Eddig sem utaztak sokan rajta, októberben például hat olyan nap is volt, amikor senki, mostantól azonban hétköznap egy járat sem indul.

Leállt a felcsúti kisvasút - 24.hu

Van néhány emblematikus dolog kishazánk mérlegének pozitív illetve negatív serpenyőjében, amikkel kapcsolatban felmerülhet a mi haszna volt kérdés.

A Vál-völgyi Kisvasút ilyen. Kimagaslóan nem teljesít, de van. S mielőtt gyászba borulnánk, netalán háborogva hőzöngenénk vagy értetlenkedve érvelésre várnánk, gondoljuk végig, hogy saját házunk táján még mennyi hasonszőrű dolog van, ami ésszerűsítésre szorul.

Legnagyobb gond velük, hogy nincs zúgó robogásuk. Nem teljesítik azt, amiért elkezdtük, bevezettük, elindítottuk, beszereztük. Egyszerűen befürödtünk velük, és egy idő után magyarázkodásra szorul, hogy miért is van nekünk olyanunk.

Teljesen logikus a kisvasút működésének napjait téli időszakban korlátozni. Kérdés azon a ponton merül fel még, hogy egyáltalán mi szükség van erre a dologra? Tudjuk, hogy Noé olyan helyen épített bárkát, ahol egyáltalán nem volt árvízveszély, és egyszer csak mégis jól jött az építmény. Lehet, hogy a felcsúti mini birodalom is jól jön majd? Hát... Azért azt ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a bárkát Isten javasolta, és nem gazdasági haszon volt a cél, sőt fenntarthatósági probléma sem merült fel vele kapcsolatban.

Ésszerűsíteni! Ezt diktálja a logikus gondolkodás. A pazarlás elkerüléséért ahol lehet, ott takarékoskodik az emberek jó része. Mert bizony nem mindegy, hogy mi mennyibe kerül a végén. A meddig nyújtózhatunk kérdés gyülekezeteinkben is jelentős. Főleg ott, ahol nincsenek nagy külső injekciók, és az amúgy is kicsi közösség létszáma csökken. Ami egykor működött, az most már nem mindenhol megengedhető. Keressünk rá megoldást vagy álljuk is meg itt? Kezdjük bástyáinkat bontogatni, vagy végül is hagyhatjuk annyiban, mert az idő elvégzi a maga munkáját?

Tenni vagy nem tenni? Várni vagy bevállalni?