Vasárnapi zárva tartás - én kérek elnézést!

keresem a klaviatúrámon a piros pontot, de nem találom. elnézést :-)

Én is elnézést kérek, de a Fő utcán egy, sőt a református templommal szemben egy másik kisbolt is nyitva van - Tom Market - (két perc gyalog bárhonnan a Belvárosban), ahol van hagyma, hús, gyümölcs, kóla stb. Gyerekkoromban sem voltak nyitva a boltok vasárnap, de hiába voltak nyitva hétköznap, akkor sem volt bennük semmi... A fogyasztói társadalom templomai hat napon várják a híveket, a hetedik nap szünetet tartanak. A hetedik nap legyen a nem evilági javak napja. Egy nap a hétből. Tudom, soha nem jó, ha valamit fentről vagy jogszabályilag mondanak meg, de néha hasznos. A "haszon" nem máról-holnapra fog jelentkezni, de remélem, hogy idővel igen, például abban, hogy a nagykereskedelemben dolgozók talán kipihentebben (minden szempontból) állhatnak munkába hétfőn és a vásárlók nem szabadidő-eltöltés alapján költik a el a kevéske pénzüket, mint ahogy az gyakran megfigyelhető.

Nagyon jó, hogy megírtad! Hány ember idegenedik el még jobban az egyháztól azért, mert a zárvatartásról szóló politikai döntést a templombajárással indokolják?

"A vasárnap igenis szabad nap, szabadon alakítható. Az egyháznak nem kellene mindig rosszallóan felpanaszolnia, hogy az emberek éppen ezt a napot használják tetszésük szerint hosszabb alvásra a templom helyett, kirándulásra, sétálásra, játékra vagy játékok nézésére; egyszerűen időtöltésre, vagy arra, hogy agyonüssék az időt. Az evangéliumban Jézus igéje szól eképpen: A szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért" (Mk 2,27). Ez a határozott beszéd igazán elvehetné a papok kedvét az ostorozó panaszolkodástól. [...]
A negyedik parancsolat a nyugalom napját hangoztatja, és nem valamiféle általános, egyházilag kötelező ünnepnapot ecsetel. [...] A keresztyén istentisztelet mindennek ellenére nagyon is központi értelemmel bírhat a szabadság ünnepének megtartásában." (Jan Milic Lochman, A szabadság útjelzői Kálvin Kiadó 1993. 64,66.o.)

Menjünk templomba azért, mert szabadon mehetünk és jó ott lenni, és ne azért, mert zárva vannak a boltok!

Kedves Gergely! Érdekes írást tettél közzé. Az elnézések illendőek, szerények, tanulságosak -, csakhogy sorban ki is oltják egymást. Leginkább Istentől nem kellene elnézést kérned - azt csak a magad nevében tehetnéd, más - leginkább a törvényalkotó - nem kért rá (így aztán ez inkább retorikus fogás, mint mély és alázatos megfogalmazás). Azt ugyanis régóta tudjuk, hogy a vasárnap-szombat-péntek (tessék választani vallásonként!) elég régóta bosszantja a hatékonyság-elvű technika-társadalmat, - könnyű egy változást rákenni ezt a keresztyén képmutatósdira valami gyűlöletfélének a purhabjával, aztán szabadkozhatunk. Fel barátim! -, sajnálkozni, kezet tördelni... Ugyan kinek és miért?
Inkább arra lenne érdemes figyelni,és azért szabadkozni, hogy miképpen bukott bele a keresztyénség száz egynéhány éve abba, hogy nem állt oda melós mellé, hogy neki is legyen szabad napja (mondjuk vasárnapja), hanem oda csűrte-csavarta hatékonyság-isten oltárára a szabadságot. Igen, e mostani "vitában" beszéltek itt a nevünkben sokan össze-vissza mindenfélét (tehették! nem is biztos, hogy keresztyénnek tartanak már minket). Mindenesetre, Kodácsy Tamást kérem, hogy mielőtt a szocializmust dicsőítő Lochmann úrtól idéz, keresse ki Kálvint - érdekeset ír a Tízparancsolat magyarázatához. Majdnem szakszervezetes - lehetne nekünk erről is beszélni, s nem a multik pénz-szomjas tudatformáló médiahadainak és politikus urainak hajbókolni, s kezünket tördelni, hogy nekünk ehhez semmi közünk nincs, mi úgy akarunk vasárnap szabadok lenni, hogy a melós ehhez való jogát ignoráljuk - ez nem túl szép manőver, még akkor sem, ha egyébként tetszetős. Volt egy ismerősöm, aki keresztyén alapon megtagadta a katonai szolgálatot (ült is érte) - most kétségbe van esve, mert nincs kötelező katonai szolgálat - , hogy lesz mostmár szabad ő, speciel, sajátlag, amúgy kacifántosan.
Nos Kálvintól három mondat a hetedik napról, érdemes rajta gondolkodni:
"Isten….harmadszor, úgy ítélte meg, hogy a szolgáknak és azoknak, akik másfajta uralom alatt vannak, engedni kell egy napot a pihenésre, amikor beszüntethetik a munkát. (2.8.29)
A keresztyének tehát tartsák távol magukat a napok babonás tiszteletétől. (2.8.31)
….Harmadszor azért, hogy ne szipolyozzuk ki embertelenül azokat, akik alánk vannak rendelve. (2.8.34)
A többi is érdekes. Üdv

Kedves Szakács Gergely!

Szólaljon meg az … altera pars.
Én nem kérek elnézést senkitől, illetve egyedül Istentől, amiért életem egyes szakaszaiban mindenféle 'halaszthatatlan' munkák miatt megszegtem a negyedik parancsolatot.
Saját, kis magán 'blog'-omban éppen kezdtem volna írni a vasárnapról, ami így kezdődne: „Valamikor a kilencvenes évek elején felháborodtam, amikor egy neves politikus azt találta mondani, hogy aki keresztyén és demokrata, nem biztos, hogy keresztyéndemokrata. Most pedig meg kell fordítanom, nevezetesen, aki keresztyéndemokrata nem biztos, hogy keresztyén és demokrata. Sajnos a KDNP részéről - a sok hétnyi mellébeszélés után - csak egy frakcióvezetői megszólalást hallottam: ne felejtkezzünk el az emberi (keresztény?) szolidaritásról sem.
Pedig azt kellett volna mondaniuk: „Emberek, a mi hitünk szerint a Tízparancsolat 4. pontja így szól (5 Mózes 5,12-15 szerint):
12Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR. 13Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 14De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálód hozzád hasonlóan! …
Az un. zsidó-keresztyén kultúrkörben nem pc (és nem demokrata viselkedés) a szolgát és szolgálót a hetedik napon dolgoztatni. Pihenjenek veled együtt. Ha még meg is akarod szentelni, menj el a templomba.”

Régóta keresem, de nem találom azt a passzust, amelyik arról szól, hogy törvénypontok milyen rangsort kaptak. Mai szokások szerint ölni tilos, hamis tanúzásért meg lopásért is börtön jár (ha nem a megélhetésért történik), a szabadidőm eltöltésébe, családi kapcsoltaimba, hogy mit és kit kívánok meg, abba senki ne szóljon bele, különösen ne az állam, házasságot törni meg egyenesen dicsőség. Csak halkan kérdezem: mai helyzetünk nem akkor kezdődött formálódni, amikor Ádám azt gondolta magában, majd én eldöntöm, hogy mikor engedelmeskedem és mikor nem.
Azt mondja minap a piacon egy ismerős élelmiszer-kereskedő: Én már eddig is bezártam vasárnap, most a többiek is együtt lehetnek a családjukkal. Egyébként is mondjam meg neki, hogy mi lenne, ha ők is hazamennének pénteken kettőkor, mint az emberek többsége?
Nem folytatom, kedves Gergely. Én nem követek meg senkit, különösen mások nevében nem. Legfeljebb magamban az ismerős kereskedőt, amikor megyek hozzá szombaton vásárolni. :--)(

Szeretettel hp

Kedves Püspök Úr!

Egyetértek azzal, hogy ne legyenek nyitva a plázák vasárnap, és legyen pihenőnap, és ne szipolyozzuk ki az embereket! Az itt a probléma, hogy ettől most nem fognak többen jönni templomba, viszont többen lesznek dühösek az egyházra, mert a templombajárás moralizáló érvként hangzik el a zárvatartás mellett, lásd a szengotthárdi kerettörténetet. Egyszóval ez egy öngól, mert ezzel a keresztyén szabadságot legalizmusba fojtjuk. Gergely írása a sok elnézéssel és humorral nekem pont azt jelentette, hogy nemet akar mondani erre a legalizmusra, és nem törvényeskedő módon akarja megtartani a vasárnapot.

Lochman szocializmust dicsőítő gondolatait egyáltalán nem osztom, ahogyan más neves XX. századi nyugati teológus (Niebuhr, Barth) antikapitalista, szociáldemokrata, szocializmus-párti gondolatait sem. Nyilván egy időben hamis, torz Marx-kultusz élt a nyugati teológiákon. Viszont csak ezért nem kukázom a műveiket. Előre elnézést kérek a következő Lochman-idézet miatt :-)

"A keresztyén istentisztelet mindennek ellenére nagyon is központi értelemmel bírhat a szabadság ünnepének megtartásában... A vasárnaphoz hozzátartozik az istentisztelet, s részvételünk az imádságban, az éneklésben, az ige hallgatásában és a gyülekezet közösségében. Persze nem ringatjuk magunkat illúziókban a mi istentiszteleteinknek sokszor valósággal kiábrándító gyakorlatát illetően." (Lochman, 66-67.o.) Viszont ez a hozzátartozás nem egy társadalmi utasítás vagy kényszer, hanem a keresztyén szabadságból adódik, amelyet a hetedik nap fejez ki. Pozitívan: jó a hetedik napon templomba menni!

Ha jól értem Kálvint, ugyanúgy a legalizmus ellen ír a negyedik parancsolat vonatkozásában: ez nem csupán egy zsidóktól átvett szokás, hanem az Jézus Krisztusban teljesedik ki, amikor elérkezik az utolsó nap, de már most részesedhetünk ebben. (Inst. 2.8.30). Írod, hogy a többi is érdekes Kálvinnál, és valóban, mintha a hetedik nap megünneplésében teljes szabadságot adna:
"Miután az igazi nyugodalom, amelynek előképe a régi szombat volt, az Úr feltámadásával elérte célját és beteljesedett, ez a nap figyelmeztette a keresztyéneket, hogy ne ragaszkodjanak immár a jelképes szertartásokhoz, mert a feltámadás napján megszűntek az árnyékok.* És nem is ragaszkodom annyira a hetes számhoz, hogy a megtartását az egyházra kényszerítsem." (2.8.34) !

Azért nekem a hetedik nap fontos, és Kálvin más helyen írt biztatására a hetesnek számomra jelentése van. ("Ha valaki a hetes számnak titkos jelentést akar tulajdonítani, lévén ez a tökéletesség száma a Szentírásban, tegye, mert nem ok nélkül választotta ki Isten az örökkévalóság megjelölésére" 2.8.30.).

Izrael a babiloni fogságban egy "hatos csapdában" volt: a babiloni kultúrában a sumér-akkád hatos számrendszert örökölve hatvanas számrendszert használtak. Az ott leírt hét napos teremtéstörténet nemet mond a [babiloni] fogságra, az asszimilációra, és a hetedik nap hozzátétele a hatoshoz a szabadság reménységét fejezi ki (kicsit fricska is). Nekem ugyanez: a tizenkettes és hatvanas óra- és percbeosztásom, a határidők, a feladatok sűrűjében a hetedik nap nemet mond az órára, a kapkodásra, és a szabadság reménységével várom a tökéletes pihenőnapot, amikor fesztelenül gyönyörködhetünk a teremtett világban.

Üdvözlettel, Tamás

* "ne umbratili ceremoniae inhaerant" - ez utal a 2.8.28-ra, ahogyan az atyák "árnyéknak" nevezték a pihenőnapot. Tetszik, hogy árnyéknak fordítottátok, mert sokkal jobb mint a régi fordítás "példázatos, lényegtelen parancsolat" kifejezése, de megérne egy jegyzetet. Azért jó, mert itt az árnyék a pihenőhelyre is utal (ahol árnyékban vagyunk). Ezért árnyék? Ugyanakkor ez itt inkább egy platonista árnyék (előkép?), ami homályban van mindaddig, amíg Krisztus feltámadt, és utána azért szűnik meg, mert világos lesz a (szombat) értelme. Vagy ezért árnyék? Még esetleg a "vetület"...

Kedves Tamás! Aki azt gondolja, vagy sugallja, hogy a vasárnapi zárva tartás a templom felé tereli majd az embereket (merthogy mondjuk unalmukban nem lesz hova menniük), az súlyosan tévelyeg, s nemcsak azért, mert ez így nevetséges elképzelés, hanem, s főleg azért, mert úgy gondoltja, hogy a bolt, a plaza, a mozi, a matiné, stb. riválisa volna-lehetne az istentiszteleti közösség áldásának. Egyébként a szocializmusban így gondolták, s lett társadalmi temetés, névadó, vasárnap délelőtti szuper-tv műsor, stb. És lett belőle kényszeres keresztyéni bensőségesítés, hogy akkor föl kell kötni a gatyát és felül kell múlni az "alternatívát" - s lettek entertainment-istentiszteletek, vidám vasárnapok, stb, elsikkasztva éppen az ünnepet. Ami a mostani "vitát" illeti (ámbár inkább a média-hiszti egyházi bensőségesítése ez is), csak Jézus szavát hadd idézzem: Lukács 6,26: "Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek!" Nem szeretnék oda jutni, hogy aztán majd egyáltalán Húsvét, Püskösd, Karácsony, stb. okán kelljen itt valakinek a kezét tördelni, sőt igazán Isten miatt kelljen elnézést kérni!!
Lochmann ez utóbbi idézetével is ugyanaz a baj, mint az előzővel: dehogyis ünnepli a vasárnapi istentiszteletet, mint a szabadság centrális alkalmát, inkább csak alkalmat vesz arra, hogy bemosson egyet a keresztyéneknek megint. Mi köze a szabadság szerzője (Szentháromság Isten) magasztalásának ahhoz, hogy slamposak az istentiszteleteink? - ettől még szerzősége nem veszti érvényét!
Ami az árnyékot illeti, ez a tipológiai egzegézis egyik kulcs-fogalma, s azért nem kell hozzá különösebb magyarázatot írni, mert benne van az Igében is: Zsid 10,1: "a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg..."
Üdv.

Kedves Püspök Úr!

Köszönöm, hogy ezt leírtad, az elejével teljesen egyetértek, ez a fontos itt, ugyanezt gondolom. :-) Az árnyékhoz a bibliai érvelés remek.

Kálvin magyarázata a negyedik parancsolathoz Bouwman-nak is szemet szúrt: http://spindleworks.com/library/bouwman/calvin_sabbath.htm
Ebben az írásában leginkább az a megállapítása gondolkodtatott el, hogy Kálvin értelmezésében a "Ne ölj!"-ben nemcsak az ölés tiltása van, hanem pozitívan az, hogy legyél barátságos a felebarátoddal, óvd meg minden ártalomtól. A "Ne paráználkodj!" hasonlóan nem csak tiltás, hanem pozitívan felszólít a hűségre. A negyedik parancsolatnál viszont ez a pozitív felhang nem annyira hangsúlyos. Pedig fontos lenne a pozitív üzenetet kiemelni: a hetedik nap megszentelése nem csak tartózkodás a fáradtságos munkától (mint a bűneset következményétől) és a hétköznapitól, hanem annak az öröme, hogy jó Istent tisztelni és magasztalni.

Ha slamposak az istentiszteleteink, nem szívesen takarózok Istennel, hogy úgyis Ő a szerzője. (Akkor is Ő a szerzője ha „szép” istentiszteletünk van, így inkább a felfuvalkodottságtól mentsen meg a szerzőség.)
Gergely az utolsó elnézésben nem Isten nevében kér elnézést, hanem vált a megfogalmazáson: Istentől kér elnézést. Ez pedig inkább keresztyén önkritika, ahogyan szerintem Lochmannál is az.

Üdvözlettel,
Tamás

Kedves Tamás, elolvastam Bouwman cikkét, aki meghagyja, hogy Kálvin sok más helyen is értekezik a negyedik parancsolatról, de lényegében nem tér el attól, amit az Inst.-ban ír. Ha ez így van, akkor a lényegnek az Inst-ban is benne kell lennie. Márpedig a Harmonia Legis-ben azt írja Kálvin, hogy az Úr napjának megtartásával egyrész kifejezzük Isten iránti kegyességünket, másrészt embertársaink iránti könyörületességünket. Ezt pedig azzal támasztja alá, hogy a parancsolat egy rabszolgaságból szabaduló néphez szól - ; szerintem ez bőségesen megfelel annak, amit Kálvin a második törvénytábla esetén tesz, hogy ti. a tiltó parancsolatokat megfordítja és cselekvő értelmüket is megmutatja (ahogy idézed). Bouwman, szerintem, elég tendenciózusan szemezget Kálvinból - de érthető, hiszen polémikus helyzetet jelez a cikke elején. Üdv

Tessék szigorú zárójelben olvasni a következőket

Hmm... inkább nem kérek elnézést:
mert amit kapok:
- Miért nem szólaltál meg?!
- Miért szólaltál meg, épp te, épp most, épp erről és egyáltalán: minek?!
Nem kérek elnézést - mert nem kezelem (! sehogy) az egész vidám-nemvidám vasárnapi tartást. Nem kezelem, mert nincs a kezemben.
Nem kérek elnézést a purhabbal fujkálók nevében, mert jobb anyaggal tényleg komolyan bezárhatták volna azt az ajtót. De hát szegények voltak és erre tellett. Vagy nem szakemberek, és ez jutott az eszükbe. Az eszükbe se jutott, hogy ha lezárják a templomot, attól még nem fognak a plázának menni a népek.
Nem kérek elnézést a kormánytól. De lehet, hogy egyszer én is betámolygok a nagyszínpadra, mint az örökbecsű Latyi(!) egy biciklikormánnyal a kezemben...
Nem kérek elnézést a hívő keresztyénektől. Nehogy azt higyjék, nekik is közük van ehhez...
Nem kérek elnézést az ellenzék nevében: mert az ő szájukból az úgyis mást jelent, én meg olyat nem szeretnék...
Nem kérek elnézést a médiumok nevében, akik nem adhatnak mást, csak mi lényegük...a lényegtelenséget...
- most kérek elnézést minden személytől és minden ügytől, akik valóban fontosabbak ennél az egésznél - mert lám csak, valamiért most én sem velük foglalkozom.

Szabad-e vasárnap vitatkozni?

A kádári agymosásnak köszönhetően a társadalom többségének csak a gulyás a lényeg, a zabálás, a fogyasztás, elvegetálni a szükségletpiramis legalsó lépcsőjén, köldöknéző állapotban. Hogy miért lett ez így kifundálva? Azt csak Kádár tudja, no meg az unokái. Vasárnap is nyitva a Tesco meg a többi, elmegyünk bevásárolni, mert valamivel agyon kell ütni az időt. Család, olvasás, közösségi együttlét? Minek? Fárasztó. Oda kell figyelni a másikra, gondolkodni kell, együtt kell érezni a másikkal... Hagyjuk már. Inkább tolom a bevásárló kocsit, bambulom a polcokat, örülök az AKCIÓ-knak, a GAZDASÁGOS-nak, mert az egész ÉLET-em egy tesco gazdaságos, kilúgozott, habkönnyű semmiség. És a kormány most ebbe is bele akar szólni, azt akarja, hogy ne a zsúfolt polcokat bambuljam a Tescóban, hanem az anyósomat, a gyerekeimet, talán egy új könyvet, hallgassam meg a lelkészem lelkifröccsét... Szörnyű és elnézést kérek a magam nevében, hogy ismét egyet tudok érteni a kormányunkkal. Ad meg a császárnak, ami a császáré... De csak a hét hat napján, egy napot szentelj magadnak a hétből, a lelkednek is! Mert különben neki vezeted a repülőt a hegyoldalnak, szeretteiddel, ismerőseiddel a fedélzeten.