A kis Veronika intézetbe került volna, ha Mucsiék nem lépnek közbe. „Nem akartunk már több gyereket, csak hát… Ez családi probléma volt… Arra gondoltunk a kedvesemmel, ha ez a gyermek intézetbe kerül, attól kezdve mi hogyan mehetnénk fel a színpadra adott esetben morális kérdéseket feszegetni. Egyébként is úgy éreztük, ha Veronika intézetbe kerül, azt mi nem éljük túl. Nagyon jó, hogy ő van nekünk” – mondta a színész.
Először vallott örökbe fogadott gyermekéről Mucsi Zoltán nlcafe.
Nem tudom az alaptörténetet. Dilemma. Itt van egy igazán obszcén káromkodásairól, részeges jeleneteiről, agresszivitásáról híres, hírhedt ember. Amikor már eltennéd a jópofa, trendi, vagy bunkó skatyujába, akkor hirtelen előugrik ez a történet. Örökbe kellett fogadnia egy kislányt. Pontosabban nem volt szabad hagyni elveszni. Dilemma. Van ennek egy nagyon logikus, következetes háttere. Ha nem tenné, a színpadon nem lehetne többé hiteles. Azért ez kemény. Ha ez kislány intézetbe kerül, akkor nincs többé erkölcsi kérdés a színpadon.
A munka és a magánélet találkozik. Nincs két élet. Csak egy. A színpadon is és a családban is. Nincs két ember, csak egy. Nincs nagyszerű, jópofa (stb…) színész és kicsinyes tróger magánélet.
Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a páskavacsorát. János evangéliuma 18, 28 Nemrégen volt napi ige. A magukat vallásosnak tartó, mondó emberek viszik Jézust a helytartóhoz, hogy megölessék. A szándékuk akármilyen módon is, de a gyilkosság. Végezze el más a piszkos munkát, és tűnjön törvényesnek. Mert a látszat fontos. A törvény fontos. Annyira fontos, hogy be se mennek a helytartóságra, nehogy tisztátalanokká váljanak az egyik leggyönyörűbb eseményre, a szabadulás, vagy Isten szabadító kegyelmére emlékeztető páskavacsorára. Értjük? Jézus, egy ember megölésének kikényszerítése, előmozdítása nem tesz tisztátalanná szerintük. De a pogány, azaz nem tiszta ember, hivatal tisztátalanná tesz a szabadulásra való felszabadult ünneplésre.
Hiteles az az ember, aki csuklás nélkül megölet valakit a szabadításra való emlékezés idején, de azon retteg nehogy megszegjek egy előírást, mert akkor nem ülheti meg az ünnepet?
Ez a hitelesség kérdése. Ez a dilemma.
Keresztyén dilemma is. Lelkipásztori dilemma is. Hogyan hirdethetem a Krisztust, ha magam nem vagyok a kegyelem része? Ha nem fogadtam el a feltámadást? Ha nekem nem jelent semmit Jézus Krisztus szava? Ha nem akarom megélni az életemben a cselekedeteimben is. Ha nincs hatással a döntéseimre. Ha nem aszerint élek, amit vallok, hitet. Ha nem döntök egyszer és mindenkorra mellette. Nincs két élet. Egy keresztyén ünnepi, meg egy a hétköznapi melós. Melós keresztyén, na az van.
Úgyhogy Soós Szilárd az élet színpadán való fellépés előtt békülj meg Istennel! A sorsod Krisztus. Örökbe, örökre, reformáció.
Istennel dicsekszel, 18 és ismered az ő akaratát, és el tudod dönteni, mi a helyes, hiszen megtanultad a törvényből; 19 és meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, a sötétben járók világossága, 20 az oktalanok nevelője, a kiskorúak tanítója, mert tied a törvényben megtestesült ismeret és igazság: 21 ha tehát mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki hirdeted: ne lopj, lopsz? 22 Aki azt mondod: ne paráználkodj, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? 23 Aki a törvénnyel dicsekszel, törvényszegéseddel meggyalázod Istent? 24 Bizony „miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között”, amint meg van írva. Római levél 2, 17-24