A szolnoki Széchenyi Lakótelepért Szabadidő, Kulturális és Sport Egyesület egy pályázatnak köszönhetően 2013-ban már működtetett éjszakai óvodát a városban. A program a fiatal szülők körében igen népszerűnek bizonyult, ezért az egyesület vezetősége újabb lehetőséget keresett arra vonatkozóan, hogy ismét működjön a Széchenyi városrészben éjszakai óvoda, írta a szoljon.hu.

Éjszakai óvodát nyitnak Szolnokon - sokszinuvidek.24.hu

A nyári vakáció végének közeledtével újból feltűntek azok a mosolyra késztető képek és videók, melyek arról szólnak, hogy ezt a tényt különböző módon fogadják a szülők és a gyermekek. Egyértelmű, hogy a gyerekek nem túl boldogok. Sőt, ha lehetséges lenne, inkább az egész évet otthon, esetleg rokonoknál vagy táborokban töltenék, szabadon. Ugyan, ki kívánkozna közülük vissza bármelyik intézménybe, a szabályok, kötöttségek, kötelezettségek uralta világba? A szülők persze kicsit másképp tekintenek szeptember elejére. Mert a legtöbb családnak nehézséget okozhat gyermekük felügyeletéről gondoskodni a teljes nyári szünet ideje alatt. Érthető tehát – vagy legalább részben érthető – az ő fellélegzésük is, amikor újból kézzel fogható közelségbe kerül az óvoda- és iskolakezdés. Találóak, elgondolkodtatóak tehát azok a képek, amelyek egyszerre szólnak a szülők öröméről és a gyermekek szomorúságáról.

Nemcsak a nyári szünet ideje alatt jöhetnek azonban olyan alkalmak és pillanatok, amikor a szülők azon gondolkodnak, hol lehetne biztonságban, felügyelet alatt gyermekük, amíg nekik más elfoglaltságuk akad, hanem egész évben. Elfoglaltság alatt érthetjük a hivatalos intéznivalót éppen úgy, mint egy különleges alkalom megünneplését vagy egyszerűen annak végig beszélését, ami csak kettejükre tartozik és amit nem gyermekük előtt szeretnének tenni. Nem feltétlenül csak szórakozásról, kikapcsolódásról, bulizásról lehet szó – nem mintha erre nem lehetne igénye egy házaspárnak.

A szülők néhány szabad óra utáni vágyára felfigyelve a szolnoki Széchenyi Lakótelepért Szabadidő, Kulturális és Sport Egyesület úgy döntött, segít a megoldásban. Az Egyesület egy pályázatnak köszönhetően már korábban is működtetett éjszakai óvodát Szolnokon, idén pedig újra megkeresték a lehetőségét annak, hogy ez így lehessen. Az éjszakai óvoda elnevezés azt jelenti, hogy azok a szülők, akik erre igényt tartanak, a nyári hónapok alatt hat alkalommal, péntek délután 6 órától másnap reggel 9 óráig, a lakótelepen működő óvodában hagyhatják gyermeküket. Természetesen nem felügyelet nélkül, a megfogalmazás szerint: „az óvodai szolgáltatásokat minden esetben magasan kvalifikált óvodapedagógusok végzik.” Remélhetőleg egyrészt önkéntes alapon, másrészt megfelelő díjazás ellenében.

Sokan – és nemcsak a Szolnokon élő érintett szülők – örömmel fogadták a kezdeményezést. Sőt, követendő példának állították. Máshol is megfogalmazódott, hogy szükség lenne minderre. Felvételeket mutattak be arról, milyen jól érzik magukat a gyerekek, nekik is egy hatalmas buli az együtt töltött este és éjszaka, és a szülőknek is jól telt az a néhány szabad óra. Lehetett persze kritikus hangokat is hallani, amelyek arról szóltak, hogy egy szülő mindig szülő, felelősséget vállalt gyermeke vállalásával egy időben, nem illik csak úgy lepasszolni őt, megszabadulni tőle. Mások az óvópedagógusokra gondolva azt kérdezték, hogy miért kell többlet terheket rakni vállukra, miért tőlük várja bárki is egy olyan helyzet megoldását, amelyet a családnak kellene.

És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ami további gondolatokat ébreszt. Amikor családról beszélünk ma, egyre inkább csak a szülők és a gyermek(ek) kettősére gondolunk. Mintha más nem is tartozna oda. A nagy és együtt, de legalábbis egymás közelében élő családtagok, rokonok alkototta nagycsalád eltűnőben van. Hiányoznak a nagyszülők, a nagybácsik, nagynénik, az egymással kapcsolatot tartó és egymáson segítő unokatestvérek, keresztszülők. Akikhez bátran lehetne fordulni akkor, amikor arra szükség van. Például ha egy házaspár néhány órát egyedül szeretne eltölteni. Akár különösebb ok és magyarázkodás nélkül is. Egyszerűen azért, mert azt érzik, szükségük van rá. Ma azonban mindenki igyekszik biztosítani és óvni a maga életét, független lenni, azt csinálni, amit szeretne. Jó dolog lehet ez persze, de csak addig, amíg rá nem döbbenünk arra, hogy ha minden kapcsolati szálat elvágunk magunk körül, akkor magától értetődően maradunk végül egyedül – a bajban, a nehézségben is.

Az egyedül létről, a magányról pedig eszembe jutnak azok az idősebbek, akik pont ezzel az érzéssel küzdenek és erről panaszkodnak. Akiknek a gyermekei, unokáig talán több ezer kilométer távolságban élnek vagy ha közelebb is, túl elfoglaltak, túl sok mindent csinálnak, nincs idejük arra, hogy rendszeresen látogassák a nagyit. Vajon nem lenne jó megoldás számukra is, ha rátalálnának azokra a fiatal családokra, akik ott vannak a közelükben és egy pótnagyszülőre vágynak? Ha néhány órára újra megtelne élettel és nevetéssel a házuk, lakásuk? Ha néha-néha vigyáznának a szomszédban lakó gyerek(ek)re? Egyre több beszámolót lehet hallani arról, hogy a gyermekek és az idősek milyen jó hatással lehetnek egymásra. Hogy az együtt töltött idő kölcsönösen gazdagítja őket. Ezért szerveznek egyre több helyen olyan alkalmakat, amikor óvodások látogatják idősek otthona lakóit és fordítva. Miért is ne lehetne ezt kisebb körben megvalósítani? Milyen jó lenne egy olyan alkalmazás, amelynek segítségével egymásra találhat egy-egy idős ember és egy-egy fiatal család! Ha már magunktól nem találjuk az egymáshoz vezető utat … Sajnos.