Ferenc pápa: Jézus első prédikációja gyereksírás volt
A keresztség fény az emberek életében - mondta Ferenc pápa, aki tizenöt kisfiút és tizenhárom kislányt részesített a keresztség szentségében vasárnap a Sixtus-kápolnában.Ferenc pápa: Jézus első prédikációja gyereksírás volt - magyarhirlap.hu
József, a fiú nevelőapja és Mária, az édesanyja együtt indultak el Egyiptomba. Manapság az út legkevésbé veszélyes része a határátlépés lenne. A határon a család joggal kérhetne menekültvédelmi státuszt, amit ismerve a Kairó „aki Izrael ellensége, az a barátom” politikáját, könnyedén megkapnának.
Jézus egy megrögzött határsértő volt - index.hu
Vajon mi lesz hazánkkal, ezzel a boldogtalan, farizeusi Európával, amely cinkos lelkiismeretét modern mesékkel csitítja, miközben sorsa csak egy szalmaszálon függ
És Orbán a válaszhoz Nagy Gáspár szavait hozza válaszul:
a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál abból a jászolból való
Keresztyén templomok falain belül megszokhattuk az olyan mondatokat, főként karácsony tájékán, hogy Jézus felvette a mi emberi életünket, létformánkat, azonosult (a bűnt kivéve!) ezzel a világgal, Ő a mi sorsunk stb. Még nagyobb örömmel hallom vagy olvasom ezeket a „világi médiában”. Itt is találtam az új évbe lépve három olyan hírt, amely Jézus örökké idő-és korszerűségét hirdetik, egyben azt is, hogy 2017 az Ő éve lesz!
Ferenc Pápa, a jan. 6-án ünnepelt Vízkereszt utáni első vasárnap 28 gyermeket keresztelt meg a Sixtus-kápolnában. A híradásokból nem derül ki, hogy spontán, rögtönzött, vagy már előre megírt módon, minden esetre hallgatva a gyakran felsíró gyermekek „koncertjét”, azt találta mondani, hogy „Jézus első prédikációja is gyermeksírás volt...” Bevallom, elolvasva ezt a szép és igaz megjegyzést, talán nem veszik szentségtörésnek, egy gyermekdal ugrott be hirtelen, ahogy Judit és a zenemanók éneklik: „Hidd el, gyermek volt minden óriás, És úgy játszott mint más, Gyermek volt, egy kis óvodás És ugyanúgy sírt mint más...” A sírás a gyermek első kommunikációja a külvilág, első sorban az édesanya felé. Apás-babás emlékeimet felidézve ill. a gyermekpszichológusok véleményét elolvasva, a csecsemősírásának 5 típusát különböztethetjük meg: sír, ha álmos, ha éhes, ha fáj neki valami, ha tele a pelus és ha csak unatkozik és figyelemre vágyik... A csecsemő első sírásával kapcsolatban pedig azt mondják a babalélek tudorai, hogy a születést a babák nagy traumaként élik meg, a biztonságos, kellemes, lebegő állapotból átkerülnek egy kemény, rideg fizikai térbe. A mi világunkba. Jézus első sírását, mint a külvilágnak elmondott első igehirdetését én mindezek alapján úgy értem, hogy Jézus ezzel mintha azt mondaná, hogy nekem is szükségem van rátok, reagáljatok az én szintén emberi jelzéseimre, figyeljetek rám, vegyetek fel, engedjetek be az életetekbe...!
Bár Sz.D.(index) írása egy éve, 2015 karácsonyán jelent meg, a migráns-válság elhúzódása és megoldatlansága miatt ma is aktuális és érdemes is elolvasni. Nem szeretnék belemenni a részleteibe, csupán 1-2 megjegyzést szeretnék tenni azzal a bibliai ténnyel kapcsolatban, hogy Jézus, mint újszülött nemcsak – ahogy az előbb olvashattuk – egy „kemény, rideg fizikai térbe” született bele, hanem csecsemőként a migráns-létnek, a politikai menekült-státusz állapotának és a közvetlen életveszélynek is ki volt téve. Jézus, mint migráns... Elgondolkodtató, hogy ez a gondolat mennyire hiányzik a keresztyén gondolkodásunkból, igehirdetéseinkből, publikációinkból. (Le lehet ellenőrizni: ha ezt így, hogy „Jézus migráns” beütjük a legismertebb keresőoldalba, szinte kizárólag „világi” oldalakat fog kidobni, azokból sem túl sokat...) Jézus migráns-voltát, idegenségét ma is magában hordozza, ma sem nagyon fogadják Őt be. Sem az övéi, sem a mai, diplomáciájukban, retorikájukban nyájas („..hogy én is elmenjek, és imádjam őt!” Mt. 2, 9) és EU-konform, ám lelkületükben és cselekedetükben Krisztus-gyilkos heródesek, sem azok, akik egyébként büszkén keresztyéneknek vallják magukat. Tetszett még Sz.D.-nek az a kifejezése, hogy Jézus mint határsértő... Én meg rögtön arra gondoltam, hogy bizony Ő átlépi a mi politikai gondolkodásunk határait is, s lehet, hogy sokszor inkább azon túl kellene Őt keresni...
A napokban Orbán Viktor miniszterelnök részt vett Budakeszin Nagy Gáspár, József Attila-díjas költő mellszobrának avatásán – a költő halálának 10. évfordulója alkalmából és tartott – szintén egy indexes újságíró, bizonyos N.T. szerint, aki biztos hogy nem én vagyok... – „egy ideológiai kisokost...” Ez a része nem érdekel, az viszont igen, hogy idézett – számomra bizonyságtételként, hitvallásként – Nagy Gáspár egyik zseniálisan szép és igaz verséből. Hadd írjam le ide a teljes költeményt:
– … mindig és mindig:
bűnökben édesült, iramult napok
habjaiban fuldokló emberek,
egy szalmaszállal, tudjátok-e?
talán a menthetetlent mentitek.
– … kívül és belül:
poklosan örvényült, háborult világ,
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!
Én hiszem, hogy ez a bizonyos szalmaszál Jézus Krisztus jászolából, ez mentheti meg 2017-ben is a világot, benne a Sixtus-kápolnában is keresztelő Egyházat, a migráns válságba süllyedő keresztyén Európát és a sokszor „széna vagy szalma” -kérdésen is megosztott magyar nemzetünket, sőt, még engem is...