Meghalunk – ez a világ rendje. De érdemes harcolni az életért. Czeizel Endre genetikus (1935-2015) 

De érdemes harcolni az életért. vs.hu/magazin

"Mindig is sűrűn éltem, de biztos, hogy amikor az ember szembesül a ténnyel, miszerint meg vannak számlálva életének hónapjai, akkor az idő sokkal fontosabbá válik. Ugyanakkor minden napnak tudok örülni. Sosem voltam vallásos, de mostanában elalvás előtt fohászkodom, és megköszönöm, hogy ez a nap is megadatott még. 

 A betegségem előtt ateista voltam. De ahogy mondtam, ez megváltozott. Ne értse félre, nem abban a szakállas istenben hiszek, akit Michelangelo megfestett, hanem abban, hogy van ebben a világban valami összerendező elv. Kell, hogy legyen egy Mindenható, aki felügyeli a dolgokat. 

Az életemben a legmaradandóbbak a nemzetközileg elismert kutatási eredményeim, és az, hogy 35 ezer egészséges kisbaba világra jöttében segédkeztem orvosként. A minap is odajöttek ketten az előadásom után, hogy nekem köszönhetik a születésüket."  http://www.life.hu

Olyan terület kutatója és tudója, ahol könnyű leszédülni a gerincről az omlás felé. 

Roppant feladat. Minden mozdulatnak jelentősége van. Minden lélegzetvételnek. Minden lehajlásnak. Minden felemelkedésnek. Minden lépésnek, ugrásnak, szónak, beszédnek. Roppantul vonz a mély. Könnyebb lenne. Csak behunyni a szemet és... beleszédülni valami más akaratba. Küzdés nélkül átadni a hátralevő időt, a megszerzett ismeretet, tudást, érzéseket, észlelést, terveket, tervezést a semmi ragacsos, nedves-hideg, nyirkos görcsmarkába.

Szédülés szédülés után. A határon megfog egy erős kar és visszatart a görcsmaroktól. Eddig és ne tovább. A valami a semmivel szemben. 

Hogy ez fájdalommentes, tévedésmentes, bűntelen? Nem hiszem. 

De nem is tanulásmentes. Sőt. Minden kudarccal, lemondással, újrakezdéssel valami jobbá válik. Maga az ember, amíg van újrakezdés.

Az idő fontossága megkérdőjelezhetetlen, ha nincs elég belőle. De a kevesebb ösztönző, hogy abba már csak az férhet bele, amiért az erős kar visszaránt az aláhullástól, a szédületből.

A józanság részegítő. Mint hűvös alkonyatkor a napsütötte sziklának vetni a borzongó hátat és lelket. A lemenő, ám még lágyan csiklandozó (infravörös sugárnál) nap fényénél vigyázba áll az értelem, a szív és egy nagy áhítatban lehunyt szemmel is minden porcikáján végigvonul az öröm, mosolyt varázsolva a ráncos redőkből az arcon.

"Az értelmi adottságainkért mintegy ezer génpár felelős. Elképzelhetetlen, hogy a következő évtizedekben ezeket genetikai módszerekkel befolyásolni lehetne. Sokkal érdemesebb inkább tanulással kihozni belőlük a maximumot."

Érdemes harcolni az életért. A sajátért. Majd amikor kiderül, hogy annak vége, akkor a másokért, az elkövetkezendőkért. Józanul, merevül bízva, hogy ennek van értelme. Ez, így nem az a szédülés, kísértés. Ez a vég nem gyenge vég. Erős kar tart a végén is. Erős karban a megérkezés.

Van nekem egy Barátom, aki kezdettől fogva érdemesnek tartotta a harcot az életért. És nem is a sajátjáért, hanem az eljövendőkért és eljövendőért. Mivel a sajátját letette, Isten megdicsőítette. Utánozhatatlan, megismételhetetlen, nélkülözhetetlen Krisztus élet. Régi óhaj ez, megtalálni azt az életszakaszt, amely erős karban a megérkezés.

Meghalt Czeizel Endre. Erős volt a pálya, erős volt a befutó. 

 

Weöres Sándor            ÖREGEK /részlet/
Kodály Zoltán mesternek

Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.

És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.

És rabok ők már,
egykedvü, álmos, leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata --
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:

"No gyere, tedd le."

 

link ajánló : Jakab Bálin írása http://reposzt.hu/blog/jakab-balint/2015-04-02/egy-genetikus-az-ateizmustol-napok-halajaig