A karácsonyi ünneplés formalitása voltaképp archaizálódás. Mert míg a vallás lényege a hit, a benső, a magunkba szállás, addig a pogányság lényege a külső, a tett, a rítus. ... Nos tehát, amikor valaki rohan a plázába, hogy időre meglegyen minden, majd az egészet letudja, akkor voltaképp a kötelező rituálét hajtja végre. Ez szertartás. Nincs töprengés, gondolkodás, meditáció, szemlélődés, különösebb érzelmek, csak a megszabott cselekvéssor, ami automatikusan hat, és működteti a világot, mint a kényszerbetegeknél. ... Nos, a karácsonyi őrület Jézus rendes megtagadása és visszapogányosodás, csak mágikus hiedelemvilág nélkül. Ez a forma. És mi a tartalom? A pénz.
Tudjátok, mi van ingyen? A magaskultúra és a Szentlélek. A Szentlélek kegyelme szigorúan ingyenes. Tényleg. Az antik világban sok természetgyógyász és guru árasztotta el a Római Birodalom provinciáit, akik pénzért hókuszpókuszoltak, főleg keresett keleti szellemi importcikkekkel, pont mint ma, és a pénzesebb rétegnek, sztároknak, értelmiségieknek adtak mindenféle exkluzív bevatásokat. Az őskeresztények ingyen gyógyítottak és vezették be a novíciust a krisztusi misztériumba. Krisztusi szemszögből nincs tanátadás meg energiaátadás hétvégén harmincezer forint plusz áfáért. ... A Szentlélek ingyenes, mert nem mérhető. Nem szám.
A pénz. A rítus elején és végén ott van a pénz. Ahogy a szerző Farkas Attila Márton jegyzi a gazdag ifjúról, hát neki se sikerült. A vagyon nyer. De a szegények sem akarnak mást, mint gazdagnak lenni és ugyanazt csinálni. Ilyen a társadalom. Ahogy a kommunisták a hatalomátvétel után otthon és titokban elkezdték majmolni az előző " uralkodó" osztályt. Képeket gyűjtöttek és polgári bútorokat. Polgári enteriőrt akartak. Egyszer szegény, aki gazdag akar lenni és egyszer gazdag, aki nem akar szegény lenni és őrzi a magáét. Ha én gazdag lennék...
Ennek van rítusa.
Egy orosz mesében olvastam egy ügyes szobrász fiúról. Gyönyörű szobrot készített salakból. Az volt neki, mert szegény volt. Híre eljutott a gazdag földesúrhoz is. Látni akarta. Csodálattal nézte a birtokán élő szobrász művét. Lelkendezett mindenki, terjedt a híre. Egyszer azonban megkérdezte milyen anyagból készült. Mikor meghallotta a választ, hogy salakból, azonnal összetörette. Az ő gazdagságát nem alacsonyíthatja le egy nemtelen anyagú szobor.
Karácsonyi moralitás. Magam is mondtam ezt. A karácsony lényege elveszett, mert hajszoljuk az ajándékokat. Meg akarunk felelni. Pedig mégiscsak többről van szó. Pénzt ajánlunk fel valaminek, ami a karácsony köntösében kísért és mintegy elvárja ezt az áldozatot. Valóban egy pogány rítus immár. Hiszen követeli tőlünk a legértékesebbet és mi azt adjuk. Ez a pénzünk. Nem az a legszomorúbb, hogy ajándékozunk, rohangálunk, részt veszünk a rítusban, hanem az, hogy a legértékesebb nekünk immár a pénz. Ugyanazt akarjuk gazdagok, szegények, feketék, fehérek, sárgák, bronzbőrűek, nők, férfiak, gyerekek, felnőttek, idősek. Pénzzel megváltani magunkat. Pénzzel lekenyerezni valamiféle felsőbb "szeretet istennek" nevezett valamit (szeretet ünnepe és ha nem áldozol, nem vásárolsz, akkor nem szeretsz). Etetni kell a szeretet istennek nevezett valamit!
Szomorú a karácsony, mert kiderül egy áldozati rítus keretében, hogy mi a legfontosabb nekünk. A modern, vallástalanított, Isten nélküli, Krisztus nélküli, mondhatni kellemes ünnepi karácsonyban a pénz.
A Szentírásban erről ezt mondja: "Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat." HÓSEÁS KÖNYVE / 6. fejezet / 6. vers
Mi lehet a pénznél fontosabb? (Nem lebecsülve a pénz eredeti szerepét.)
