Előzetes letartóztatásba helyezték csütörtökön azt a 22 éves nőt, akit egy hónapos kisfia bántalmazásával gyanúsítanak – közölte a Kecskeméti Törvényszék sajtószóvivője az MTI-vel.

Életveszélyes sérülései vannak a kisgyermeknek - mno.hu

Hetente legkevesebb egy nő, havonta egy gyermek veszti életét családon belüli erőszak következtében. Csütörtökön aláírásgyűjtés indult annak érdekében, hogy a parlament önálló bűncselekményként szankcionálja a folyamat-bűncselekményt.

Öröklődik az erőszak, mert nem beszélünk róla - mno.hu

A fenti híreket közömbösen, szörnyülködve, esetleg némi undorral szoktuk olvasni, és tovább is lapozunk. Azonban a nemzetközi nőnap kapcsán néhányan most a családok életének árnyas oldalára irányítják figyelmünket. 

2011 egyik legfelkavaróbb, legsokkolóbb és egyben legjobb filmje a Beszélnünk kell Kevinről című alkotás. A film érzékletesen mutatja be egy gyermekét szeretni képtelen anya kínlódását. Végignézhetjük, ahogy a gyerekből pszichopata fejlődik, és mészárolni kezd. Erre szoktuk azt mondani, hogy ilyen nincs, csak a filmekben, elképzelhetetlen, hogy egy anya ne szeresse a gyermekét. Pedig van. Mégis ez a ritkább. A felmérések szerint családon belüli erőszakot (szeretetlenség, elhanyagolás, megfélemlítés, szabadság korlátozása, verbális erőszak, tettlegesség, szexuális erőszak, stb.) a legtöbb esetben férfiak követik el. 

Az erőszak egyidős az emberrel. A Biblia is ismeri a családon belüli erőszakot Támár történetében. Ez ma is jelen van nagyon sok családban. Van, ahol kiabálásban, esetleg egy-két "nyaklevesben" kimerül, máshol emberölésig fajul a dolog. Ez alól a keresztyén családok egy része sem kivétel. Hallottam lelkész kollégám személyes történetét arról, hogy szintén lelkész apja gyermekkorában hogyan terrorizálta hétköznap és beszélt a szeretetről vasárnap. Láttam gyülekezeti tagot, aki egy ideig nem jött templomba és mikor összefutottunk az utcán, a napszemüveg alól átsejlett a zúzódás zöldes-lilás színe. Azt gondoljuk, bennünket ez a probléma nem érint, és mivel az áldozatok nem mernek segítséget kérni, ezt el is hisszük. Egyrészt szeretnénk elhitetni magunkkal, hogy a gyülekezeteinkhez tartozó családok mind jól működnek és semmi gond nincs velük - a vallásos családkép ezt a látszatfenntartást meg is követeli tőlük. Másrészt annyira döbbenetes számunkra a családon belüli erőszak, hogyha tudomást szerzünk róla, nem is tudjuk, mit kellene tennünk. Ha pedig a saját családunkról van szó, mélyen hallgatunk.

A Szentírás egyértelműen beszél arról, hogy Isten elítéli az erőszakot: "A föld pedig mind romlottabb lett az Isten előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. És Isten látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert mindenki rossz útra tért a földön. Ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt." (I. Mózes 6, 11-13.) És egyértelműen beszél arról, hogy a krisztuskövető ember erőszakmentesen viszonyul a másik emberhez: "De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: "Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.  Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Máté 20, 25-28

Kereszt(y)én(y) emberként felelősségem kiállni az erőszakot elszenvedők mellett, és segíteni az erőszaktevőknek, hogy megtalálják a bocsánat és békesség útját. Ha hallgatok, ha elfordítom a fejem, cinkossá válok. Hasonló elvek alapján elindult egy nemzet- és felekezetközi keresztyén szervezet, a Restored mozgalma (bővebben magyarul). A férfiakat kérik, álljanak ki az áldozatok mellett, hallassák hangjukat, és mutassanak jó példát. Remélem, mi magyar reformátusok is felvállaljuk, akár szervezett egyházi formában is, a családon belüli erőszak elleni pozitív kampányt. Megmutatjuk, lehet máshogy is, lehet erőszak nélkül is házasságban, családban élni.

Kapcsolódó írás a Közös(s)Ég Magazinban.

 

Hozzászólások