Ma véget ér az iskolákban a tanév és megkezdődik a mintegy két és fél hónapos nyári vakáció. Az idén több mint 1,3 millió diák teszi félre a nyári hónapokra az iskolatáskát, közülük mintegy 774 ezren általános iskolában tanultak, 216 ezren gimnáziumba, 244 ezren szakközépiskolákba, 130 ezren pedig szakiskolába jártak.
Akáció, Vakáció: nyári szünetre csöngetnek ma ki az iskolákban - hvg.hu
Már május közepén vártam, hogy elkezdődjön a nyári szünet. Amikor el-elkapott a vágy, hogy vége legyen, mondogatni kezdtem magamban, hogy ió-ció, ió-ció, ió-ció. Nem mintha ezzel bármit is közelebb hozhattam volna, de legalább bizakodtam, hogy eljön az utolsó nap. Egy évtizedes tanítási kalandom során ez volt az első év, hogy ilyet tapasztaltam. S ami még furcsább volt, hogy nemcsk magamon, hanem más lelkipásztorokon is észrevettem ezt. Korábban pedagógusokon megfigyeltem már, hogy nagyon várják az utolsó tanítási napot, de a lelkészek körében ez nem volt eddig jelentős téma. Szerintem két dolog változtatott ezen: a megnövekedett hittanos csoportszámok és a szabadnap hiánya.
Legyünk őszinték: nyereséges az órarendi hittan. Saját három kis gyülekezetemet tekintve, ha minden a régiben marad, az elsősök szempontjából csak az egyikben lenne hétközi hittanóra, a másikban vasárnapi iskola, a harmadikban semmi. A kötelezően választható hit-és erkölcstan miatt azonban mindhárom helyen volt egy-egy csoportom. Az egyik helyen kereszteltünk is, és remélem, a másikban is hamarosan eljön a keresztelések napja.
Ahogy tavaly ősszel, úgy most nyár végén sem merül fel bennem a kérdés, hogy legyen-e órarendi hittan, vagy sem a gyülekezeteim területén lévő iskolákban. Tehát nem ellenkampány miatt kezdtem írni erről a témáról. Inkább jelezni szeretném, hogy jó út ez, csak a csoportokat vezető / terelő emberek lehet, hogy kidőlnek a végén.
A tanítási szünet nem véletlen alakult ki (viva Comenius!). Szüksége van az órák közti szünetre a diák agyának, és egy-egy évszak során még a tanárnak is. Az őszi, téli és tavaszi szünet, sőt a legutóbbi hosszúhétvége is jól jött volna a hit-és erkölcstant tanító lelkipásztoroknak is. Ám, éppen akkor van reformáció, karácsony, óév-újév, nagyhét, húsvét, pünkösd. Azok a napok pedig nem a szusszanásról szólnak, hanem egyik helyről kutyagolunk a másikra, s közben mindenre figyelünk: böjti felkészülés, ünnepi műsor gyerekekkel és énekkarral, úrvacsora, konfirmáció… Ó, és ehhez jön még a kerületi táborra ösztönzés, REND regisztráció, napközis táborszervezés. A hab a tortán pedig a kérdés, ami fel-felbukkan a szünet utáni első tanítási napon gyermek, szülő és pedagógus szájából is: milyen volt a szünet, hogyan teltek az ünnepek?
Összekaparjuk maradék energiatartalékjainkat, és ünnep harmadnapján máris tanítunk. Még ha a fáradtságtól inkább szívesebben néznénk magunk elé, vagy magunkba. Meddig bírjuk ezt így? Ki és hogyan változtat ezen? Valakinek feltűnik ez a teljesítésigazolást olvasók közül? Csendesen jelzem, hogy a mi somogyi egyházmegyénkben a hitoktatók alkalmazása olyan álom, ami csupán fájdalmas mosolyt csal a szánkra, de semmi több. Tehát ezt hagyjuk ki az ötletek és javaslatok közül.
Hozzászólások