Attól a pillanattól kezdve, hogy megcsókolta a názáreti Jézus kezét a Getszemáné-kertben, Iskarióti Júdás megpecsételte a saját sorsát. Személyében a történelem leghíresebb árulójára emlékezünk, aki elindította azt az eseménysorozatot, amely végül Jézus letartóztatásához, tárgyalásához, keresztre feszítéséhez és végül feltámadásához vezetett. Iskarióti Júdás Jézus történetének egyik legfontosabb alakja, mégis nagyon keveset tudunk róla. A régóta elveszettnek hitt evangéliuma eredetileg a második századból származó, gnosztikus szöveg. Felfedezése az elmúlt években újra elgondolkodtatta a kutatókat, akik még azt is megkérdőjelezték, hogy talán igazságtalanul vádolták Jézus elárulásával.
A mai napig kérdés, hogy Iskarióti Júdás miért árulhatta el Jézust - origo.hu
Nagyhéten vagyunk, ma már nagycsütörtökön. Teljesen természetes, ha gondolataink azon események körül forognak, amelyek ezt a hetet meghatározzák. Egészen pontosan arra figyelünk, amit arról tudhatunk, ami Jézussal történt a keresztre feszítése előtti napokban, majd a keresztre feszítés napján és ezt követően a feltámadáskor. Mindezeket a csodálatos és az emberi értelem számára gyakran nehezen felfogható, magyarázható történéseket számunkra legteljesebben Isten jelentette ki a Szentírásban.
Csakhogy nekünk mindez nem elég. Hivatkozva az emberi kíváncsiságra és arra a törekvésre, hogy szeretnénk minden titkot megismerni, megérteni, tovább lépünk és a miértekre válaszokat adunk, okokat keresünk, magyarázatot gyártunk.
Az origo.hu-n néhány nappal ezelőtt jelent meg egy terjedelmes cikk, amely arra a nagy kérdésre keresi a választ: Júdás miért árulta el Jézust? A belső tanítványi kör egyik tagja, akit maga Jézus választott ki, aki Jézus mellett járt szolgálata idején, tanúja volt mindannak, amit Jézus tett és tanított, hogyan fordulhatott ellene? Olyan kérdés ez, ami foglalkoztat bennünket, ami további kérdésekhez vezet, ami nyugtalaníthat minket, mert egyáltalán nem mutat szép képet arról, milyen az ember. Pontosabban: milyenek vagyunk, milyenné válhatunk, mi minden lakozhat bennünk. A bibliai emberkép szerint bűnösök és romlottak vagyunk. Mindannyian, kivétel nélkül. Olyan alapigazság ez, amelyet ha nem fogadunk el, nem tudunk tovább lépni és nem tudjuk el- és befogadni: miért van szükség a megváltásra, mi volt Jézus küldetése, miért jött hozzánk és közénk.
Júdás alakját, személyét - aki egy közülünk, aki ugyanolyan, mint mi , csak árnyalhatja minden tovább információ, adat, amelyet tudhatunk róla. Jobban értjük talán indítékait, azt, hogy mi minden mozgott, játszódott le benne, ami végül odáig vezette, hogy elfogadja a 30 ezüstöt, az árulásáért járó összeget, de önmagában ezek – ha nem tesszük melléjük azt, hogy a bűn mennyire meghatároz minket -, mégsem adnak magyarázatot. A fentebb már említett cikk egyébként nagyon szépen sorol fel olyan külső körülményeket, amelyek Júdást az árulás felé vezethették. Elindulva onnan, hogy Júdás – származása miatt -, mindig is egy kicsit kívül állónak érezhette magát, a többi tanítvánnyal és magával Jézussal szemben is ő a déli országrészből származott. Beszélhetünk még arról is, hogy kapzsi volt, nagyon szerette a pénzt, korábban is lopott már abból a közös pénztárcából, amit Jézus és tanítványai szolgálatuk alatt használtak. Vannak, akik politikai indítékot látnak Júdás tette mögött, azzal érvelnek, hogy egy, az egész országra kiterjedő lázadást szeretett volna megakadályozni. Újabb találgatások kezdődtek, amikor megtalálták Júdás evangéliumát, amelyben Jézus Júdást legkedvesebb tanítványának nevezi. Valószínűleg – újabb iratok, töredékek felbukkanásával -, az elméletek, elgondolások száma is gyarapodni fog.
Mi történik azonban akkor, amikor valaki ezek alapján próbál következtetést levonni? Eljuthat egy olyan megfogalmazásig, mint amelyet a cikk idéz Robert Cargill-tól, aki az Iowa Egyetem vallási tanulmányok segédprofesszora és a Biblical Archaeology Review folyóirat szerkesztője. „Júdás árulása nélkül Jézus biztosan nem került volna a rómaiak kezére, hogy aztán keresztre feszítsék, így Júdás nélkül nem létezne a kereszténység központi alkotóeleme, a megváltás és a feltámadás.”
Ezt a magyarázatot olvasva egyértelműen az kell mondanunk: nem. Téves következtetést von le Robert Cargill és mindazok, akik hasonlóan gondolkodnak arról, mi és miért történt Jézussal. Nem Júdás döntötte el Jézus sorsát, hanem a mindenható Isten. Jézus soha nem függött Júdástól és egyetlen másik embertől sem, soha nem tartotta Júdás Jézus életét a kezében. Nem ő határozta meg, nem ő befolyásolta a történéseket. Nem igaz, hogy történhetett volna másképpen is, nem igaz, hogy volt másik lehetőség, másik út. Nem menthetjük fel magunkat azzal, hogy ő minden baj okozója. Nem mondhatjuk, hogy csak Júdás miatt halt meg Jézus. Nem. Jézus miattunk halt meg. És értünk. És helyettünk. Jézus a mi bűneinkért adatott halálra és a mi megigazulásunkért támasztatott fel (Rm 4:25.). Ez a magyarázata annak, ami történt. Ezt kellene hinnünk, vallanunk és nem saját bölcsességünk, tapasztalatunk, elgondolásunk alapján igazságnak hitt magyarázatokat gyártanunk.
