt. A sírnál. 11 hónap és 6 nap. 13.000 km.  Viktor Csomakőrösről hozott diót és elültette Kőrösi Csoma Sándor sírjától nem messze, egy kövekkel határolt pici földdarabba. De már a kerítés mellé. Ha az kinő, szét fogja nyomni a temető kerítését és a közeli sírokat is. Nem ismeri a határokat.

Ahogy nem ismerte Kőrösi Csoma Sándor és Zichó Viktor sem. Egyik ment a másik után. Lehet, hogy nem Viktor a legnagyobb Kőrösi Csoma Sándor kutató, és nem ő tud róla a legtöbbet, de az egyik legelkötelezettebb. 

Csomakőrös, ahonnan származott a magyar utazó, eredetileg csak Kőrös volt. 1898-ban kapta meg a Csoma előnevet kegyeletből. A csoma pedig eredetileg a pestis egyik magyar elnevezése volt. Méltó is a nevéhez, mert még mindig fertőz. Zichó Viktor megfertőződött. Jól is van ez így. Tudni, elérni, megtenni. Ritka tulajdonságok. Nem szeretnék belehelyezkedni Viktor érzésvilágába, mert csak ő tudhatja mit élt át a sírig tartó úton, és a megérkezéskor. Jó látni, hogy ez neki fontos volt. Van benne valami elszántság, céltudatosság. Tulajdonképpen olyan, mint aki után elindult. Nagyon szerettem ezt a mondatát: "Megtapasztaltam, hogy Kőrősi Csoma Sándor milyen elképesztő dolgot vitt véghez, megérdemli, hogy amíg a magyar nemzet él, addig emlékezzünk rá." 

Sok szempont miatt emlékeznünk kell.

Az egyetemes emberi felé való elkötelezettség az egyik. A tudás, a kíváncsiság, a tapasztalat, a nyughatatlanság. Határtalanul emberi. Ezt mutatja Tibet és India megbecsülése is. Az értük végzett munka. A tibetiek nyelvtanát egy magyar ember írta le.

A másik a magyar nemzet, haza felé való elkötelezettség. Határtalanul magyar. Nem tudjuk mindennek a célját, de ezzel beírta a történelem lapjaira ezt a szép szót, hogy magyar. 

Utána pedig van valaki, aki elmegy, hogy ha poros lenne már ez a kétféle elkötelezettség, azt letisztítsa és friss pompájában mutassa fel ismét.

Köszönjük Zichó Viktor. Csak azt kívánom, hogy ne hagyja abba. Lelkesítsen másokat is. Ez is feladat, megmutatni egy nép fontos értékeit. Mitől vált azzá ami. Ha valóban számít nekünk is valamit ez a nemzet, akkor tudjuk különbséget tenni érték és értéktelen között, és választani az értéket. 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások