A lakosság több mint 70 százaléka saját településén is egyre forróbb nyarakat, és hirtelen hőmérsékletingadozásokat tapasztal. Tízből hatan egyre gyakoribb heves zivatarokat és szélviharokat, és egyre enyhébb teleket észlelnek lakóhelyükön...
A válaszadók leginkább attól tartanak, hogy a klímaváltozás egészségügyi problémákat okoz számukra vagy szeretteik számára. Sokan aggódnak amiatt, hogy kár keletkezik lakóingatlanukban, illetve termésükben, valamint hogy a szélsőséges időjárás miatt huzamos ideig tartó áramszünetek alakulnak ki. (...) A magyar lakosság több mint 70%-a védtelennek érzi magát a klímaváltozás hatásaival szemben. A válaszadók 64%-a érzi úgy, hogy nem kap elég segítséget ahhoz, hogy védekezni tudjon ezek ellen. A felmérés eredményei szerint a lakosok fele azt gondolja, hogy az önkormányzatának konkrét védekező intézkedéseket kellene indítania a településen.
Égszakadás, földindulás. Halott óceán részek, és halott földrészek, sivatag. Még a diófánkat is tövig rágták a hernyók. Jézus korában 250 millió ember élt a földön. 100 éve 2 milliárd és most 7 milliárd felett.
Pár éve már nagy viták folytak arról, hogy ez a folyamat természetes, vagy az emberi beavatkozás eredménye. De mindkettő igaz lehet. Az ember azzal, hogy él, szaporodik, beavatkozik. Innentől természetes, hogy a változás történik. Hatás, ellenhatás. Akció, reakció.
A hetvenes évektől olajvállalatok már tudták, hogy ha kitermelik a gázt, az olajat, és elégetik, akkor a széndioxid és egyéb égésterméke milyen hatással lesznek majd az éghajlati környezetre. Ennek ellenére kitermelték. Hiába a profit és a dolgokra való befolyás lehetősége óriási kísértés. Megjegyzem, hogy a "zöld" energia, amiben bíznak, a csodafegyver sem feltétlenül fog csodát tenni. Azt is elő kell állítani. A szélkerekek megváltoztatják a szél erejét és a mögötte lévő terület hőmérsékletét. A napelem telepek felett felforrósodik a levegő és röptében sül a madár. Itt is van kedvezőtlen hatás, csak a mértéke más.
Ha egészében, rendszerben nézzük a változásokat, akkor a háborúk, vallásháborúk, gazdasági, politikai harcok, migráció ezeknek részei. Sőt, akár a homoszexualitás is. Az életszínvonal és komfort életélmény olyan erős igények a mesterséges társadalmakban, hogy azok sok életszerűséget, ésszerűséget felülírnak. A homoszexualitás is lehet pont olyan pszichés reakció, válasz, hogy túl sokan vagyunk a földön. Ahol hiány van ott meg kell küzdeni az életfeltételekért, a jobbért és az elégért is. Ahol sok van, oda meg áramlani fognak, ahol nincs. Ehhez ideológiákat is lehet gyártani.
De ez egy másik kérdés. A vallás és ideológia. Ezek közösségteremtő technikák, mondhatnám. Közös érdekűek közös nevezőre futnak. Közös erő. Közösség. Ez a lényeg. Ez lehet ugye rasszok szerint, esetleg nyelvcsaládok, közös ősök. Vagy jól megfontolt érdekek szerint. Közös identitás, vagy vallás szerint.
Így a természeti változásokkal egyértelműen jönnek társadalmi változások is. Ez együtt jár közösségek felbomlásával, alakulásával, országok, határok megváltozásával. Sőt országok eltűnésével és újak keletkezésével. Egész kontinensek alakulnak át.
Hogy ez feszültséggel jár, halállal, háborúval? Igen. A klímaváltozás nem lebecsülendő. Láttuk mire képes egy kis eső egy városban, mint hétfőn Budapesten. Megáll az élet. De ez a legkevesebb. Mert máshol a melegben kisült a növény. Nincs termés. Majd ami megmarad az esőtől kirohad. Télen nincs olyan hideg, ami a kártevőket ritkítaná számottevően. Több vegyszer kell. Több ember, több élelmiszer, több hely, több szemét, több szennyvíz. Több betegség, több hormon. Kevesebb természetes. Kevesebb más élőlény. A biodiverzitásnak annyi. Ekkor egy kis kataklizma is elég, hogy az élet számottevően összehúzódjon a földön.
Persze a nagy kérdés, hogy mit tehetünk. A kérdés jó, mert van rá válasz. De mindenki féltékenyen pislog, laposan a szomszédra, hogy kezdje el. Kezdje az önkorlátozást a másik ember, közösség, ország, kontinens, vállalat. De itt jönnek a kivételek, hogy ki minek képzeli magát, és kiderül erre az ember alkalmatlan. Identitásában úgy alakítja magát, hogy le kell győznie a többit minden értelemben. Ebben a pillanatban a jelenlegi gondolkodásmódú ember nem tud mit kezdeni ezzel, akkor sem, ha tudja mit kellene tennie. Áldozathozatal nélkül alkalmatlan. De ez egyben azt is jelenti, hogy hosszú távon az életre alkalmatlan. Aki ma rövid távon nyertes, az hosszú távon vesztes. Itt nincs különbség fejlődő és fejlett országok között. Mert ugyanazt akarják.
Ragasszuk ki a postaládára, hogy nem kérünk reklámanyagot. Ne kérjünk a boltban zacskót. A környezetünkben kapálhatunk és takaríthatunk az állandó online lét helyett. Ne használjunk több energiát, mint ami feltétlenül szükséges. Aki teheti évenként ültessen fát, gyümölcsfát, szőlőt. Mennél nagyobb felületet tartsunk hűvösen. Fogyasszuk az évszaknak megfelelő terményeket, hogy ne kelljen miattunk szállítani. Apróságokkal kezdődik és a folytatás nem marad el. De előbb utóbb a globális vállalatokkal és hatalmasságokkal, hatásukkal is szembe kell nézni.
Úgy érzem, mi emberek, nem a teremtés részének tekintjük magunkat. Inkább úgy döntöttünk, hogy majd mi kijavítjuk az Isten hibáit (amit annak vélünk). Eddig nem sikerült. Nem lett jobb. Sőt már ugye áldozatot is kellett hoznia a Krisztusban, aki példát adott az alul maradni tudásból. Elég volt? Mi jöhet még?