Olvasott mostanában kommenteket Facebookon, YouTube-on, bármilyen blog hozzászólásai között? Sőt, legyünk még általánosabbak: körülnézett mostanában az interneten? Elkeserítő, ami ott zajlik, ugye? Agresszió, személyeskedés, kurvaanyázás, egymás minél durvább megalázása; az értelmes párbeszédnek alig-alig maradt nyoma. A Pew Research óriási felmérésében több mint 1500 szakértőt kérdezett meg arról, hogyan látják az internet jövőjét: pszichológusokat, jövőkutatókat, kommunikációs specialistákat, egyetemi professzorokat, közösségimédia-elemzőket, vezető online cégek stratégáit, állami intézmények szakembereit a világ minden részéről. Az eredményeket részletező tanulmányból (PDF) az derül ki, hogy a világ legokosabb emberei szerint az internetnek lőttek. A szakértők 81 százalékának volt az a véleménye, hogy a következő évtizedben a helyzet nem fog javulni, és valószínű, hogy az online jövőt még a mostaninál is erősebben fogják dominálni a negatív érzelmek és aktivitások. A trollok győztek.

 Az internetet elvesztettük, a trollok győztek index

"nem a névtelenség a lényeg, hanem a következménynélküliség. Soha a történelemben nem volt még olyan, hogy egy online vitából valaki vesztesként távozott volna. Bemegy az ember az asztrofizikusok csoportjába, beírja, hogy “lol, mire vagytok olyan nagyra a diplomáitokkal, a Föld különben is lapos”, és győztesként léphet ki, azzal az érzéssel, hogy jól leoltotta a hülyéket."


"... Ha elfogadjuk azt, hogy a trollok valójában egy hangos kisebbséget alkotnak a közösségi médiában, logikus azt mondani, hogy a kezelésük az adott platform, vagyis a Facebook, a Twitter, a YouTube és társai feladata. És itt futunk bele a második súlyos problémába, miszerint a trollkodással, gyűlölködéssel az említett platformok valójában nem is járnak olyan rosszul, sőt, konkrétan egy csomó pénzt keresnek.

A közösségi médiában ugyanis azok a tartalmak terjednek jól, amelyek erős érzelmeket mozgatnak meg. Ezek lehetnek pozitív érzelmek - szeretünk meghatódni, nosztalgiázni, és imádjuk a hétköznapi hősöket -, de legalább ilyen hatékonyan működnek a negatív érzelmekre hatók is. Jól működés alatt pedig azt értjük, hogy sokan lájkolják, kattintják, osztják meg és kommentelik őket, vagyis sok ember sok időt tölt velük. Ez pedig egyenlő azzal, hogy közben sok reklámot lehet mutatni nekik, és ugye az interneten mindenki ebből él. ... A gyakorlat azt mutatja, hogy az emberek figyelmének megragadása, és hirdetéseken át pénzzé változtatása a megosztó, felháborító, trollkodásra ingerlő tartalmakkal a leghatékonyabb. Vagyis maguknak a közösségi média platformjait fenntartó cégeknek kifizetődőbb csak a nagyon durva vadhajtások és konkrét törvénysértések esetében fellépni, minden másnál széttárni a karjukat, és azt mondani, bocs, szólásszabadság van.

És amikor a Facebookot már 2 milliárd ember használja, és az ott uralkodó vélemények aránylag jó tükörképét mutatják egy-egy csoport, vagy akár egy ország általános közvéleményének, újabb szereplők jelennek meg a színen, akik ezt befolyásolni próbálják. A közösségi média narratívájának fegyverként való használata a legújabb generációs, titkos világháború jellemzője, a Facebook, a Twitter, a kamuhírportálok pedig ennek a háborúnak a hadszínterei, mondják a szakértők."  index.hu a trollok győztek 

"Technikailag a médiamunkások, a nyilvánosság korábbi kizárólagos formálói tenyésztették ki azt a troll nemzedéket, aki most ellenük, és egyben mindenki más ellen fordult. Nincs nagyobb élmény annál, mint a kritikust kritizálni ... Az erőszak gátlástalan élvezete, ugyanúgy megjelenik az online téren, hiszen ott ráadásul teljesen büntetlenül meg lehet tenni bárkivel bármit. ... A „civilizáció által láncra vert állat” az internet nyilvánosságában egyszerűen letépte a láncait és újra ösztönösen barbárként esett neki a másiknak. ... A netpolgárság kora tehát nem a romantikus szólásszabadság eszményének megvalósulása, hanem sokkal inkább „a Walking Dead”, mert mindenki zombivá változott. ... Puzsér egyértelműen kijelenti: ez már több mint rosszindulat, mert ez barbárság – ami Puzsér olvasatában maga a pestis. A rosszindulatnak célja, célpontja, valamiféle értelme is van, a barbárság viszont bármikor, bárkit el tud találni, a célja, hogy akár céltalanul is pusztítson."  Puzsér: a láncra vert állat a neten letépi béklyóit!  digitalhungary.hu/konferenciak

Talán ismerős az az érzés, amikor meg kellene nézni a levelezést, de nincs kedvem kinyitni. Vagy felmenni egy oldalra, ahol hozzászólást, netalán véleményt, cikket írtam és nincs kedvem, mert pár ember ízléstelenül tematizálja saját érzései és politikai meggyőződése szerint. Megalkotod a „kicsinyedet”, beteszed a közösbe és akkor szabad préda. Szétszaggatják, foltozgatják, részeit kicserélik, összerakják saját ízlésük és mondanivalójuk szerint. Amit írtál lényegtelen. De marad a gyomorideg. Valaki persze ezt is bírja. De leginkább úgy, ha belemegy ezekbe az ütközetekbe és ő is hasonló módon, érzelemmel, indulattal reagál. Anno figyelmeztettek, amikor erre adtuk a fejünket, hogy ne lepődjünk meg a net ezen tulajdonságától. Itt ismerősöket fogunk találni, akiket eddig másképpen ismertünk. Fiatalokat, gyerekeket, családtagokat, akik olyan tartalmakat osztanak, olyan szöveget eresztenek, amelyeket a személyes találkozáskor nem biztos, hogy megengednének maguknak.

A különböző médiafelületek üzemeltetőinek pedig ezek szerint jól is jön ez az aktivitás. Pénzt lehet vele keresni.
Ahol sokan megfordulnak, ott bizonyosan megjelennek a figyelők és beavatkozók is. Lehet manipulálni az embereket. Társadalmi folyamatokat lehet ellenőrizni,  újakat indítani, változtatni.
Ugyanúgy vagyunk mint sok jó találmánnyal. A kérdés már nem a léte, hanem mit kezdünk vele.  Kerék, elektromosság, atomenergia… internet. Lehet harci kocsi, vagy vízkiemelő szerkezet. Lámpácska a sötétben vagy villamosszék. Nagy fogyasztók kiszolgálója, vagy pusztító pokol. Cimboraság, logisztika vagy a legújabb kori barbárság.
A szakértők nem optimisták. A net használható.
De ugyanott tartunk megint, hogy sötétedés után erősen ajánlott a szülői felügyelet, vagy csak barátokkal csoportosan. Bizonyos helyekre pedig nem megyünk és nem engedjük azokat, akiket féltünk.
Elviekben rajtunk múlik, hogy mit kezdünk egy ilyen lehetőséggel. De amint már többször idéztem Jungot, ismét megteszem: „Tudja-e, hogy ha a világ száz legintelligensebb koponyáját kiválasztjuk és összegyűjtjük őket, az eredmény egy ostoba tömeg lesz? Tízezer belőlük együtt egy krokodil átlagos intelligenciájával rendelkezne. Sohasem vette még észre, hogy egy vacsoránál annál bárgyúbb beszélgetés folyik, minél több embert hívott meg? Egy tömegben azok a tulajdonságok sokszorozódnak meg, amelyek mindenkiben megvannak, és ezek lesznek az egész tömeg fő ismertetőjegyei.
Nem mindenkinek vannak erényei, de mindenki rendelkezik az alsóbbrendű állati ösztönökkel, a mélységesen primitív barlanglakók befolyásolhatóságával, a vadak gyanakvásával és bűnös szenvedélyeivel.”  Carl Gustav Jung – A DIKTÁTOROK LÉLEKTANA naglfar.hu

Időnként nagyon alacsonyra tesszük a mércét az értelmes emberi létben.  Ezek az időszakok úgy tűnnek ciklikusan követik egymást. Lehet, hogy kellenek ezek a mélységek két három generációkként, hogy utána ez a tapasztalat segítsen egy kis ideig ismét kapaszkodni.

Mondjuk van, ami vicces (már akinek nincs kára belőle):  http://lajk.startlap.hu/2017/05/24/dolnek-a-memek-a-budapesti-ozonvizrol/