A Baranya megyében található Ormánság a Dráva árterületén található aprófalvas vidék, melynek elnevezése finnugor „ur” szóból eredeztethető, a vizes területekből kiemelkedő hátságokat jelöl.
Aprófalvas vidékként a falusi turizmus megannyi ágának vonzó tényezőit foglalja magába. Festett fakazettás templomai, múzeumai, kiterjedt erdősültsége, vizekben gazdag környezete együttesen vonzza a közelből, illetve távolabbról érkező turistákat, hiszen minden korosztály megtalálja a maga érdeklődési körének megfelelő elfoglaltságot. A tájegység legnagyobb lélekszámú települései a majdnem 3000 fős Sellye, illetve Vajszló.
A múlt keddi reposztunkban Augsburgba kalauzoltam a Kedves Olvasót, most az Ormánságba invitálnám... Európa közepe után jöjjön Magyarország (egyik) perifériája... Kényelmes buszos utazás helyett ezúttal embert próbáló kerékpártúra... Hiszem azonban, hogy lehangoló elhagyatottsága és szociológiai sivársága ellenére – ahogy a leggyakoribb értelmezés szerint nevében is benne van az orom-szavunk – ezen a tájon,vidéken is vannak kiemelkedő helyek, értékek, látnivalók, s lehetnek még olyan kezdeményezések, fejlesztések, amelyek széppé teszik a kilátást, hogy nem csak veretes múltja van Ormánságnak, hanem jövője is...!
Igen, vannak látnivalók, turisztikai értékek, melyekre lehet építeni... Csak amikről én tudok, s láttam az Ormánságon áthaladó kerekezésem során: Mindenek előtt vannak a festett, kazettás templomok („hímes templomok”, ahogyan a 2017-es év költői kifejezése mondja!) Adorjáson, Kóróson, Kovácshidán és Drávaiványon. Van egy szép, rendezett néprajzi gyűjtemény Sellyén, az Ormánság múzeumban. Itt jegyezném meg, hogy nagy szeretettel és munkájához, életművéhez méltóan ápolják Kiss Géza református lelkész nevét, szellemi örökségét. Ő volt az az Ormánság-kutató, aki a 30-as években felhívta az ország figyelmét erre a valaha virágzó, gazdag, színreformátus, ám az egykézés során elnéptelenedő és lepusztuló vidékre. Aztán ott vannak azok a városok, helyek, amelyek ugyan már nem tartoznak az Ormánsághoz, ám közelségük és vonzerejük sok turistát vihet (és visz!) ebbe a Dél- baranyai tájegységbe is: Harkány (fürdő), Siklós (vár), Villány (borturizmus), s persze ott kanyarog még a jó öreg Dráva is a déli határon...
Aztán – láttam – hogy vannak fejlesztések, életjelek... Mire gondolok? A felújított utakra, a megszépült és viszonylag rendben tartott közösségi terekre... Emlékszem, mikor még utoljára erre jártam teológusként, a fentebb említett falvakat, templomokat könnyebb lett volna traktorral vagy terepjáróval megközelíteni... Az is lélekemelő érzés volt, hogy ezek a templomok is renoválva, mosolyogva várják a szépre, csendre, áhítatra vágyó látogatókat... Bizakodásra adott okot az is, hogy éppen „átgurultam” a Villány melletti Nagyharsányon, ahol több száz, talán ezer fiatal részvételével zajlott immár 11. alkalommal az Ördögkatlan Fesztivál, kínálva különböző kulturális rendezvényeket, művészeti élményeket, családi programokat... Igen, gondoljunk csak arra, hogy ahogy annak idején Márta Istvánék „kulturálisan felélesztették” Kapolcs környékét, a Völgyet, illetve ahogy az Őrség is előbújt elszigeteltségéből a maga sajátos bájával, kincseivel, értékeivel, úgy az Ormánságba is életet lehet lehelni, a szépsége, az adottságai meg vannak hozzá...!
Végül egy utolsó gondolatban hadd bátorítsak mindenkit, akiben esetleg még van egy kis félsz, aggály atekintetben, hogy milyen emberek, népek laknak arrafelé... Bár valóban én is láttam a végtelenségig elhanyagolt házakat, út közepén patkányt reggeliző kutyát, temetőben, egy síron ülve tízóraizó közhasznú munkásokat... S fülembe csengett egy barátom jó tanácsa is, hogy „a kerékpárról azért ne szállj le...!” De... Utam során kétszer is defektet kaptam, s mindkét alkalommal 5 percen belül jött a segítség... És ezen kívül is barátságosak, készségesek, segítőkészek voltak, akikkel találkoztam. Szóval, Kedves Reposztosok, irány az Ormánság, akár két keréken is...!