Az egész világ, így Magyarország is a koronavírus elleni küzdelemre figyel. A járvány az idősebb korosztály egészségét veszélyezteti a leginkább, azonban a válság a gyerekek jövőjére, jelenére is komoly hatást gyakorol. A krízis soha nem látott kihívás elé állítja a gyermekvédelmi rendszert, a vészhelyzetben pedig ezúttal is a legnehezebb helyzetben élő gyerekek a legkiszolgáltatottabbak. Az UNICEF Magyarország a következő fő területeket azonosította, ahol a gyerekeket közvetlen veszély fenyegeti.

A GYEREKEK A KRÍZIS CSENDES ÁLDOZATAI LEHETNEK. ÖT TERÜLET, AHOL KOMOLY VESZÉLY FENYEGET - unicef.hu

Hetek óta minél többen próbálnak eleget tenni a felhívásnak: Maradj otthon! A jelen járványügyi helyzetben – amihez még csak hasonlót sem tapasztaltunk eddig életünk során -, valóban ez bizonyul olyan megoldásnak, amelynek segítségével elkerülhetjük a személyes találkozásokat. Minél inkább távol maradunk egymástól, annál inkább lassítjuk a járvány terjedését. Lassan mindenki belátja, mennyire egyértelmű és logikus következtetés ez.

Saját otthonában van mindenki a legnagyobb biztonságban. Egyet értően bólogatunk. Igen, ez így van. Biztonságban vannak az idősek, akik a legveszélyeztetettebbek, biztonságban mindazok, akik valamilyen krónikus betegségben szenvednek és biztonságban a gyermekek. Hiszen legtöbben szüleikkel vannak együtt nap, mint nap, akik vigyáznak rájuk, gondoskodnak róluk, figyelnek igényeikre. Egyszóval: megtapasztalják a családi élet minden áldását, ajándékát és az otthon melegét. A közösségi felületeken megjelenő fotók, szívhez szóló megfogalmazások csak erősítik mindezt. Boldog családokról szóló közléseket olvasunk, mosolygó gyermekek sertepertélnek a konyhákban és sütik a kiflit, péksüteményt. Fantasztikus kézműves alkotások készülnek felnőtt és gyermek örömére.

Csakhogy a hosszú, kényszerű összezártság, ez a nem mindennapi helyzet számtalan feszültség, negatív, romboló érzés és tett kirobbanását is eredményezheti egy-egy családban. A gyermekek a legveszélyeztetettebbek. A kicsik, a gyengék, az erőtlenek, a kiszolgáltatottak. Akikre leginkább hatással van a járvány okozta válság a családon belül. Minden – a jó és a rossz is –, most még inkább a zárt falak mögött történik. A külvilág semmit nem tud róla. Nem derül ki. Sajnos, ez még inkább felbátorítja azokat, akik gyermekeket bántalmaznak, visszaéléseket követnek el. A családon belüli erőszakot elviselni kénytelen gyermek nem találkozik barátaival, nincs másik anyuka, aki rákérdezne arra, mi történt otthon, miért olyan lehangolt gyermeke barátja. Nincs óvoda és iskola, nincs óvó néni vagy tanító néni, aki látná a bántalmazás nyomait, akihez oda lehetne bújni és elmondani azt, amit otthon át kell élni.

Az UNICEF Magyarország oldalán megjelent írás arra hívja fel a figyelmet, hogy abban a krízisben, amely még hosszú ideig fogja meghatározni napjainkat, heteinket, a gyermekek válhatnak leginkább áldozattá.

Elsősorban azok, akik szülői agressziót kell, hogy elviseljenek és akik most végképp egyedül maradtak, hiszen minden, a külvilághoz kötődő szálat egyik-napról a másikra téptek el. Gondoljunk csak bele: hogyan adhatna jelzést arról, hogy bajban van és segítségre szorul? Főleg a kisebbek, akik nem tudnak telefonálni (az egyébként is hallható egy lakásban), üzenetet, e-mailt írni?

Az online térben eltöltött idő jelentősen megnő ebben az időszakban. Ezzel együtt nő a veszélye annak, hogy egy gyermeket, fiatalt elkezdenek ezen keresztül bántalmazni, zaklatni. Nem hagyják békén, folyamatosan megjegyzéseket írnak neki nyilvánosan vagy privát üzenetben. A szülő pedig nem lát mindent, nem tud folyamatosan gyermeke mellett lenni, sokszor ki sem derül, milyen támadások érik a gép előtt ülő gyermekét.

A sajátos nevelési igényű, fogyatékossággal élő, vagy tartósan beteg gyermekek és a rájuk felügyelők szintén olyan kihívásokkal néznek szembe, amelyre talán nem is gondolnánk. Mi talán csak azzal küzdünk, hogy kielégítsük gyermekünk mozgásigényét, míg mások azzal: hogyan magyarázzák meg autista gyermeküknek, hogy nem tudnak autózni csak úgy egyet, ami máskor mindig megnyugtatta?

A már említett írás arról is elgondolkodtat bennünket, vajon az a 23000 gyermek, aki gyermekvédelmi gondoskodásban él – akár nevelőszülőknél, akár kisebb-nagyobb intézményben -, hogy éli most meg a mindennapokat? És mindazok, akik gondoskodnak róluk? Ők hogyan hordozzák a terheket, amelyeket a megváltozott helyzet tett rájuk?

Mi lesz azokkal a diákokkal, akik nem rendelkeznek online eszközökkel, interneteléréssel? Hogyan tudnak részt venni a távoktatásban? Hogyan, mikor sajátítják el az anyagot?

Hogyan birkóznak meg a kihívásokkal az egyedülálló szülők? Ki és hogyan segít nekik?

Olyan kérdések kerülnek elénk. amelyekkel legszívesebben nem is szembesülnék. Úgysem tudunk segíteni, nem tehetünk semmit – mondjuk talán. Egyet – és ez nagyon fontos – tehetünk: ha eszünkbe jut ismerőseink közül bárki, aki a fent említett helyzetek valamelyikében van, kérdezzünk rá, próbáljuk megtudni, mi van vele, hogy van. Ne hagyjuk, hogy észrevétlenné váljanak ezek a veszélyeztetett gyermekek és felnőttek és elfelejtetté váljanak.