Két jól ismert keresztény influenszer jelentette be mostanában, hogy elhagyta keresztény hitét. ... „Rendben, kimondom. Mert ez túl fontos ahhoz, hogy magamban tartsam. Mi történik a kereszténységben? Egyre több szókimondó vezető vagy influenszer szakad le, akik valaha a vallás »arcai« voltak.” ... „Veszélyes helyzetben vagyunk, amikor az egyház 20 éves dicsőítésvezetőket tekint a mi igazságunk forrásának” – magyarázza Cooper. „Jelenleg olyan egyházi kultúránk van, amely inkább a modern dicsőítő énekek énekléséből tanulja meg, hogy ki Isten, mint Isten szavának tanításából.” ... „Itt az ideje, hogy az egyház újra felfedezze Isten Igéjének elsőbbségét. És hogy értékelje Isten Igéjének tanítását. Többre kell értékelnünk az igazságot az érzéseinknél. Igazság az érzelmek felett. Amit most látunk, az annak az eredménye, hogy az egyház influenszereket emelt fel, akik nem az igazságot teszik az első helyre, és akik egy olyan generációt vezetnek, akik szintén nem hisznek az igazság felsőbbségében” – érvel. „És most ezek a hittagadó vezetők még mindig büszkén állnak az élen és határozottan terelik az embereket EGYRE MESSZEBB az igazságtól.”  

A SKILLET ROCKZENEKAR ÉNEKESE SÚLYOS FIGYELMEZTETÉST ADOTT KI, MIUTÁN KERESZTÉNY INFLUENSZEREK NYILVÁNOSAN MEGTAGADTÁK A HITÜKET 777

„Esedezve kérlek benneteket, hogy amíg az evangélium fontosságát keresitek, NE engedjétek, hogy kreatív módokon átformáljuk Isten szavait kultúránk képére, elnyomva a kényelmetlen igazságokat, hanem inkább kapaszkodjunk még szorosabban Isten élő Igéjének horgonyába. Mert Ő NEM változik” ... „Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad” (Iz 40,8), zárja posztját.


Ezt nem gondoltam volna. Egy rocker ilyen konzervatív teológiát nyomat. Persze a rock is konzervatív ma már. De ezt a vonalat hagyjuk is. 

Egyetlen gondolat bánt engem. Az influenszer keresztyének, akiket egyszemélyes vezetőknek, követendő példának állítanak fel. A hálón meglehetősen nagy követő táborral rendelkeznek. Mert ez nem keresztyénség. Nagyon úgy tűnik, hogy adoptálták a szabadság és önmegvalósítás eszméjét vallási köntösbe, vagy egyházi környezetre. Keresztyén önmegvalósítás. Semmiben nem különbözik az önmegvalósítás eszméjétől, csak keresztyén kultúrkörnyezetbe helyezi bele. Itt is lehetsz sikeres, keresett, reklámozott. Pénz talán nincs annyi. De ha szorgalmas vagy, akkor a siker nem marad el. Téged hívnak meg. Téged választanak előadásokra. Majd röpködnek a kifejezések a VIP szektorban, a rendező sátorban: " ide egy kis dicsőítést benyomunk" , "kellene már egy csoda", " te bizonyságot teszel". Közben több millió like, követő hegyek. 

Csak akkor van pofára esés, ha a keresztyén önmegvalósító már máshol gondolja az önmegvalósítást folytatni. Ő marad ugyanaz, csak leveti ezt a köntöst és másikat húz fel. Már nem keresztyén. Elérte a keresztyén melléknévvel azt az ismertséget, sikert, amit lehetett. Több bőrt erről nem lehet lehúzni. Váltás van. Más jelzőre lesz szükség, ahogy a siker képlete, vagy elvárása diktálja. 

Itt jön be számomra az a villanás, hogy a gyerekkorunkban tapasztalt stadionos keresztyénség is kifújt. Egy idő múlva inkább bálványimádás volt, mint megélt keresztyénség. Most ez az internetes, influenszer keresztyénség is kimutatja a foga fehérjét. A saját törvényszerűségei szerint felemészti önmagát, ha keresztyén akar maradni. Nem hoz több nézettséget, ismertséget. Eltűnnek a szponzorok. Nem osztják meg és ennek a létformának pont ez a halála. Tehát váltani kell. 

Ebből nekem az jön le, hogy a keresztyénséget továbbra sem lehet az informatikai társadalomra építeni. Sokan ezt gondolták üdvözítő új útnak. Használjuk az informatikát, de továbbra is csak olyan céllal, hogy ezzel segítsük, hogy személyes kapcsolatba kerüljünk Istennel és a többi hasonszőrűvel. Mert a személyesség alap a keresztyénségben. A keresztyénségünk, a hitünk létrehoz egy életmódot és kommunikációs formát. Ez nagyon is személyes. A mai társadalomnak erre nem nagyon van ideje és energiája. Nem is úgy rendezkedik be. Ezért a személyes életmódú keresztyénséget jobb esetben idejétmúltnak, rosszabb esetben üldözendő és eltakarítandó, a társadalmi egyed és közösség fejlődését akadályozó organizmusnak tartja. 

Mindenki szeretne egyszerűbben vallásos lenni. Milyen jó lenne leakasztani a netről a legközelebbi mobilpapot, aki esket, keresztel, temet és nincs olyan bonyodalom, hogy gyülekezet, kiskörök, hívők, imakör, istentisztelet. Ezek csak bonyolítják. Erre ma nincs sem igény, sem szükség, sem idő, sem odaszánás. Nincs áldozat. Nem kell az Isten szava. Influenszerekre, bohócokra van szükség némi vallásos mázzal. Ha már unjuk ki lehet kapcsolni. Nézhetjük a félmilliós nagyképernyőjű három D-és tévén az óceánt. Ha vihar jön kimegyünk ropiért. De valóban hajón ülni az óceán közepén és hajózni teljesen más. 

Történjen bármekkora társadalmi változás, ipari forradalom és technikai fejlődés, a keresztyénség életmódjában, Isten keresésében mindig a személyes kapcsolatokban fog élni. Személyes kapcsolatban Istennel és a többi hasonszőrűvel. Lehet, hogy elrontjuk, lehet hogy kevesen leszünk, de a megváltást nem a technika, média megjelenés, hatalmi támogatás, szövetkezés fogja meghozni. Kezdetektől kísér(t) bennünket a bálványozás. 

Nincs másban üdvösségünk, mint Jézus Krisztusban. Nem egy-egy képviselőjében, legyen bármennyire ismert. A keresztyén szó nem jelző, hanem Krisztus hordozás, életmód, életforma. És a rocker tudja. „Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad” (Ézsaiás 40,8)