Az ukrán parlament elfogadta csütörtökön a nyelvtörvényként emlegetett törvényjavaslatot, amely ellen a közelmúltban hevesen tiltakoztak a kárpátaljai magyar szervezetek, mert szerintük felszámolja a kisebbségek valamennyi eddigi nyelvi jogát. Az ukrán mint államnyelv működésének biztosításáról szóló törvényjavaslat elfogadásához legalább 226 képviselői szavazatra volt szükség, de ennél jóval többen, 278-an támogatták, köztük a Petro Porosenko leköszönő államfő mögött álló frakció 106 tagja is.

A jogszabály a magánbeszélgetéseket és a vallási szertartásokat kivéve gyakorlatilag mindenhol kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát, az ukrán nyelv, illetve a szabályok megsértéséért pedig jogi felelősségre vonást, bírságot, a nemzeti szimbólumok meggyalázása esetén akár börtönbüntetést is kilátásba helyez.

Az ukrán parlament elfogadta a sokat vitatott nyelvtörvényt - mandiner.hu

Az ukrán kormány már tavaly elfogadta a törvényjavaslatot a nyelvtörvényről, és úgy néz ki, hogy április 25-én ratifikálták. (Bár az nagy kérdés, hogy ehhez mit szól majd a frissen megválasztott államfő, mivel a választások előtt még arról volt szó, hogy nem támogatja a törvényjavaslatot. Ez persze majd hamarosan kiderül.) A törvény szerint minden állami hivatalos helyen, bankokban, iskolákban, kórházakban kötelezően csak az állam hivatalos nyelvén vagyis ukránul kommunikálhatnak az emberek. 

Tulajdonképpen nincs is ezzel a törvénnyel semmi gond. Elvégre, ha itthon, Magyarországon bemegyek egy hivatalba, kórházba, bankba akkor magyar szó fogad. Valójában fel sem merül a gondolat, hogy más nyelven beszélnénk, mert ez az anyanyelvünk, ezen értjük meg egymást. 

Azt gondolom, hogy Ukrajnának is jogában áll ezt a jogát érvényesíteni és teljes szabadsággal és jogossággal használni az ország nyelvét, az ukránt. Ez ellen nagyon sok Kárpátalján élő embernek sincs kifogása, sőt fontosnak tartják, hogy magyarként is megtanítsák gyermekeiknek, hogy fontos ismerni annak az országnak a nyelvét, ahol élnek és dolgozni szándékoznak. Családunkban is így gondolkoznak és kis unokahúgaim már ukrán óvodában kezdték meg intézményi „pályafutásukat”. Sőt a kisebbik kifejezetten élvezi, amikor (engem, a felnőttet) taníthat olyan szavakra, amiket én nem tudok. Látszik, hogy mennyire büszke magára, amikor olyat tud mondani, amit én nem ismerek. S bevallom én is büszke vagyok rá, hogy olyan ügyesen használja mindkét nyelvet. A családban és a faluban magyarul beszélnek, de az iskolában már csak ukránul (a diákok is egymás között). 

S itt kezdődik az én kérdésem. Az echte magyar falu, hogyan fog 2 év alatt áttérni az ukrán nyelv használatára? Persze, csak a hivatalokra vonatkozik. Azonban, ahhoz, hogy bármilyen ügyes – bajos dolgát el tudja intézni az ember, valamilyen szinten tudnia kell ukránul. Hogyan fogja elmondani a felcsernek (egészségügyi technikumot végzett személy), hogy hol fáj és mire lenne szüksége? Vagy, tegyük fel, hogy van olyan jó indulatú és nem ragaszkodik az ukrán nyelv használatához, de a kórházba bekerülve, az árgus szemek kereszttüzében, senki nem fogja felvállalni a törvényszegést. Az egyébként is nehéz helyzetben lévő egészségügyben hogyan oldják majd meg a nyelvi nehézségeket? Azt sem nagyon tudom elképzelni, hogy a helyi boltban majd ukránul fognak ezentúl vásárolni a lakosok. 

Szép ez a törvény az ukrán nemzet szempontjából, viszont annyira messze áll az élettől, hogy gyanítom sok problémát fog még okozni, ha nem enyhítenek valamit rajta. 

Az egyébként is munkaerő és munkahely hiánnyal küzdő Kárpátalján élő magyarok igen nehéz helyzetbe kerülnek. A most felnövekvő nemzedéknek már minden esélye meg van arra, hogy alkalmazkodjon az ukrán rendszerhez, de a jelenleg dolgozó korosztályból nagyon sokan éppen alig vagy egyáltalán nem beszélik a nyelvet. Ezzel a problémával már kizárják magukat a munkaerőpiac bizonyos területeiről. Egyébként sem egyszerű elhelyezkedni, de ezzel még nehezebb helyzetbe kerül a kárpátaljai magyarság. 

S talán még aggasztóbb az a folyamat, ami ezzel a törvénnyel elindul: a magyar nyelv (s a többi kisebbség nyelvének) kiszorítása. Amellett, hogy fontos annak az országnak a nyelvét tudni, ahol él az ember, de azért még „külföldön” is magyarok vagyunk. A most még teljesen magyar falvak ezzel a szabályozással - lassan de biztosan - elveszítik azt a köteléket, ami még a nagy Magyarországhoz köti: az édes anyanyelvet. 

Egyik részről azt gondolom, hogy nincs semmi gond ezzel a törvénnyel, hiszen Ukrajna csak saját nemzetét védi. Azonban ha arra gondolok, hogy ez az én nemzetemet sérti, akkor inkább azt mondom, hogy bár lenne valamilyen más, nemzetbarát megoldás!