Attól függően, hogy honnan nézzük, Frane Selak a horvát zenetanár a világ egyik legszerencsétlenebb embere. Vagy épp a legszerencsésebb. 1962 óta ugyanis legalább hatszor cselezte ki a halált. Az első alkalommal akkor, amikor kisiklott a vonat, amin Szarajevóból Dubrovnikba utazott, egyenesen bele egy jeges folyóba. Egy évvel később egy kisrepülőből zuhant ki a kinyílt ajtón keresztül és egy szénabálán landolt, míg a gép a földbe csapódott, 19 embert ölve meg. És ez csak a kezdet volt.
1966-ban folyóba csúszott a busz, amin utazott, de sikerült partra úsznia. Négy évvel később kigyulladt az autója, és még azelőtt sikerült kimenekülnie, hogy felrobbant. 1973-ban egy újabb autótüzet élt túl, 1995-ben pedig egy autóbusz gázolta el, de megúszta könnyebb sérülésekkel. 1996-ban pedig egy helyi szerpentinen lökte autóját szakadékba egy teherautó, de a járműből kiugorva megúszta az esetet. Hogy a történet kerek legyen, 2003-ban az akkor 72 éves Frane megvette élete első lottószelvényét, és bármilyen hihetetlen, megnyerte a főnyereményt.
Miért? Érthetetlenül állunk események előtt. Nem logikus. Ne is keressünk benne logikát. De mindent meg akarunk magyarázni. Ez a kor már csak ilyen. Mindenre létezik "tudományos" magyarázat. De azt is érezzük, attól még nem leszünk közelebb a megoldáshoz. A "Miért?" kérdésre van válasz, de nem biztos, hogy készen vagyunk rá. Sokan sokféle választ adnak.
Létezik-e tőlünk független válasz? Amibe nem lehet belenyúlni. Amit nem tudunk megváltoztatni, manipulálni. Amit csak elhordozni, elviselni, elszenvedni vagy lelkesen megélni lehet. A válasz nem mindegy. Hiszen ezen egész életek állnak vagy buknak. Az egész emberiségnek, mióta csak az eszét tudja, ez a problémája.
Emberek milliói naponként olvassák az ezoterikus jóslásokat, horoszkópot. Naponként vesznek csodakütyüket, amivel az agy elektromos hullámai megváltoznak, és tudni fogja szerencse számokat, de minimum fel tud készülni a vizsgájára. Mágnesen hematit karkötő, fülbevaló, agybavaló... Boszorkányokhoz járnak rontásért vagy levételért. Jósokhoz, vagy telefongurukhoz. Ez most van, de ez volt is. Ez egy olyan igényt mutat fel, hogy a sorsunkat szeretnénk kézbe venni. Ezért előre szeretnénk tudni a jövőt.
De gondoljunk bele, ha valaki előre tudja a jövőjét, ha negatív, ha pozitív, akkor az mennyire változtatná meg a viselkedését. Ha valaki tudja, hogy az elkövetkező időben tucatszor fog villámcsapás érni, vajon ki merne lépni a házából? Ha nagy szerencse érné elég óvatos lenne, mert úgyis mindegy? Ha előre tudnánk a dolgainkat, talán azt mondanánk nem is érdemes felkelni ma, vagy éppen ellenkezőleg, lefeküdni.
Íme egy történet a régmúltból. "Aiszkhülosz a híres athéni tragédiaíró (i. e. 525–456) életét a hazájától távol, Szicília szigetén fejezte be. mult-kor Az ünnepelt szerzőnek, aki bátran küzdött a perzsák ellen Marathónnál és Szalamisznál is, nem fegyverek, hanem két állat okozta a halálát: egy sas és egy teknős. Ugyanis a ragadozó felragadott egy teknősbékát, a magasba szállt vele, hogy egy nagy kőre ejtve összetörje a páncélját, így akart ugyanis az állat húsához jutni. Az agg költő, pechére, éppen ott volt, és kopasz feje búbját Zeusz madara sziklának nézte." Mit csinált volna Aiszkhülosz, ha tudja hogy egy sas dob rá teknőst? Lehet, hogy szívesebben halt volna meg valamilyen csatamezőn, de a tragédiaíró ezt a sorsot kapta. Ez történt vele. Ez is tragédia, csak az élet írta.
Sok életmód magazin a gondolkodásmód megváltoztatásában látja a jövőt. Pozitívan! "Azt mondják, hogy pozitívan éljek... jó nekem." Ez az ének folyt a csapból is a napokban.
Lehet mindig nevetni, csak a jót látni? Nem keseredik el az ember? Nem fárad el? Nem ég ki? Nincs olyan pillanata, amikor bárhol lenne csak abban a helyzetbe ne? (Zsolt. 55,7
Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?) Működik ez az önfegyelem valameddig.
Vallások is adnak magyarázatot. Létezik a fatális. Ez a sorsod és ezt kell megélned. Kész! Kasztrendszer, érinthetetlenek.
De a múlt magyarázása és a jövő kutatása nem biztos hogy több, mint a jelen manipulálása. Vagy azért, hogy kisimuljanak az idegeink, vagy éppen ellenkezőleg, adrenalin szintet emeljünk az előttünk levő erőpróbához.
Két igazán meghatározó élményünk azért van. A születés és a halál. Az elsőhöz sok közünk nincs. Egyszer csak itt vagyunk. A másodikhoz már próbálunk felnőni. Az is megjön így vagy úgy. Akkor még nem beszéltünk az egyénről és a kollektívről. Szóval bonyolult.
A harcosok kultúráktól és időktől függetlenül előbb utóbb eljutnak oda, hogy "Valhalla", ahol a hősök, hűségesek, utolsó percig küzdők elnyerik a jutalmat. Még a hobbitok is erről álmodnak, hogy a nagy könyvben írnak róluk. (Gyűrűk Ura) A kiszolgáltatottak egy olyan jövőt álmodnak, ahol az igazság kiosztatik, és mindenki elnyeri méltó jutalmát, büntetését. Persze akadnak, akik az ég földi másának tartják a földet. Azután csalódnak. Valaki meg közli, hogy ez van, amit érzékelünk és nincs érzékelésen, észlelésen túli, ahová át lehetne lépni, nincs transzcendens.
Milyen boldogok azok az emberek, akik nem ismerik az emberi lélek bolyongásait. Ösztönlények. Csak az ásványi anyag hiányát akarják pótolni, meg némi fajfenntartási késztetést éreznek szagok után.
Miért? ... Készen vagyunk-e a válaszra? Az igazira. Szerintem nem igazán. (Talán ez az egyetlen közös minden emberben.) Én is aggódom, félek. De néha elfelejtem. Jólesik a biztatás.
A Zsoltáros azt mondja: Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget. Zsolt. 127,2
Jézus meg ezeket: Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Máté evangéliuma 6, 27
De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.
Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” Máté evangéliuma 6,33-34
Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál! (Madách Imre AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Az Úr, XV.)
Azért a másik emberért. Aki már nem bolyong. Aki otthonra talált. Mielőtt megmarna a halál.
Hozzászólások