Életének 89. évében, hétfő reggel elhunyt Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek – tájékoztatta Tóth János Csaba, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye sajtóreferense az MTI-t. 

                                                                                                                                       Elhunyt Paskai László bíboros - mandiner.hu

Bizony az élet tud abszurd helyzeteket produkálni: Már a gép előtt ültem, hogy írjak valami nyári,  könnyed, „light”-os írást a Balaton algásodásáról, amikor felkerült a világhálóra a nehéz és szomorú gyászhír Paskai bíboros, ny. esztergom-budapesti érsek haláláról... Az nem volt kérdés, hogy meg kell emlékeznem róla, az már igen, hogy mit is írjak? Egyáltalán, milyen műfajban...?

Írhatnék életrajzot -hasonlót, mint amilyet megtalálunk a wikipédián- szikár és egyértelmű (?) tényekkel. Életrajzi adatokkal: 1927május 8-án született Szegeden, itt, a piaristáknál érettségizett, teológiai tanulmányait pedig Gyöngyösön és Budapesten végezte. Egyházi pályafutásának jelentősebb mérföldköveivel: 1951 -ben szentelték pappá, 52-ben doktori fokozatot kapott, 62-től Szegeden ill. Budapesten, a Pázmányon tanított, 73-tól pedig a Központi Szeminárium rektora.  1978-ban lett címzetes püspök, 86-ban a Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, 87-ban esztergomi érsek (93-tól esztergom-budapesti), 1988-ban pedig bíborosi rangot kapott. Egyházvezetői szolgálatának pozitív és negatív tevékenységeivel, eseményeivel. Előbbiekhez tartozik - az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyének az mti-hez eljuttatott hivatalos közleménye alapján – hogy „egyházfősége idején zajlott le a politikai rendszerváltás, az egyház felszabadulása Magyarországon, s II. János Pál pápa 1991-es és 1996 -os apostoli látogatása.” Utóbbiak közé sorolhatjuk -az előbb említett internetes enciklopédia szerint- hogy 1965 és 1974 között együttműködött az állambiztonsági szolgálat III/III-as ügyosztályával, hogy tagja volt annak a püspöki karnak, amely állami nyomásra 1982-ben elítélte, s a misézéstől eltiltotta Bulányi György piarista prátert, a Bokor közösség vezetőjét, hogy 1989 szeptemberében a „békepapi mozgalom” fenntartása mellett szavazott.
De... Ahogy Várszegi Asztrik frappánsan megfogalmazta: „Történelmi kulisszáink eltakarják az igazságot, erejét gyöngítik.” Vagy ahogy Pilinszky írja: „A tények sokszor elrejtik előlünk a valóságot.” Igen, ki tudja, valójában mi is rejtőzik az objektív igazságként kezelt tények, események,dokumentumok, tettek és szavak mögött?

Aztán írhatnék ma oly népszerű kommentet is... Elvégre szólásszabadság van... De rögtön megjelenik bennem az az erkölcsi dilemma, hogy mi a helyesebb: mindig karakánul megfogalmazni és vállalni személyes véleményemet vagy adott esetekben (bölcsen, alázatosan, esetleg gyáván) hallgatni? Ráadásul -úgy gondolom- hogy nem etikus valakinek a halálát rögtön kommentelők szabad prédájává tenni...  Ez a műfaj azért is veszélyes, mert nem kerülhetjük el az értékelést, sőt, az ítélkezést sem. Ebben az esetben pl. veheti-e valaki a bátorságot Paskai bíboros életének, életművének a megítélésére?  Én ezt azért sem tenném, mert... 1, Gyermekként éltem csak az előző rendszerben, nincs erkölcsi (és semmiféle) alapom, hogy abban a politikai-történelmi helyzetben hozott döntéseit minősítsem.  2, Más felekezethez tartozom, ezért tiszteletben kell tartanom -jelen esetben- a Római Katolikus Egyház vezetőit, tagjait, ügyeit, eseményeit -életét. 3, Nincs még meg a kellő történelmi távlat a valósághoz leginkább közelítő értékelés elkészítéséhez. 4, Bibliai hittel vallom, hogy igazából nem ez az emberi megítélés számít, hanem amiről Pál ír a II.Kor. 5, 10-ben: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.”

Végül írhatnék egy nekrológot is. Azonban -úgy gondolom- ehhez szükséges bizonyos mértékű személyes viszony, érzelmi töltet, őszinte, belülről jövő gyász. Paskai bíborost személyesen nem ismertem, nem találkoztam vele, csak egyházi-lelkészi körökben hallottam róla, meg persze, a híradásokból, tv-ből, internetről, kommentelőktől...

Mit írjak Paskairól? Ezt írtam. Egy kicsit életrajz, amely próbálja egy nagyívű egyházi életpályának legalább a kontúrjait megfesteni... Egy kicsit komment, melyben megmutatkozik e vállalkozás erkölcsi szabadsága és korlátja... S persze, egy kicsit nekrológ is, egy személyesen nem ismert, de az evangélium ügyét szolgáló, felelős, ökumenikus szellemiségű egyházi vezető iránt... Valahol mindhárom, valahol egyik sem...

 

 

Hozzászólások