Mindannyian tapasztaltuk már, hogy nem sokkal a cél előtt kiszállni a legfájóbb. Ráadásul a cél már nagyon közel volt, és a szoros versenyben komoly esélyünk volt a győzelemre. Ezért különösen fájdalmas, hogy Budapest nem vehet részt a végső megmérettetésen, a szeptemberi döntésnél Limában.
A Budapest 2024-es Sportolói Bizottság közleménye - budapest2024.org
Előbb széthullott az ötkarikás álom, mint sokan reméltük. Sokan: ez a fogalom persze relatív, de környezetemben úgy tapasztaltam, hogy többen vágytak egy magyar olimpiára, és szurkoltak érte, mint ahányan ellenezték. Ma egy kicsit meggyászoljuk, aztán megy minden tovább a megszokott mederben: olimpiarendezés nélkül.
Kár, hogy így alakult, mert...
- hiszem, hogy méltók vagyunk rá, érünk annyit, mint görögök (1896), franciák (1900), amerikaiak (1904), angolok (1908), svédek (1912), belgák (1920)...
- büszkék lehettünk volna.
- többen megismerhették és megszerethették volna hazánkat, mint akármilyen másik esemény kapcsán.
- hazai pályán lehettek volna sportolóink, akik az újkori olimpia történetében eddig is már 175 arany-, 147 ezüst- és 169 bronzérmet szereztek.
- bár 1920-ban világháborús vereségünk büntetéseként elvették tőlünk a rendezés jogát, most mi adtuk fel a küzdelmet.
- úgy tűnhet, mintha egy fiatal srác megfutamított volna egy fővárost / kormányt.
- dödöröghetünk, hogy a háttérben vajon milyen fontosabb szálak futottak, amiért vállalhatatlan lett a további küzdelem.
- az érvek között elhangzik a nemzeti egység hiánya, ami valljuk be, korábban is megvolt, mégsem jelentett akadályt a holnapi napot a kommunizmus áldozatainak emléknapjává tenni.
- népszavazás nélkül is megvalósulnak mindenki adópénzét is tartalmazó hasznos(?) dolgok, mint pl. metró, stadion, talán ez is révbe érhetett volna.
- az olimpia-rendezés elmaradása okán az oktatásügy és egészségügy színvonala nem vesz hirtelen nagy emelkedést, a pénz máshova is elfogy majd, ha nem kell olimpiára beruházni.
- talán én (=porszemnyi magyar) is eljuthattam volna egy olimpiai mérkőzésre.
Ahogy népdalunk is mutatja, mi nehezen fogunk össze, s nagyon értünk a halogatáshoz és feltételszabáshoz: "ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni..." (Aztán többet nem üzent. Leverve.)
Remélem, még leszünk házigazdák, és nem veszítjük el teljesen az egység-álmot!
