A francia kiskamaszoknak kötelezővé teszik a Korán tanulmányozását, a felvilágosodás viszont csak választható tananyag lesz. A két legismertebb „új filozófus” felháborodottan reagál.

Felvilágosodás helyett Korán - metazin.hu

A Korán kötelező oktatásának franciaországi terve egészen elképesztő. Persze, nem ez az első eset, amikor az ember azt látja, hogy a szélsőséges balliberalizmus belső logikája egészen abszurd eredményeket tud produkálni. Az ideologikus sablon mindig ugyanaz: küzdelem valamilyen fóbia ellen. Jelen esetben a feltételezett iszlamofóbia ellen. Az eredmény: kötelezővé kell tenni a Korán oktatását, miközben a saját kulturális múlt megismerése nem követelmény. Fóbiák természetesen vannak. Mégis, a fóbiák elleni küzdelem ideológiája tökéletesen alkalmas lehet arra is, hogy fóbiának látasson mindenféle megkülönböztetést, s ezzel lehetetlenné tegye a saját identitás megfogalmazását. Ez a kulturális önfelszámolás ideológiája. Az egyik filozófus, Bruckner egyenesen azt állítja, hogy "végül hamarosan megvalósulhat a Nobel-díjas író, Michel Houellebecq negatív utópiája, és Franciaország muszlim kalifátusra válhat." Finkielkraut pedig rámutat, hogy " Ez az iskola tehát nem oktatni akar, hanem bizonyos ideológiai szempontok szerint nevelni". 

Mert rendben van, tanítsuk a Koránt. Nincs ezzel semmi baj önmagában. Az iszlám a három monoteista vallás egyike, a világ civilizációinak egyik meghatározó szereplője. Aki ad magára valamit, legalább az alaptanításait ismernie kell.  Mint ahogyan illik ismerni valamennyire a zsidó vallást, a keresztyénséget, meg a többi jelentősebb vallást is, teljesen függetlenül mindenféle világnézeti beállítódástól.

A baj csak az, hogy miközben a francia oktatási reform a Korán kötelező oktatását tervezi, azonközben a mai európai kultúrában, amelynek a kötődését a zsidó-keresztyén gyökerekhez talán mégsem illene tagadni, mintha egy verseny folyna, amelynek az a címe, hogy ki tud kevesebbet a Bibliáról. A mai Európában nem szégyen, ha valaki nem tudja ki Mózes, vagy a karácsony minek az ünnepe. A mai Európában mintha mindenki kínosan ügyelne arra, hogy a világnak ezen a részén meghatározó történeti vallások még csak véletlenül se válhassanak a mindennapi kultúra részeivé. A kultúrtörténeti régmúlt kiiktatása az európai közösségi identitásból általános kulturális programmá vált, s ilyenformán politikailag nem korrekt az unos-untalan hangoztatott mai értékközösség, valamint a vallás-és kultúrtörténeti eredet között összefüggést teremteni. Az évezredes történeti előzmények nem válnak a jelen önértelmezésének forrásaivá, hanem a jelen magyarázatra nem szoruló magátólértetődőségként tűnik fel. Így jutottunk oda, hogy ma egészen elképesztő az általános tudatlanság az eredettörténeteinket, a vallási-kulturális hagyományainkat illetően, s az európai polgárnak fogalma sincs saját közösségi múltjáról. Nem csoda, ha tudatlanságnak és az öntudatlanságnak ez a foka identitásvesztéshez vezet, amely aztán tehetetlenül áll szemben nála lényegesen erősebb és tudatosabb közösségi identitáshagyományokkal. Ez az önvédelmi reflex szinte teljes elsorvadásához vezethet, melynek következtében az európai mainstream ideológia a sajtójával egyetemben csak bambán és zavarodottan reagál, ha a saját nihilizmusával szemben erősebb hitekkel találkozik. A mai Európában a zsidó és a keresztyén kultúra szisztematikus oktatása nem tűnik fel általános stratégiai közfeladatként, sőt, mintha a curriculum a felejtés és felejtetés programja lenne.

S még mielőtt valaki félreértené: nem a hitoktatásról beszélek. Az más.

S egy ilyen miliőben jelenik meg a Korán kötelező oktatásának a terve. Ez nyilvánvalóan kulturális öngyilkosság. A Bibliát mint európai kulturális alapszöveget és viszonyítási pontot kidobtuk, de a Korán jöhet. Mi annyira toleránsak vagyunk, hogy e fennkölt eszme jegyében még önmagunkat is megszüntetjük. Ez abszurdum.

Van viszont valami ebben a reformtervezetben, ami még liberális szempontból is aggályos. Ha a Korán oktatása kötelezővé válna, hova tűnne a világnézeti semlegesség elve? Mert ugye a világnézeti semlegesség ideológiája de facto azt jelenti itt, Európában, hogy a keresztyénséget távol kell tartani a társadalmi szintű közművelődéstől, miután a keresztyénség úgymond egy szűk vallási csoport belső ügye, s mint ilyen nem tarthat igényt arra, hogy államilag támogatottan az általános kulturális öntudat részévé váljék. Nincs kereszt. Viszont a tervezet szerint a Korán oktatása kötelező lenne, az iszlamofóbia elleni küzdelem jegyében. Mert a szélsőséges balliberalizmus annyira gyűlöli a gyűlölködőket, hogy e gyűlölködés leküzdése érdekében még a liberalizmus alapelveit is képes feladni, s megsértve a semlegesség elvét, képes lenne a Korán oktatását állami szintre emelni.

Most már csak azt nem értem, mi is itt a valódi cél? Hogyan valósulhat így meg a világnézeti semlegesség elve? Sehogy sem. De vélhetően nem is ez a cél. Nagyon is masszív ideológiáról van itt szó, ahogyan Finkielkraut állítja. A cél a hagyományos kulturális identitásoknak mint a fóbiák feltételezett forrásának a felszámolása. Ez a túlhajtott nézet, amely így már messze nem semleges, abból indul ki, hogy az európai kulturális folytonosságot meg kell szüntetni, mert ez volt minden bajnak az okozója. E logika szerint a Koránt kötelező oktatni, de például a keresztyén középkort már nem, sőt a felvilágosodás története is csak választható lenne. S ha majd a múlt terhétől megszabadított európai ember lerombolja saját identitásának korlátait, azaz megszünteti fóbiáinak kulturális gyökereit és hátterét, létrejön az immár határtalan toleranciájú, elvont egyén, aki eme határtalan nyitottságban immár képes lesz más identitások befogadására.

Való igaz. Ki kell dobni a Bibliát mint európai kulturális alapszöveget, s helyette kötelezővé kell tenni a Koránt. Előbb-utóbb garantáltan lesz itt meggyőződés, hit, szellemi-kulturális karakter. Csak az már nem Európa lesz.